Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-26 / 52. szám

fegyverekei. Egymást megérteni, egymást megbecsülni, egymással a közös cél érdekében kezet fogni: ezt tanuljuk meg legelőször is. Ez a letűnő óv búcsúszava hozzánk. Ha megértjük s megfogadjuk: ügyünk diadala biztosítva van. H. I. ISKOLAÜGY. Családi nevelés. Mint a természeti, úgy a szellemi világban és az építésnél az alap a fő dolog. Ha a fundamentum szilárd, s a falak az alap szilárdságához arányítva emelkednek: nem lehet félnünk, hogy házunk összeomlik; ha az egyéni jellemképződésnek sikerül a gyermekkorban alapot vetni, ez alapon csak egészséges fejlődést várhatunk, a mely úgy az egyén, mint az emberiség számára nemes gyümölcsöket, valódi jótetteket fog érlelni. Az alap pedig nem lehet más, mint a mely egyszer vettetett, vagyis a Krisztus vallásából folyó, s abból mindenkor tápot, erőt nyerő tiszta valláserkölcsi érzület. Ez érzület fölébresztése és ápolása első sorban az anyák kötelessége, s egyszersmind legmagasztosabb hivatása. A milyen valamely nemzetnek nőosztálya, a milyenek a családanyák, olyan a nemzetnek valláserkölcsi világa, élete is. A nők nevelik, vezetik nemcsak a kisgyermekeket, hanem a férfiakat is. A férfi hiúsága, dicsvágya, bátorsága, lelkesedése, szóval minden erénye legtöbbször annak következménye, hogy az erős hódolni akar a gyengének. A nők gyengeségükkel uralkodnak az erőseken. A tudós a nagy fáradsággal megszerzett dicsőségét a nő lábaihoz rakja, hogy egy boldogító mosolyt nyerjen érte; a költő a nők szépségét, nemes szivét dicsőíti, hogy egy nő szivének oltárán egyedül ő legyen az áldozó, s ez így megy a társadalom minden rendű és rangú embereivel. És ha ezt nem tagadhatjuk, akkor a valláserkölcsi élet terén is a nőket, az anyákat kell keresnünk, mert ezek nevelték a jelen nemzedéket, s ezek kezében van a jövő nemzedék élete is. A gyermek nem születik vallásosnak, vagy vallástalannak; bár a valláserkölcsi tehetség, vagy képesség ép úgy megvan benne, mint más szellemi képesség, a melyet aztán ép úgy kell nevelni, fejleszteni, mint más tehetségeket, vagy mint a testi erőket. A ki nem tornáz, a ki testi erejének fokozására nem gondol, az nem fogja öklével a követ darabokra törni, az még a gyenge nádszál eltörésére is nehezen vállalkozik. így vagyunk a lelki erőkkel is. A kit gyermekkorában nem taníttatnak, szellemi erőit nem fejlesztették, annak nagy korában nagyon nehezen, vagy épen sehogy sem megy az ismeretek megszerzése. A vallási tehetséget is korán ébreszteni és ápolni kell, ba azt akarjuk, hogy a jövő nemzedék vallásos legyen. A gyermek első nevelője az anya, első nevelő intézete pedig a család. Nem célom a nevelés szabályait, törvényeit rendszeresen előterjeszteni, egy ily rövid cikk keretében ezt tenni alig is lehetne, de meg én jobban szeretem a példákat, mert ezekből minden gondolkozni szerető ember maga vonhatja le a törvényt. Ha a gyermek áldás, akkor nagyon sok anya érdemetlen Istennek ezen ajándékára. Sok gyermeket ismerek, a kiknek jobb sorsa volna a vadállatok, mint az anyai karok között, a kiknek a családi légkör csak ártalmára szolgál. Vannak anyák, kik gyermekeiket kidobják a cselédek közé, kik aztán, hogy békében maradjanak a gyermekektől, megengednek nekik mindent, mi alatt az anyák vendégeikkel, vagy a mulatságok egyik vagy másik nemével igyekeznek boldogságot szerezni. A gyermek nő, felnevelik a cselédek, a kiktől egyetlen szívnemesítő szót nem hallanak. S az ilyen anyák csodálkoznak, ha gyermekeik rosszak, hálátlanok és fejökre szégyent hoznak, holott ők telték gyermekeiket szerencsétlenekké, sokszor gonoszokká, midőn a szórakozások, a mulatságok közt elfeledkeztek a gyermek lelki életének valláserkölcsi alapot adni. Vannak anyák, a kik meg épen túlságos szeretetökkel lesznek megrontói gyermekeiknek. Ők nem bízzák a gyermeket cselédre, hanem ők lesznek annak rabszolgái. Ők a gyermek játszótársai, mert félnek, hogy ha más gyermekekkel érintkezi, kezekről csak mocsok ragad gyermekökre., Ámde ez engedelmességet kivan játszótársától. S lehetne-e engedelmesebb valaki mint a mama, ki nem okos, de majomszeretettel halmozza el kicsikéjét? Ő megtesz mindent, a mit a gyermek csak kiván. Elnézi, hogy ma kapott játékait összetörje, s midőn más, újabb játékért kesereg, csakhogy szive meg ne repedjen, a mama megígéri, hogy holnap vesz neki olyat, a milyen tetszik. Ha a cselédek a ház szemefényének óhajtását ki nem találják, úgy kikapnak és pedig a kis zsarnok előtt, mert ennek megsértése elégtételt kiván, hogy egy hétig sem esik jól az étel. Midőn a gyermek ezt észreveszi, mindig újabb követeléssel áll élő és szivében örvend, hogy érette mások keservesen szenvednek. így ébresztik föl, s így ápolják az anyák sokszor a szívtelenséget, nem gondolva meg, hogy ba a gyermek felnő, annak a szívtelenségnek ők fogják enni keserves könyek közt legelső és legéretlenebb gyümölcseit. A valláserkölési élet súlypontja kétségkívül a szívben, az érzelemben van Hiába verjük a csillagokat tudományunkkal, hiába oly általános a műveltség, hogy az ennek alapját képező írni-olvasni tudással ma már majdnem mindenki bír: nagyon is meglátszik, hogy a tudományban való előre haladás nem egy a Krisztus szerinti tökéletesedéssel. Ő főleg az érzület tisztaságát, nemességét sürgette, ellentétben az ő korában uralkodó cselekedet-