Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-19 / 51. szám

pásan vadászik, kocsikázik és űzi a sportot, de a lelkek gondozásában meg se közelíti az úgvn. dissenter papság lelkiismeretességét és sikereit. Mert míg a magas egyház sorait keményen tizedeli a pápistaság és a szektáskodás, addig a dissenterek (presbyteriánusok, »free church«-beliek stb.) számban és erőben diadalmasan törnek előre. * A vallásos irodalom föllendítése érdekében Balogh Ferenc debreceni theol. tanár a következő kor­szerű tanácsot ajálja a Szabad Egyházban: Régen az iro­dalomnak a vallásos irodalom volt a legvirágzóbb ága s miért? Mert egyes nagy urak egyes kitűnő ifjakat kül­földre küldöttek saját költségükön, a kik, mikor haza jövet valami jó könyvet írtak, az illető patronusok anyagi segítségével világra is bocsátották. Ezek a jó gazdag pat­ronusok azonban ma már eltűntek s helyüket kell, hogy elfoglalja a nagy közönség. És ha a nagy közönség elfog­lalja ezt a helyet, ha minden egyes hivő lélek érezi, hogy neki kötelessége a vallásos irodalmat anyagilag is támo­gatnia s így pátronusnak lenni, akkor bekövetkezik vallásos irodalmunk fellendülése, virágzása. Ezt a tervszerű taná­csot minél szélesebb körben, minél több hitfelünknek a szivére kellene kötni. Mert a míg az egyházi irodalom­pártoló közönség csak a sok felől igénybe vett, szerény, sőt szegény papság soraiból keríil ki, addig csak teng­leng minden irodalmi vállalatunk, a mely a vallás-erkölcsi élet felvirágoztatására és nemesítésére törekszik. * Lelkészi családok figyelmébe. Néhány év előtt elhalálozott zólyom lipcsei ev. tanító fia, z.-lipcsei asztalos mester, óhajtja leányát egv magyar protestáns papi csa­ládnál elhelyezni azon célból, hogy mint kis cseléd korá­nak megfelelő munkákat végezhessen s e mellett a magyar nyelvet elsajátíthassa teljesen s kivált jó magyaros kiej­téssel. A leány egészséges, 14 éves jó polgári nevelésű, elmegy bármely magyar vidékre, az állást azonnal elfog­lalja, szolgálatáért megfelelő bérre igényt, fart. Közelebbi értesítést megadja az alólírott azonnal. Zólyom-Lipcsén, 1897. december 6. Wagner Mihály »Gizela« munkás árvaház igazgatója. Pályázat tanári állásra. A szarvasi államilag segélyezett ág. h. ev. főgim­náziumnál klasszika-filologiai. esetleg latin, s bármely modern nyelvi tanszékre pályázhatni. Az alkalmazandó rendes tanár évi díja 1200 forint törzsfizetés, 250 frt lakáspénz, 100 frtnyi ötödéves pótlék, mely utóbbi előny az alkalmazandó véglegesítésétől szá­mit. A rendes tanárok törzsfizetése utóbb 1400—1600 forintig emelkedhetik. Üresedés és kiválóság esetén elő­léptetésre van kilátás. Az intézetbe lépő az országos tanári nyugdíjintézet­nek kötelezett tagja. Csak ág. h. evangélikusok bírnak kilátással végle­gesítésre s oklevelesek a próba után figyelemben része­sülnek. Nem oklevelesek csak helyettesekül alkalmazhatók. Ezek évi díja 800 frt és 100 frt lakáspénz. A pályázók életkorukra, vallásukra, tanulmányaikra, OORNYÁNSZKY VIKTOR KÖ képesítésükre, eddigi szolgálataikra, hadkötelezettségükre vonatkozó irataikat f. évi december 3Í-Jeéig a főgimná­zium igazgatójához küldjék. A megválasztott hivatalát 1898. január hő 6 kán tartozik elfoglalni. Szarvason, 1897. december 15. Miholay Mihály. 1—2 főgimnáziumi felügyelő. 1658/97. sz. Pályázat. A halálozás folytán megüresedett makádi ev. reform, lelkészi állásra pályázat hirdettetik. Ezen állással hivatalos becslés szerint 1220 forint értékű évi jövedelem jár, és így II-ik osztályű. Pályázati határidő 1898. január 16-ka, mely ideig a pályázati kérvények Baksav Sándor espereshez Kun-Szent-Miklósra intézendők. E kérvényekhez, a törvényben előírt és a dunamel­léki egyházkerületi közgyűlés 1884. jegyzőkönyvének 48. p. 13. §-a értelmében esperesileg is újból igazolt minősít­vényeken kívül, legfeljebb valamely kiválóbb érdemet vagy képesítést igazoló oklevelek csatolandók; az időközi szol­gálati bizonylatok mellőzendők. Budapest, 1897. december hó. Szász Károly, püspök. Pályázati hirdetés orgonista-kántori állásra. A hódmező-vásárhelyi ev. ref. egyház pályázatot hirdet egyik orgonista-kántori állásra, melynek díjazása: szabad lakás kerttel, készpénz 600 frt az egyházi pénz­tárból évnegyedes részletekben előre fizetve; a várostól három öl tűzifa, nád és szénaváltságul 22 frt 75 kr.; szólós énekszós halottól 50 kr., imás vagy tanításostól 1 forint. Kötelességei: a templom és temetési szolgálatok tel­jesítése; ha valamikor az egyház kívánná, köteles lesz külön díj nélkül a temető-kántust tanítani és vezetni, mi­dőn az ily temetés után külön 8 forint tiszteletdíjat fog kapni. Magán mű-éneklés a temetéseken nem engedte­tik meg. Pályázhatnak olyan ev. ref vallásúak, kiknek tanítói oklevelük vagy érettségi bizonyítványuk van, s képesített­ségüket, egészségűket, eddigi szolgálatukat, hadikölelezett­ségöket igazoló és születési okirataikat 1898. január 9-éig alólírotthoz nyújtsák be. A verseny-próbára meghívottaknak a II. oszt. vasúti dijat megtéríti az egyház. Megválasztott, ha körülményei engedik, azonnal, de legkésőbb március 1-én állását elfoglalni tartozik. H.-M.-Vásárhelyen, 1897. dec. 7-én. Szeremlei Sámuel, 2—2 lelkész-elnök. VNYOMDÁJA RUDAPHBTKN.

Next

/
Oldalképek
Tartalom