Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

giai irány, mely a prot. othodoxiával ellentétben a symbolumoknak csupán történeti jelentőséget tulajdonít s kutatásaiban és elveinek oktatásáben azoktól teljesen függetleníti magát, minélfogva a theologiát, mint igazán tudományt, csakis ennek az iránynak a hívei művelik*. Nos ez az utóbbi tétel merőben hamis tétel, mert a mit akár nálunk, akár külföldön modern theologiának neveznek, az ugyan édes kevéssel vitte előbbre a theol. tudományt s még kevesebbet lendített a keresztyén valláserkölcsi életen, már pedig minden theologia annyit ér, a mennyit építi és emeli a valláserkölcsi életet. A máskülönben hézagpótló és történeti részeiben becses vállalat ára füzetenként 50 kr., teljes egészében 6 frt, mely összeg a szerkesztő kiadóhoz Tisza-Földvárra küldendő. ** »Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története* nagv illusztrált munkából most jelent meg a 94-ik füzet, a melyben Gracza György szerző az emigráció történetének leírását is befejezi. Ezzel a nagyszabású munka elbeszélő része véget ér. Ugyanebben a füzetben a nevezetesebb hadiesemények soroltatnak fel, majd az életrajzi-lexikon kezdődik. A füzet képei a következők: Kossuth sírja a kerepesi-úti temetőben. A budapesti hon védmenedékház, Agg honvéd, Agg honvédek Kossuth sírjánál. A munka megrendelhető Lampel Róbert (Wodianer F. és fiai) cs. és kir. udv. könyvkereskedésében. Budapest, Andrássy-út 21. sz. EGYHÁZ. Protestáns Esték Pozsonyban. A pozsonyi á. h. evangélikus theologiai akadémia tanárai ismét felolvasó cyclust rendeznek az advent folyamán »Protestáns esték« cím alatt. Az első estét november 27-én tartották nagy és díszes közönség jelenlétében, mely alkalommal Hörk József theologiai professzor olvasott fel Petőfi költészetének vallásos világnézetéről. Az érdekes felolvasást nagy tetszéssel fogadta a közönség, mely itt is, mint mindenütt, a hol ilyen célból összegyűjtötték, szívesen foglalkozik vallásos tárgyakkal a templomon küül is. A beállott hosszú téli estéken bölcs dolgot művelnek a gyülekezetek pásztorai, tanítói és elöljárói, ha összegyűjtik a híveket s a vallási, erkölcsi, egyházi és egyházpolitikai kérdésekben eszméltetik, tájékoztatják és irányozzák őket. A zuglapok és a ponyvairodalom hitromboló és erkölcslazító hatásának ellensúlyozása is, de meg a hitélet erősítésének és nemesítésének nagy érdeke is megköveteli a mai nehéz időben ezt a nemes és áldásos munkát, ezt a társadalmi lelkipásztorkodást, mely nemcsak a jelen erkölcsi erőit fejleszti, hanem a jövőnek is biztos alapot vet, kivált ha Krisztusi fundamentumon épít. A szektáskodás ellenszeréről. Biberauer Tivadar ez a kiváló buzgóságú tanácsosa a pesti-német ref. egyháznak a Mustármag Naptárban a következőket írja: »Az új törvények által biztosított nagyobb vallási szabadság keveset használ, ha az egyház nem lobogtatja teljes erejéből az evangéliumnak a fáklyáját, ha megszűnt só lenni, azaz ha, annyira erőt vesz rajta a közöny és tétlenség, hogy a nemzet gondolkozását és felfogását irányítani képtelen. Erkölcsi hanyatlásnak kell ebből következni, a mit aztán a római egyház igen ügyesen fel tud használni. De még nagyobb veszedelem rejlik az egyház kebelén belől észlelhető hanyatlásban, mely hitetlenségben, az evangélium üdvös tanainak elhagyásában s tömeges kilépésekben nyilvánul. Mivel az új törvény az ilyen kilépéseknek s különböző szektákhoz való átállásoknak kedvez, sok gyülekezet hamarosan a lét vagy nem lét kérdése elé kerülhet, ha csak hitét és életét alaposan meg nem javítja. A baptisták és nazarénusok apostolai, kikhez újabban methodisták is járulnak, bejárják az országot, s prédikálják a Krisztust. Különösen hangoztatván a keresztyén tan magvát, t. i. az újjászületést. Természetes tehát, hogy első sorban a komoly, az igazságot szomjúhozó, de eddig kielégítésre nem talált lelkek, azután pedig az olyanok követik őket leghamarabb, a kik saját egyházukban csak a test munkáját látják, nem a hit által megújított életet. Ezek aztán az evangéliumi igazságokkal elfogadják a szekták tévtanait is. A szekták ellen való küzdelemben csak egy fegyveiünk lehet, a tiszta evangélium prédikálása alkalmas és alkalmatlan időben és az Isten lelke által való élet. Ha valamely gyülekezetben a hívőknek csak egy kis csoportja van is, és a lelkész a 2. Kor. I. 24. szerint az örömüknek szolgája, ott nincs mit félni a szektáskodástól*. Egyházmegyei közgyűlés. A nógrádi ágostai hitvallású evangélikus egyházmegye december 1-én népes közgyűlést tartott Losoncon, a melyen ünnepiesen elbúcsúzott belépő főesperesétől, Svehla Jánostól, a ki ez alkalommal fényes ovációk tárgya volt. A búcsúzóhoz Beniczky Árpád országgyűlési képviselő s az egyházmegye felügyelője intézétt nagy tetszéssel fogadott beszédet, a melyben méltatta az ünnepeltnek tizenhét éves esperesi működését s egyszersmind értékes, az egyházmegye mintegy száz világi és egyházi tagjának arcképét magában foglaló emlékalbumot adott át neki. Ugyan e közgyűlésen foglalták el székeiket ünnepiesen Wladár Miksa újonnan választott fő, és Hrk János alesperesek. Retöltötték egyúttal az alesperessé lett főjegyző állását is, melyre Biszkup Bélát, a jeles képzettségű ózdini lelkészt, eddigi egyházmegyei jegyzőt választották meg. A közgyűlés alkalmából közebéd volt, a melyen Török alispán, gróf Degenfeld Lajos és Ballik Frigyes püspök is részt vettek. ISKOLA. A középiskolai tanterv-revizión, mint a N. I. írja, a közoktatási tanácsban serényen folyik a munka, sőt a gimnázium új tanterv-javaslata, mely néhány tantárgy s főleg a történelem tanításában életbevágó, lényeges reformot kontemplál, már készen is van. A bizottságok most a reáliskola tantervén dolgoznak s néhány tantárgy-