Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-12-12 / 50. szám

házból az egész európai pápás egyházra nézve nagy horderejű reform-mozgalom indul ki. A francia klérusban nagy számmal vannak olyanok, a kik a mult századokban hozott tanokat nem tudják csalódhatatlan igazságnak elismerni. Egy új lap jelent meg a napokban Le Chretien Francais címmel, melyet a papokból álló szerkesztőség »A katholicismusban való evangéliumi reform orgánumának* jelentett ki. Az első szám tartalma valósággal meglepő. Húsznál több pap kényszerítve érezte magát az egyháztól elszakadni. S mint írják, még többen vannak országszerte olyanok, a kik ha egyenesen nem szakítanak is a római rendszerrel, de szívesen működnek közre az egyháznak Jézus eredeti tanára való visszavitelére. Úgy vélekednek: a pápaság emberi intézmény és fentardandó, ha szakít a mult idők tévedéseivel és hittani találmányaival; de kárhoztatandó, ha tovább is ragaszkodik a keresztyénellenes igényeihez. Vajh mi lészen ebből? Chr. World után. —a—s. RÉGISÉGÉ K. Hogyan prédikáltak Erdély országban száz évvel ezelőtt. Megjegyzésre méltó igazság* Nem lehet halhatatlan lelkű embernek sem dicsőségesebb, sem hasznosabb mesterségben gyakorolni magát a lelkiismeretre való serény vigvázásnál és annak megsértődésének szorgalmatos távoztatásánál. Ki ne egyezne velem ebben K. H., hogy az ember okosság szerint akkor munkálódja boldogságát, mikor a maga természetit tökéletessé tenni igyekezik; már pedig a mi természetünk tökéletességének egyenes és mondhatom királyi útja a lelkiismerettel való beszélgetés, annak bennünk szentül vizsgálódása. Lehetetlen a tökélelességért s főjóért való munkát jól kezdeni, míg az ember jól meg nem tanulja amaz evangeliomi leckét: »Emlékezzél meg róla, honnan estél ki.« De óh fájdalom! hasonlatosakká levének a boldogtalan ember indulati a kurva asszonyhoz, kinek a maga házában nem maradhatnak lábai,' néha künn, néha az utcákon s minden szegeletnél leselkedik. Tengereken, messze levő országokon széitiben nyargalóznak a bűnös ember gondolati, önnönmagába pedig be nem mennek. Hasonlatos az embereknek nagyobb része az oly asszonyokhoz, a ki mesterséges üvege alól mindennap nézegeti a napnak és a holdnak mocskait, a maga mocskainak látására pedig szemeit be nem fordítja. Óh, mely felfordulva van e világnak állapotja K. H., ha megtekintjük azokat, a kik bölcseknek tartatnak ; úgy tapasztaljuk, hogy mindent tudnak, magukat pedig nem tudják. A historikusok, mely nagy fontossággal előszámlálják a trójai hadakozást, Nagy Sándornak s másoknak viselt dolgait: önnönmaguk viselt dolgaira nézve pedig gondatlanok. A juristák ez egész világnak törvényt szabnak : az ő tulajdon szivekben beírott törvényeket pedig * Néhai Méltóságos vajai Vai Judith asszony ő nagyságának utolsó tsztességtételére és az egyben sereglett úri sokaságnak, fölserkentésére mondott halotti tanítás Szathmári Paxi Ábrahám által, a serkei gyászos színben, 1770-ik esztendőben. nem tudják olvasni. A theologusok véghetetlenül disputálnak másokkal praedestinatióról, transubstantióról s egyebekről : önnönmagukkal pedig felette kevesen disputálnak. A kik e világon főembereknek tartatnak, véghetetlenül sokat tanulnak e világnak és ama fertelmes isten-asszonynak a kevélységnek: a lelkiismeretnek pedig többire semmit. Ezért discretusabbak sokan közülök azokhoz, a kik lovaikat, mint azokhoz, a kik lelkiismeretit igazgatják. E világi törvényeket, mulatságra való dolgokat és amaz ördögi okádást a naturalismust magukban foglaló könyvek házi és úti beszélgető társaik: az Isten beszédének szent könyve pedig rájok nézve bépecséltetett könyv. Értik a mi főrendeink e világi uralkodóknak rendtartásaikat, az ő igazgatásuknak rendit és módját; a mennyei királynak rendelését pedig nem akarják érteni. Nagy statiszták egyéb részben: a mennyei udvarnak és az ő tulajdon lelkeknek mivolta felől pedig többire semmi statisztikátok nincsen. Mindennapi csemegéjök a királyi Tábláról discurálni, annak fogialatosságit szaporítani; és noha önönmagukban vo'na a mennyei királyi Tábla : itt mindazonáltal többire üres a Curia s parlamentum, sem Director Tabulae Begiae, azaz mennyei világosság nincsen bennök, a Tabulae Assessoroknak, az Isten jussáról s törvényeiről való elmélkedéseknek is üres a széki; egyedül a Prcto Nótárius, a lelkiismeret irogat szomorúan egy homályos szegeletben. És így midőn a mi élő emberünk a jó igazgatásnak rendit s törvényeit helyesen érteni láttatnak: belől magukban oly felfordult respublicá.juk vagyon, a minő volt az Izrael népéé régenten, midőn király nem levén közöttök, kiki azt cselekedf

e, a mi jónak tetszék neki. Azért valakikből még a jó érzékenységek teljességgel ki nem apadtak: igyekezzétek a lelkiismeretnek törvényszékét a mennyei világosság szerint magatokban felállítani. így leszen, hogy ama rettenetes nap közelítésekor, midőn a szent atya dicsőségével eljövő nagy biró székinek készületit látván, e földnek királyi, a fejedelmek, hadnagyok, hatalmasok ordítozva kiáltják: essetek mi reánk hegyek és rejtsetek el a bárány haragjától:_ akkor ti megtisztult lelkiismeretű hívek így énekeltek : »Örvendez az én lelkem, mert íme a mi szerelmesünknek szavát halljuk«. Alkalmaztatás. Jól tudom én azt nagyméltóságú és tekintetű szomorú K. H., hogy a fő s úri asszonyoknak utolsó tisztességtételekre többire az Isten beszédében megdicsértetett jó asszonyokról szóló leckéket választják matériáid a prédikáló személyek. De minthogy a jobbrészt választott Máriáról, a Salamontól s más szent íróktól megdicsért szent asszonyokról gyakran hallottatok halotti prédikációkat: illendőnek tartottam ezen vallásttevőt jelentő Judith nevű néhai méltóságos Vajai Vai Judith asszony ő nagysága utolsó tisztességtételére valami dicsőséges vallástételről elmélkedni ; s igyekezem a nagy apostolnak dicső vallástételét úgy alkalmaztatni a mi vallást tevő meg néhai Judith asszonyunkra, hogy az élőknek használjak. 1-ször. Azt a szent mesterséget követte a néhai mélt. Vajai Vai Judith asszony ő nagysága is, hogy először Istene előtt lenne botránkozás nélkül való lelkiismerete. Erre a végre nézve nemcsak az ő Istenének akaratját s szent tudományát magában foglaló könyvet vizsgálta s tanulta szorgalmatosan, hanem ama jó özvegy Annával sok bőjtölésekkel, éjjeli-nappali könyörgésekkel szolgált az ő Istenének. Ha többire fő s úri asszonyok a vasárnapi és egyébb innepi napokat sétálásra s egymással való nyájaskodásra fordítják is: e mi jó Méltóságos asszonyunk az ilyen szent napoknak nagy részét ajtó