Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-21 / 47. szám
séges egy ilyen Társaságnak támogatása a főváros részéről is, mert a mint mindkét polgármester hangoztatta is, ha a nehéz kérdést, az elzüllött gyermekek nevelésének kérdését, a Társadalom meg nem oldja, a hivatalos testületeknek kell e feladat teljesítésére is vállalkoznia, a mi pedig e téren sohasem oly eredményes, mint a társadalom munkája. Annyit jegyzünk még meg, hogy a Nagypénteki Ref. Társaság vagyona, összes értékben, immár néhány száz forint híján 50,000 forint. A Csokonai-kör Debrecenben kegyeletesen ápolja a jeles költő emlékét. Most is halála napján f. hó 17-én, koszorút helyezett sírjára, este pedig ünnepélyes ülést tartott, melyen, mint minden évben, úgy ez alkalommal is megjelent Debrecen közönségének szine-java. A kör nagyérdemű elnöke Széli Farkas kir. táblai tanácselnök lendületes és eszméitető megnyitó beszédet tartott, mely után a műsorozat főpontja Dicsöfi József ref. lelkész felolvasása következett Csokonai vallásosságáról. Az ékes szavú prédikátor megkapóan fejtegette a költő műveiben nyilatkozó erős vallásos érzelmeket, melyek egyúttal fényt veinek a nevelőre, a debreceni alma materre is. (J). GYÁSZ ROVAT. f Dabasi Papp Sámuel, a balmazújvárosi ev. ref. magyar egyház nyugalomba vonult agg lelkésze e hó 11 én Hajdu-Szoboszlón hirtelen meghalt 86 éves korában. Majdnem két emberöltőn át hirdette Isten igéjét maga előtt és mellett új nemzedéket látván felnőni. Balmazújvároson temették el az ő kedves hívei közé. Papp Lajos hajdúmegyei árvaszéki ülnök atyját gyászolja a megboldogultban. (J.) KÜLÖNFÉLÉK. * Lelkészválasztás. Zih Sándor berettyó-újfalui ev. reform, segédlelkészt, ki a kis-kún-halasi főgimnáziumnak, majd a debreceni theologiai akadémiának volt jeles növendéke, a tépei ref. egyház 55 szavazattöbbséggel lelkészévé választotta. * A reformátusság fogyása Magyarországon évről-évre szembetűnőbb. 1790-ben a protestáns követek még azt írhatták: »Azt. sem lehet megengedni, hogy a nemesség nagyobb része róm. kath, volna; a népről pedig bizonyos, hogy nagyobb része evangélikus annak, mint római katholikus*. — Az 1869-iki statisztika azonban már 45, 68% római katholikust és 23'36% protestánst mutat a haza lakosaiból, pedig Erdélyt is beszámítja, a mi reánk a róm. katholikusokkal szemben csak előnyös lehetett. 1880-ban a róm. katholikusok és protestánsok arányszáma 47 22%: 23-21% ; 1890-ben 47-84%: 22-83%. Még tisztábban látható a fogyás, ha a felekezetek gyarapodási %-át veszszük tekintetbe. 1869—80-ig az összlakosság gyarapodási aránya 014%- Ezzel szemben a kath. lakosság gyarapodott 0'42%-kal, az ág. ev. lakosság 0*09%-kai, az ev. ref. lakosság 0'03%-kal; 1880— 1890 közt az általános gyarapodási % l"02°/0 , a mivel szemben a katholikusok 1 l7J /0 -ot, az ág. evangélikusok 0-66°/ 0 -ot, az ev. reformátusok 0'94%-ot tudnak felmutatni. — De legfeltűnőbb a reformátusság számbeli fogyása az új egyházpolitikai törvények óta, a mennyiben mind a felekezetnélküliség révén, mind különösen a vegyesházassági egyezség útján a statisztikának hónapról-hónapra kimutatható adatai szerint a reformátusság veszít a legtöbbet. A pusztulás okai most már nyilvánvalók. Egyik erkölcsi, mely az ismeretes egy-gyermek-rendszer bűne által évtizedek óta tizedeli a reformátusok sorait Tolnában, Baranyában, Bácsban s a velők szomszédos területeken. Ez statisztikailag igazolt szomorú tény, melyet nem lehet megdönteni. Másik az a vallási lazulás, melyet legújabb időig sokan akartak hol palástolni, hol szépíteni, de a melyet a vegyesházasságok és a felekezetnélküliség statisztikája szintén kérlelhetlenül feltárt ama kettős tényben, hogy mind az egyességek, mind a felekezetnélküliség révén folytonosan a reformátusság veszít a legtöbbet. És oh csudálatos rövidlátás, mégis vannak jámbor halandók, kik nemcsak azt hirdetik, hogy nincs semmi baj, hogy »mindenek ékesen és szép rendben* vannak az eklézsiában, hanem még heves szócsatában lehurrogják, lapjaikban ócsárolják azokat, a kik nem akarják összedugott kézzel nézni Sionunk romlását, hanem munkához látnak, gyógyítás után néznek s az erkölcsi és vallási bajok megszüntetésére törekesznek; gyermékeink gondosabb vallási és erkölcsi nevelését sürgetik, ifjaink erkölcsi nemesítését munkálják, családjaink rechristianisalását intensivebb lelkigondozás és valláserkölcsi eszméltetés útján javasolják stb. stb. Hát kell-e ennél a szomorú statisztikánál erősebb, meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy fogyatékos, álmos egyházi életünket fel kell rázni lethargiájából, hogy megújulásra van szükségünk az egész vonalon. * Misszió iskolákat egymásután állítanak fel egy idő óta Hollandiában. Azaz olyan iskolákat, a melyekben a misszió történetét adják elő. Middeldurgban tették e téren az első kísérletet. Miután ez bevált, sok helyen követik a példát. Pál apostolnak missziói utazásait adják az apostolok cselekedetének nyomán és más hírnevesebb hittérítők életét is ismertetik. Kétségkívül, ily módon sikeresen lehet a jövő nemzedékében a hitterjesztés iránt való érdeklődést fölébreszteni. (Cs.) * Pálinkamérós ós a tanítók. Mint a » Deutsche Lehrerzeitung* írja, a mult évtől kezdve Oroszországban szép csendesen behozták a pálinka monopoliumot. Úgy, hogy ott snapszot csak az államtól, az állam megbízottjaitól szabad venni. S mint a nevezett lap írja, a tanítók egész vidékeken odahagyták helyüket, pálinkamérésért törik magukat, mert mint elárusítók jóval több fizetést húznak annál, mint a mennyit tanító korukban kaptak. (Cs.) BORNYÁNBZKY VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.
