Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

ther azt a jelentést terjeszthette a gyűlés elé, hogy négy városban sikerült neki most már virágzó egyházakat létesíteni. Ez első »coetuson», mint ők nevezék, mely prédikátorok s minémű világi képviselők, s milyen számban lehettek jelen, ezt sem lehet tudni, egykorú jegyzetek nem maradtak erről, s az amerikai ref. egyháztörténelem végtelen kárára e kérdést teljes homály takarja. Azt sem tudjuk e >coetus» mit végzett, csak az nyilvánvaló előttünk, hogy az összejövetel hatása nem volt áldásnélküli. Megindult a lelkesedés mindenfelé, s csodákat teremtett az egyházi életben. Négy év múlva Schlather felettes egyházi hatóságának, a hollandi ref. egyház konventjének, azt az örvendetes jelentést tehette, hogy magában Pennsylvaniában 38 egyház köré tömörültek a megtisztított vallás hívei, egyszersmind kéri a konventet, hogy az egyre-másra szaporodó egyházak számára lelkészeket exportáljon. A hollandusok konventje kitörő örömmel vette tudomásul a kedvező jelentést, új mező látszott, előttük megnyílni a buzgó és tevékeny munkálkodásra, s szívesen engedve a sürgető kérésnek, egyszersmind egyetértve a német ref. konventtel, egyszerre 20 ifjú ref. papot indított útnak Columbus földjére. Ez ifjú Timotheusoknak, kiknek száma aztán rövid időn megsokszorozódott, kulturális tekintetben is nagyon sokat köszönhet az akkor még gyermekkorát élő, durva és vad viszonyok közt levő Amerika. Mert ezek a reformációval behozták a keleti, értjük az európai műveltséget is. Iskolákat, fő- és középtanodákat állítottak, árvaházakat, jótékony institutiókat szerveztek, szóval magukkal hozták a keresztyén vallás nyújtotta minden áldást s az ennek nyomán természetszerűleg fakadó jólétet és boldogságot. Eredményekben bármily gazdag volt is azonban Schlather működése, ö sem kerülhette ki a világ nagyjainak közös sorsát. Az elismerést, a dicsőség karjain való fölemeltetést a meghurcolás és a rágalmaztatás kora váltotta fel az ő életében is. A babért, melylyel fejét övezték, a hálátlanság tövis koronájával cserélte fel a nagy és dicső tettekre mindég irigy világ. Lehet, hogy Schlathernek magának is része volt a holland konventtel való meghasonlás előidézésében, de annyi bizonyos, hogy 1757-ben resignált Philadelphiában, s tábori lelkészséget vállalt egyik amerikai hadcsapatnál, természetesen akkor még az angol királynő szolgálatában. Ebben az állásában azután, hol szintén nem szűnt meg a közegyház javán, s Isten országa terjesztésén munkálkodni, holta napjáig megmaradt, noha a munkatér itt, az ő magasan szárnyaló ambíciójának felette szükkörűnek is, kicsinynek tetszett is. Az első kerületi gyűlés az amerikai reform, egyetemes egyház kebelében 1793-ban ápril 27-én lett összehíva és meg is tartva a protestantismusnak mind maiglan erős és Ősi fészkében Lancasterben. Már akkor 178 gyülekezet körében 45—50,000 hivő vallotta magát a ref. egyház tagjának. így lett a kicsiny mustármagból terebélyes fa, melynek árnyékában ma a híveknek százezrekre menő serege talál nyugalmat, üdvöt és boldogságot. Ez az egyház, melynek szent falai a mostani napokban Isten kegyelmét dicsőítő, az Ő jóságát magasztaló zsoltárok és igék hangjait verik vissza, vett fel bennünket is, ide kiszakadt magyar reformátusokat az ő Ölelő karjaiba * Méltó hát, hogy örömükben osztozzunk, jubileumi ünnepségökből kivegyük a részünket, az áldott emlékű alapítók hantjaihoz az elismerés hervadatlan koszorúját letegyük. Emlékezzünk meg arról, hogy az amerikai reform, egyetemes egyház ez őszön ünnepli fennállásának 150 éves évfordulóját! Harsányi Sándor, evang. ref. missziói lelkész. IRODALOM. ** Gileád Balzsama. Imádságok református keresztyének számára, írta Tóth József nagyváradi segédlelkész. Nagyvárad, 1897. Láng József nyomása, 155 lap (kis nyolcadrétben), ára fűzve 1 frt, kötve 1 frt 50 kr., díszkötésben 2 frt. Megrendelhető a szerzőnél és Láng József nyomdatulajdonosnál Nagy-Váradon. — Magán imakönyv irodalmunknak aránylag elég termékeny mezején tisztes hely illeti meg a volt nagyváradi segéd-, most kőrösladányi rendes lelkész, Tóth József imádságos könyvét. Szerkezete, irálya, eszmeköre, inkább a müveit osztály, mint a nép imakönyvei közé sorozza. Szerzője, az ébresztő* című néplap ismert szerkesztője, nem tehetségtelen, könnyű tollú, poétikus lelkületű fiatal ember, ki a * Ezt az érdekes cikket a következő levél kiséretében Clevelandból vettük: »Az amerikai ref. egyház, mely az ottani magyar reformátusoknak is támogatója, ez őszön ünnepli fennállásának t50 éves jubileumát. Egyházmegyei és egyházkerületi gyűlések a hála és öröm megnyilatkozásainak hangjaival vannak tele. Gyülekezetek separáltan és közös erővel nagyszabású ünnepségeket rendeznek ez epochalis évforduló elérkezte alkalmával. Részt vesznek a közörömben még a hozzánk nem tartozó, illetve más árnyalatú prot. vallás felekezetek is. A magyar ref. egyház egyetemének időszaki főtestülete maradhat-e tétlen, szótalanul ily közlelkesedést, az egész világ prot. népét örömmel átható jelentőségteljes esemény feltünténél? A magyar ref. egyház véghetlen sokat köszönhet az amerikai testvéregyháznak, mely oly páratlan áldozatkészséggel karolja fel ide vetődött szegény véreink ügyét, áldozva azok lelki szükségeinek érdekeire, egyházaik istápolására évenként 3000 dollárt! Méltó, hogy érte egyszer néhány sorban köszönetet mondjunk, most mikor oly megható alkalom is van rá. Nemes és szép dolgot cselekednék főt. Konventünk, ha akár gyűléséből, akár az elnökség saját iniciativájából kifolyólag üdvözlő iratot küldene az itteni ref. egyház főhatóságának. Lehetne azt akár a mi fentartó hatóságunkhoz, az ú. n. Board of Home Missionhos, akár pedig a konventi elnökséghez juttatni. Mindkettőnek elnöke, kinek, egyszersmind pontos címe ez: Rev. John A. Peters, D. D., prof, theol. U. S. of Amerika Tiffin. O. Ő hozzá vélném legalkalmasabbnak küldeni az angol vagy latin nyelven fogalmazandó üdvözlő iratot®. Eddig a levél. A fölvetelt indítványt részünkről is melegen ajánljuk a konventi elnökség figyelmébe. Az amerikai ref. egyház, mely oly példás áldozatkészséggel támogatja Amerikába kiszakadt honfitársainkat és hitfeleinket, a mostani jubiláris alkalomból megérdemli ezt a figyelmet a hazai ref. közegyház részéről. Szerk.