Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-31 / 5. szám

eredményezte. Tagadhatatlan, hogy a hivő emberek nagy bizalmatlansággal nézték a modern kutató szellem munkáját. Szentségtörésnek tartották, mely nem kíméli a szent dolgokat és feldúlja a vallásos békét. Ebben a nézetben van is egy darabja az igazságnak. De ha meggondoljuk, hogy az élet küzdelemből áll, világos, hogy a vallás sem maradhat küzdelemtől menten. A harcban tisztulnak az eszmék és növekszik az erő. És az a szabad vizsgálódó szellem, mely napjainkat jellemzi, sokat, igen sokat vesztett a vallás ellen való ellenséges indulatából. És úgy véljük, okunk van rá úgy vélekedni, hogy azt az ellentétet, a mi köztük még van, a mélyebbre ható kutatás el fogja enyésztetni. Vegyük csak fontolóra először is a Biblia tanulmányozását. Igen érdekes látni, hogy a különböző korokban miként vélekedtek e tárgyról. Volt idő, midőn a biblia olvasását veszedelmesnek tartották. Froude, a hires angol történész, VIII. Henrik idejéből egy falusi papról tesz említést, a ki kijelenté, hogy a Szentírás »eretnekséget tanít és reméli, hogy egy napon a Biblia összes olvasóit a máglyán elégni fogja látni«. Különben a pápások máig is így vélekednek a Szentírásról. De a protestánsok részéről is van a bibliát illetőleg sok lenéző nyilatkozat feljegyezve, így pl. Carlile Richárd az előtt hetven évvel, egy angol folyóiratban kijelenté, hogy »a biblia a legcsekélyebb értékű könyv a világon*. Valamivel későbben, 1841-ben Hetherington Henrik egy könyvet adott ki, melyben azt akarta bebizonyítani, hogy az ó-testamentornban sokkal több ostobaság és balgaság van, mint bármely könyvben a világon«. Azt hiszem, e példák elegendők. Fölösleges mellettük fölemlíteni a német hitetlen tudósok: Strausz Vogt, Büchner etc. véleményét. Csakhogy ezek a nézetek jobbára már a mult idők lomtárába kerültek. Most már az úgynevezett modern tudósok is másként beszélnek. A német modern theologus, Harnack tanár, nem régiben egy felolvasást tartott a protestantismus állapotáról s a többek között ezeket mondta az új-testamentomra vonatkozó exegetikai és történeti szabad vizsgálódásokról: »Nemcsak az új-testamentomi iratok eredetének és valódiságának kérdését tárgyalják már nagyobb belátással és tisztelettel, hanem a keresztyénség páratlanságát és az általa létrehozott vallásos életet is világosabban felismerték, mint eddig«. Ez az ítéletet minden illetékes tudós aláírja. És hova lettek a tübingai iskola hivei? Ezt a változást a mélyebbre ható tanulmányozás hozta létre. A mai kritikusok ajkára csak mosolyt csal az a dicsekvés, melylyel Paine Tamás -»age of líeason« (az ész korszaka) című munkáját bevégezte: ^Kimutattam e munkában, hogy az egész biblia hazugság és költemény ; felhozott bizonyítékaimat a vizsgálatnak alá vetem, cáfolja meg, a ki meg tudja cáfolni*. Mindenki tudja ma, hogy e mult századbeli voltairi deista következtetései ép oly alaptalanok, mint az elvakult orthodoxia, a mely ellen irányozva voltak. És a mi a biblia kriticismus körében történt, ugyanez történt a természettudomány szférájában is. A hatvanas években fölmerült új tudományos hypothesis, az evolutio tana fölöttébb megzavarta a hivő embereket. Az Istenben való hit együgyűség számba ment az evolutionalistákná! Darwin egyik kitűnő tanítványa, Romanes tanár, egy könyvet írt, melyben azt igyekezett kimutatni, hogy az atheismus szükségképen való eredménye a modern tudománynak. Ma pedig, harminc évvel később, épen az evolutio segít megérteni az ős-idők legnagyobb talányait és a vallás igazságainak bizonyításaira kimeríthetetlen anyagot szolgáltat. Maga az a kitűnő tudós is, a kit az evolutio egyelőre atheistává tett, mélyebbreható vizsgálódás folytán felismerte tévedését és az igazság után való kutatását a keresztyén vallás őszinte elfogadásával fejezte be. Az atheista Romanes hivővé megtérése egyik legérdekesebb jele a szellemi világban beállott fordulatnak. Ugyanez ismétlődött a bölcselet terén is. A tizennyolcadik században uralgó deismus elvetette a kijelentett vallást. Istenről való élettelen és Istennek az emberrel való mechanikus felfogásával nem igen juthatott más eredményre. Az egyház által tanított incarnatio eszméjét, mint a mely a világprocessusban egyedül álló történeti tényre van alapítva, elvetették, mint legendaszerűt. De az újabb bölcselet más nézeteket vall. A világban immanens és az emberiségben magát megvalósító Isten fogalma, egészen más álláspontot nvujt a vizsgálódónak. Istennek és az embernek alaposabb tanulmányozása által az ész előtt is ép oly elfogadhatóvá lett, mint a hit előtt, hogy Istennek az emberiségben ki kellett magát jelentenie, meg kellett testesülnie. És ez a kijelentés és ez a megtestesülés a názárethi Jézusban lett valósággá. A tudomány és a kijelentés nem ellenségek, hanem barátok. A bibliát és a keresztyén vallást nem külső tekintélyek, hanem saját benső erőik és igazságuk tartják fönn. A szabad vizsgálódás a természeti és a szellemi tudományokban évről-évre több-több bizonyítékot szolgáltat e régi dogmatikai igazság mellett. Chr. World után. a—s. KÖNYVISMERTETÉS. A budapesti evang. reform, theologiai akadémia múltja és jelene. Történeti vázlat és rövid jelenrajz. A theologiai választmány megbízásából írta Ssőts Farkas, az akadémia jelenlegi igazgatója. Török Pál arcképével. Budapest, Hornyánszky könyvnyomdája, 1896. nyolcadrét, 142 lap. Kiváló érdeklődéssel olvastam át a címben jelzett millennáris monográfiát. Budapesti theol. akadémiánk, leszámítva a csak most alapított kolozsvárit, a legifjabb e nemű tanintézeteink közt, múltja még félszázadra sem terjed s a nagy közönség mégis aránylag igen keveset tudott róla, mivel a budapesti theol. akadémia nyomtatott évi Értesítőt kiadni nem szokott. Mi az alapja és indoka e szokásnak, nem tudhatom, annyit azonban legyen szabad kimondanom, hogy ha már a múltra nézve ezen derék emlékmű nagy részben pótolta is a hiányt: jövőre nézve igen üdvös dolognak tartanám úgy magára az intézetre, mint a köz-