Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-31 / 5. szám

ketlen mocsarak gőzölögnek és azokban kígyók sütkéreznek. Mérges mocsarak és gonosz kígyók borzasztók. A rettentő sárkány mély hasadékban fészkel. Régi monda dicséri a hősöket*. 1. b) > Nekem országom van. A régi birodalomnak vitéz hősei vannak. Rettentő kigyó és sárkány gonosz szörnyek. Ők leselkednek. Nektek dühös tarkasaitok vannak. Nekünk vad állataink vannak. Mi mély hasadékban vagyunk, ti sötét erdőben laktok. Nagy folyónak mély mocsarai vannak. Sürü ködök födik az egész országot. Te nagy hős vagy. Mi dicsérjük a jó hősöket. Neked régi mondáid vannak«. S ha már az első olvasmány és az első (1. a), 1. b) fordítási gyakorlatok ilyenek, lehet képzelni, hogy milyen fokozatos haladásban vannak a többiek Úgv hogy mindjárt a második gyakorlásnál a feirt, fjaben és lobén schemáinál a magyarul befejezett jelennek keresztelt imperfectum * alakja i s az adiectivumokkal összetett substantivumoknak elöljárókkal garnírozott többi casusai is előfordulnak. A m igyarból fordítandó gyakorlatokat látva pedig, itt is igazat kell adnunk Hunfalvy Pálnak, mikor azt mondja : »A mondatos nyelvtanok iszonyú kárt okoztak az idegen nyelvek tanításában« (id. m. 30. 1.). S ezt nevezi szerzőnk a könyv előszavában »induetiv módszer*-nek! Álljunk meg egy kissé ennél a szónál: inductio. Eltekintve a szónak'íbölcseleti, paedagogico methodicai és más tudományos meghatározásától és gyakorlásától, én az inductiót a következő példa által egyszerűen így képzelem : Tegyük fel, hogy a nagy természetből még semmit sem ismerő gyermeket kellene abba bevezetnem. Induetiv módszerem ilyenforma lenne: első nap pl. elvinném egy erdőhöz, a hol a cserjéket, bokrokat, füveket és más növényeket mellőzve, megmutatnám a nevezetesebb s a gyakorlati életben előforduló fákat — és semmi egyebet; második napon pl. a hegyeket mutatnám meg, de a bennök előforduló kőzetek vagy ásványok nélkül; harmadik napon a nagyobb folyókat s illetőleg a vizet mutatnám meg stb. S csak miután minden körülötte és mellette levőket nagy -jában és egészében megismert, vinném a távolabb fekvőkhöz, mint például az égi testekhez. Végül a közeli és távoliaknak egészben való megismerése után térnék rá idők multával a részletekre, de itt is fokozatos rendben: fáknál a cserjékre, füvekre és más növényekre; hegyeknél a különböző kőzetekre s így tovább. Máskülönben az inductióra megtanít bennünket a kis gyermek attól fogva, a hogy gügyögni s később mindennap egy-egy szóval vagy fogalommal gyarapodva beszélni s végül öntudatra ébredni kezdett. Ne kereszteljék hát, tisztelt nyelvtanítók, inductiónak azt, a mi nem inductio s a mit nem írtak önök tényleg induetiv módszerben! Mert az ilyen inductióra is rátalál, a mit más helyen már mondottam, hogy: »lucus a non lucendo . . Emez állításomat a kezünk alatti könyvnél beigazolom röviden az Alaktanból vett egy-két példa által is. A betűknek, hangsúlynak (accentus), hangmennyiségnek (quantitas) stb. hosszadalmas (9—18. oldalon) tárgyalásáról nem szólva, vegyük fel az Alaktannak csak két első levelét (19—22. old.), míg a declinatio kezdődik. Mindjárt legelői a három nemnek rövid s részemről célszerűnek tartott meghatározása után a következő, fölösleges * Az imperfectum régebben mindenütt >alig mult* volt. Ma a Felsman grammatikájával párhuzamosan tanított többi (magyar, latin, görög stb.) nyelvtanban ez az idő részint folyó mult, részint tartós mult, részint beálló mult, részint történeti mult stb. : melyik bát az igazi ? íme, csak egy alaknál is mennyi különféle elnevezés ! Csoda-e, ba a gyermek fejében zűrzavar s később lelkében a könyvtől való irtózat áll be. — B. I. két szakasz abstract meghatározásaival kell a német nyelvet megtanulni akaró kis tanulóknak megküzdeni: »A főnév genusa természetes vagy nyelvtani. 1. A természetes genus élő vagy élőknek gondolt személyeket vagy állatokat illet, a mint azok természetök szerint hím- vagy nőneműek, vagy ha valamely lényt fejletlennek gondoltak, azt semlegesnek mondták. A természetes genust vagy külön szókkal fejezzük ki, vagy sajátos képzők és szóösszetételek által különböztetjük meg*. (Következnek a példák). 2. A nyelvtani nem a természetes nemnek már a legrégibb időben történt átvitele oly tárgyakra, melyekre természetök szerint határozott genus nem illik; pl.: Az efféle fejtegetés vagy ja »nemeknek* ilyen hüvelyezése — mint a latinnál is más vonatkozásban megemlítettem — a nyelvtan magasabb rendszeréhez tartozik inkább s nem a kezdő fokra. A mi pedig az idézett két szakasz után három egymás után való oldalon következik, ciZ cl kezdő tanulók előtt mind érthetetlen anticipatio, mielőtt a nyelvtan egyes részeit vagy kategóriáit tanulták volna. Pl. a főnév előtt álló jelző melléknévnek határozott és határozatlan articulussal való használása hátrább, az illető articulusoknak és főneveknek ragozása után, tartozik. S midőn a szerkesztő megemlíti, a mi az előzményhez röviden szükséges is, hogy két szám van, egyes és többes: akkor kár két egymás után való szakaszban odazavarni a főnév és melléknév többes számainak különböző módon való képzését; mert ez is a declinatióhoz tartozik. De még ez nem elég ; hanem mintha a szerkesztő keveselné az eddigieket, előbbiek után következő három egymás után való szakaszban (16. §.) azt tárgyalja, hogy mely főneveknek nincs egyes száma, melyeknek nincs többes száma, s mely főneveknek van a különböző jelentés szerint többféle többes száma. S mindezeket, ismétlem, akkor tárgyalja (az első olvasmányt ezen az alapon készítette), mielőtt a gyermek az articulusok, főnevek, melléknevek stb. ragozását megkezdette volna! Inductio ez ? Ha az, akkor a »lucus a non lucendo*-nak nincs többé értelme! Egyébiránt tartozom kijelenteni, hogy a Felsman Német Nyelvtanának is szivesen megadom az elsőbbséget mások, különösen a Simonyi-féle sokfelé tagolt Német Nyelvkönyve, illetőleg Olvasókönyve, Gyakorlókönyve és Nyelvtana fölött — ha a tanár nagy közreműködést fejt ki .. . Miután már a térből is, időből is kifogytam, de meg talán a t. Szerk. úr szívességével is a t. olvasó becses türelmével is visszaéltem: azért az alábbi tankönyvekből, minden megjegyzés vagy épen bírálat nélkül, csupán csak a stílus, illetőleg a stílusba becsempészett szokatlan szók és idegenszerűségek karakterizálására a következő egy-két idézetet mutatjuk be: 8. Az ásvány-, kőzet- és földtan alapvonalai. Gimn. IV. osztály számára. Kidolgozta dr. Róth Samu. Az V. kiadást átnézte dr. Szterényi Hugó. Budapest, 1890. 1—184. 1. Nyissunk találomra pl. a 88. lapra: »Sphalerit. ZnS. A sphalerit sárga, barna vagy fekete szinti ásvány, mely ha világosabb szinti, áttetsző vágy félig átlátszó, míg ha sötét, nem átlátszó. Legtöbbnyire gyémántfényű, a világos szinti példányok azonban néha szírfényűek, a sötétek pedig a fémfény felé hajlanak. Tömöttsége négy körül van. A szabályos rendszerben kristályosodik; kristályai rendesen eltorzultak, vagy bajosan elemezhető kombinációkat képeznek, de kitűnően hasadnak a rhombtizenkettős lapjai hiányában. A nagyfokú hasadás leveles szövetet hoz létre*. Mellőzve a sphaleritről szóló még két szakaszt és a végén levő mathematikai képletet, lássuk az ugyanezen lapon levő s mindnyájunk által ismeretes cinnobert: