Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-10 / 41. szám
javadalom a minimumot nem adja meg. Nem tudom, hogy a megerősítés vagy a fegyelmi eljárás tekintetében mikép akarna befohni. Az ember, valamint a korban nem veszi észre, hogy öregszik, de mégis öregszik: úgy az állam is, ha befolyást gyakorol, bár nem veszszük észre, folyton folyvást veszítünk függetlenségünkből. Én magam részéről mindent elkövetek, hogy az annyiszor igéri segély kellő mennyiségben rendelkezésünkre bossáttassék, de úgy hogy az adassék átalány alakjában a mi önkormányzati testületünknek. És azt hiszem, hogy a mi döntő szóval bíró vezéregyéniségeink lelkesen befolynak arra, hogv az a segély oly összegben szavaztassék meg, hogy annak fele része újabb szervezésekre minden évben tőkésíttethessék, fele része a mostani szükség fedezésére fordíttathassék. így 20 év múlva lehetne egy oly megtakarított tőkénk, melynek erejével a bajok orvosolhatók lennének. Nyiltan kifejezem, hogy az állami segélyezés ilyen módozatának barátja vagyok, mert egyházunk önrendelkezési jogát, alkotmányos érzületét ezzel lehet legjobban megbarátkoztatni. És most mivel szellemi életünket tárgyaló felolvasások és előadások is bejelentettek, nem akarok a praktikus indítványok tárgyalása terén tovább menni, hanem magamat és elnöktársamat, Körmendy Sándor urat, az értekezlet szives jó indulatába ajánlva — az értekezletet megnyitom. 2. Elnök felhívására az értekezlet jegyzője jelenti, hogy a tárgysorozatot úgy állította össze, a mint az a ^Dunántúli Prot. Lap« szept. 12-iki számában kihirdettetett. E szerint felolvasást tartanak: 1. Szűcs Dezső csajági lelkész : »Egy háztársadalmi gyakorlati kérdésről«. 2. Csizmadia Lajos lepsényi lelkész : »Egyházunk belső és külső építéséről*. 3. Demjén Márton veszprémi lelkész: »Ev. ref. ifjaink vallásoktatásáról és vallástani kézikönyveinkről*. 4. Seregély Dezső misszionárius lelkész: »A ref. lelkész helyzetéről, tekintettel a vallási és sociális mozgalmakra'!:. 5. Alapszabályok megállapítása. Jelenti továbbá a jegyző, hogy két nappal ezelőtt három indítványt vett kezéhez, a miket a tatai egyházmegyei lelkészi értekezlet terjeszt a kerületi értekezlet elé. Tekintettel arra, hogy az értekezlet idejéül megállapított 2 óra alatt semmikép sem lehet a tárgysorozaton végig menni: azt indítványozza a jegyző, hogy legelőször az alapszabályokat tárgyalja le az értekezlet, annyival inkább, mert az alapszabálytervezet már a mult évben is ki volt tűzve tárgyalásra. A tárgysorozat gazdagságát örömmel veszi tudomásul az értekezlet. A jegyzőnek alapszabályok legelőször való tárgyalására vonatkozó indítványát elfogadja. 3. Jegyző pontonként felolvassa az alapszabálvtervezetet, a mit némi módosítással az értekezlet a következőleg fogadott el. A dunántúli ev. ref. egyházkerületi értekezletének alapszabályai. 1. Az értekezlet címe: »A dunántúli ev. reform. . egyházkerület egyházi értekezlete. 2. Az értekezlet célja egyházunk életét közelebbről érdeklő népszerű és tudományos előadások, felolvasások s ezek terjesztése által az egyházi munkálkodást belterjesebbé tenni, az egyháztár^adalmi tevékenységet fejleszteni, fokozni. Valamint akár maga által kezdeményezett, akár az egyházmegyei lelkészi értekezletek részéről felküldött célszerű indítványokat terjeszteni az egyházkerületi közgyűlés elé. 3. Az értekezletnek tagjává lehet egyházkerületünknek bármely buzgó tagja, ki e nemes célra bármi úton-módon közreműködni akar. 4. A tagok meghatározott tagsági díjat nem fizetnek, hanem tetszés szerint járulnak a fölmerülő költségek fedezéséhez. Ezt az önkéntes tagsági díjat az értekezlet főjegyzője szedi be és kezeli számadás mellett. 5. Összejöveteleit az értekezlet a rendes egyházkerületi közgyűlés helyén és idején tartja. 6. Az értekezletnek tiszteletbeli elnöke a püspök és a főgondnok; lelkészi és világi működő elnöket, valamint jegyzőjét is az értekezlet maga választja. 7. A tanácskozásokat az elnök vezeti. 8. Az értekezleten felolvasásokról a jegyző gondoskodik, ő állítja össze és hirdeti ki lapban az értekezletet két héttel megelőzően a tárgysorozatot is. Ezen alapszabályokat az értekezlet a főt. egyházkerületre tudomás vétel végett is beterjeszti és a kerületi jegyzőkönyvben való kinyomatásukat kéri. 4. Jegyző kéri az értekezletet, hogy miután a beterjesztett egyik indítványnak előadásával megbízott egyén kénytelen lesz e'.őbb távozni, mit a mikor az indítványok tárgyalására kerülne a sor: ezért engedje meg az értekezlet, hogy ez az indítvány soron kívül mindjárt vétessék tárgyalás alá. A kérelem megadatván, Kecskeméthy Jenő előterjesztette László János lábatlani lelkésznek a tatai egyházmegyei értekezlet által egyhangúlag elfogadott azon indítványát, hogy a lelkészek fizetésének minimuma 800 írtban állapíttassák meg. A 800 frt alapfizetéshez öt izben járuljon 100 frt ötödéves korpótlék. A fizetés ilyen felemelése mellett is az egyháztagok állami adójuk 25%-nál több egyházi adóval megróhatok ne legyenek, hanem az egyházi adón felül hiányzó évi szükségletet az állam saját pénztárából bocsássa a konvent útján az egyházak rendelkezésére. A ker. egyházi értekezlet az indítványnak azon részét, hogy a lelkészek fizetésének minimuma legalább 800 frtban állapíttassák meg és ho y az alapfizetéshez öt izben 100 frt ötödéves korpótlék járuljon, egyhangúlag elfogadja és az egyházkerületi közgyűlésre felierjeszteni rendeli a konventnek ily értelemben való megkeresése végett; a 25°/<ro s egyházi adóra vonatkozó részét pedig, mint a minek horderejét előre kiszámítani nem lehet, a napirendről leveszi. 5. Szűcs Dezső csajági lelkész tartotta meg felolvasását, melynek menete és főbb eszméi ezek: Az egyháztársadalmi téren több baj merült fel és vár orvoslásra. Első sorban a vallástalanság, hitbeli közöny; ennek megszüntetése céljából többek által ajánlt belmisszió gyakorlását, belterjesebb hitélet fejleztését melegen pártolja, mint ajánlott gyógyszert; hangsúlyozza annak óvatosságát, mert túlságba hajtva — mint tapasztalni lehet — gyógyítás helyeit árt. Védelmére kel a lelkészi karnak, azon minduntalan hangoztatott váddal szemben, hogy a lelkészi kar a belmissziót illetőleg nem teljesíti kötelességét; hivatkozik a múltban kifejtett szent buzgalmára a lelkészi karnak és dicséretes elismeréssel említi fel a világi urak és úrnők nagy és nemes tettekkel bebizonyítolt élő és munkás hitét, mikor mint szent nép is királyi papság erős református hithűséggel forgolódtak az Űr dolgaiban, mint hűséges segítői a lelkészeknek; ugyancsak felhozza,
