Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-03 / 40. szám

kiket kés nélkül nvúz meg. Lehet, hogy városi, vidéki vagy kormányszéki Írnokká lett. Öltöztethet, neveltethet, tarthat-e azért úgy, mint egy született gróf kisasszonyt? Kell-e azért téged, irnok-leányt, mindenkinek kisasszonynak titulálni, nehogy megharagudjék anyád az irnok aszszonyság ? Lehet. De hallgasd meg szent Chrysostomust lib. de virgin. a 62. »Mulier si formosa est nimius ornatus ejus venustatem obscurat; si deformis, eo turpiorem reddit ornatus; deformitás ejus semper emicat et apparet ut Spectatores . . . Mulierem videant et ornatum emirentur*. Ha egy asszony szép, úgy elhomályosítja a túlságos ruhadísz ; ha rút, annál ocsmányabbá teszi a cifraság, mert a rútság mindig kiüti magát és előtűnik, úgy hogy az ilyen asszonyt a nézők kinevetik, ruháját megbámulják. Hi, hi, hi! nézd csak az irnok vagy jogász lányát, hogy öltözködik a bolond! Németalföldi csipkék, francia szalagok, külföldi ruhák. Ember! Ember! Hazád szokását kövessed, Idegen módit megvessed. Mert úgy látszik, hogy az idegen ruha viselete ingerelte Istent haragra, mikor így szól Sophonica Gap. I. Visitabo et super omnes cpii induti sunt veste peregrina. Meglátogatom mindazokat, kik idegen ruhákba öltözködnek. Olyan háborodott vagy, hogy mindennek idegennek kell rajtad lenni? Kivagy te? Sáros pocsolya vagy, mert azt mondotta Socrates: »Mulier speciosa et pulchra templum est super cloacam aedificatum*. Laert. de vit. et mort Philosoph. Egy bájos és szép asszony pocsolya fölé épített templom. Ki imádná a sarat Isten helyett? Csak egy bolond tehetné. Hasonló bolondok voltak a korinthusi nők, kik nemcsak a cicomának, de Venus szolgálatának is hódoltak, úgy annyira, hogy naponta ezer szüzet áldoztak templomukban Yenus tiszteletére, s erről azt hitték, hogy ez istenfélelem. Ezért szemérmetlenek voltak, s hogy k . . . . fiaikat szerelemre ingereljék, fedetlen fővel, meztelen arccal nyitott szemekkel lépdeltek, hogy szép termetöket mutogassák. Cornel. a Lapidein 1. cap. 11: Nem bolondok ezek? S neked olyan öltönyöd van, mely nem csupán arcodat hagyja merészen fedetlen, de két kebledet is, mint az átkozott Gilboe hegyeket leleplezed, s mint két dudát kötőkkel és pólyákkal kényszeríted magasra, s úgy mutogatod mint a hogy a zöldséges piacon a kofák a káposztafőket, melyeket, ha elrothadnak, a sertések elé vetnek. Igen, ilyenek a te ruháid, a módis ruhák, a módis szokások. Ilyen szokás ostobaság. Óh cifraság bolondja! Ki vagy te szépen öltözött babyloni asszony ? Augusztus császár megmondja neked: -»Vestibus insignis ac móllis, superbiae vexdlum, nidusque Juxuriae est*. Svet. in Aug. cap. 73. A szép puha öltöny a kevélység lobogója s a bujaság fészke. E lobogó alatt toborzasz te feslett ifjakat, rossz fiakat, vak Yenus-fiakat, romlott gyermekeket, Venus'gyermekeket, kik nem képesek mesterséget tanulni, inkább keresik szerencséjüket a táborban. Ebben a fészekben nevekednek a madarak, a bujaság csalogató madarai. Te is a templomokba szaladgálsz ezzel a madárfészekkel, ilyen Venus-lobogókkal. Mit akarsz a templomokban? Nem féled szent Antalt, florenci érseket, a ki városa templomaiból minden nőt kikergetett, a ki szemérmetlen céda mezbe volt öltözve, mert őket az ördög eszközeinek tekintette, a lelkek elvesztésére. In vita ejus Surius tom. 3. Otthon főkötőben aludtál, a templomba magas á la mode fejdíszben jösz: otthon rövid bujjbelében jártál s a templomba bíboros palástban jösz. Otthon piszkos keszkenőt kötsz a nyakadra, a templomba aranynyal kivarrt mantillban jösz, micsoda botorság ez? Tudnod kell mit mondott szent Ambrosius exhort ad Virgin: Quanto foemina hominibus splendidior videtur, tanlo magis despicitur a Dco. Minél cifrábbnak látszik egy nő az emberek előtt, annál megvetettebb Isten előtt. Erről szól az Ecclesiasticus, Cap. XIX. Amictus corporis et risus dentium et ingressus hominis, enuntiant de eo. Testének ruhája, fogainak nevetése, az ember járása, elárulják hogy ki ő. Most már ismernek babyloni asszony, ruhádból ítélve nem vagy okos, a fog azt mutatja, hogy eszed nem fog, járásod arra vall, hogy fonák az eljárásod. Tanuságul hívják szent Bernátot és öcscsét Andrást, a ki felcicomázott, kicsípett szűz húgához, Humbilinához, a claurewalli kolostor kapujában ezt mondta: »Stereus involutum. Guilielmusdebona vallein vit. S. Bern. Ha szépen vagy öltözve, úgy feszítsz, mint egy lót . . . ű a ganajban, ha csinosan fel vagy piperélve, úgy vigyorítod a fogadat, mint a bolond, midőn legkényesebben lépegetsz, azt mondják: annak a némbernek nem sok van a fejében, vagy tán épen bolond ? Ita est: pipere-bolond, úgy vagyon*. Azután leírja a hatalmas ékesszólású prédikátor az erkölcsös és erkölcstelen asszony közti különbséget a mint már öltözködésében megnyilatkozik: »Egy némber, a ki becsületesen, szerényen öltözik, annak a ki látja, szüziességéről tesz bizonyságot; de egy nő, a ki pompában és fényben ékeskedik, feslettséget árul el. Mindjárt meglátszik ez ruhájából, gőgös járásából, ha egy nő ruháját mint egy farkot cipeli maga után, feje lóbál mint egy szélkakas, lábát úgy veti, mint egy idomított ló, csípőjét pedig úgy mozgatja mint egy kötéltáncos, száját csigalépcsőre húzza össze, szemét úgy forgatja, mint a sólyom, ilyen asszonyban kire ismerünk mindjárt ? Felelet: Poppeára, a ki Neró császár felesége volt s valahová csak ment és utazott, nagy csorda szamárkancát vitt magával. Szamárkancát? Hát nincsenek hölgyei ? Szamárkanca kell, hogy kisérje ? Szamárkanca kell, hogy szolgálja*? Szamárkancák kell, hogy komornái legyenek ? Azért tette ezt, írja Pl'nius, hogy tejökkel, szamártejjel mosdhassék. A magas úrnőnek csupa szamárkanca egész kísérete. Komornája szamárkanca, szobalánya, házicselédje, konyhalánya, lovásza szamárkanca, dajkája, pesztrája szamárkanca,udvar-, istálló,konyha- ház- és pincemesternője szamárkanca, ápolónője, kulcsárnője, kasznárnője szamárkanca. Csupa szamárkanca követi, mindenik a nyakán