Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-03 / 40. szám

Szerkesztőség : iX kerület, Erkel-utca 3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kladó-hlvatal : Hor^iyánmky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Klöfizetésl ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész érre : 9 frt. Egyes szám ára tiO kr. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Az egyházi helyzet igaz képe, A gyermekek vallásáról szóló 1894: XXXII. törvénycikk eddigi hatásáról s az ehhez fűzött következtetésekről óhajtok egyet és mást elmondani. Előre is kijelentem, hogy nem oszthatom teljesen azon, igen tiszteletreméltó aggodalmakat ós nagy veszteségekről szóló jövendöléseket, melyek az e tárgyban eddig tett felszólalásokban ritka egyhangúsággal nyilvánultak; sőt némely esetben a hazai protestantismusnak megtizedeltetését, ha nem végpusztulását helyezték kilátásba az esetben, ha a mostani törvény el nem töröltetik, illetőleg az 1868: LIII. törvénycikk 12. §-a vissza nem állíttatik. Ellenkezőleg ón, bizonyos tekintetben előnyösebbnek tartom mostani helyzetünket annál, mely a 12. §-nak aegise alatt egy negyedszázadon át fennállott. Vegyük azért először is a multat szemügyre, hogy aztán helyesen ítélhessük meg a jelent s reális következtetéseket tehessünk a jövőre nézve. A 12. §-ban kimondott »sexus sexum sequatur« elv, mint nagyon jól tudjuk, legnagyobb részben írott malaszt maradt. Mi protestánsok megtartottuk ugyan, mert előttünk szent az ország szentesített törvénye; a róm. katholikusok azonban palam et publice kimondták, hogy minden oly törvényt, mely a vegyesházasságokból származott gyermekek egy részét az eretnekségnek adná, egyszerűen nem respektálnak, semmisnek tekintenek s annak kijátszására, titkon ós nyilván mindent elkövetnek. Es ekkópen is cselekedónek. Kivéve talán a Csáky-féle rendeletet (1890. február) követő riadalmat és az erre bekövetkezett küzdelmes átmeneti éveket, több mint két évtizeden át, a törvény ellenére is elkereszteltek és lefoglaltak maguknak annyi gyermeket, a mennyit az új törvény mellett bizonyára nem fognak nyerhetni. Csakhogy 1868-tól 1890-ig, illetve 1895-ig nem vezettek statisztikát a veszteségekről s Homola István lelkésztársam nem hozhatta azt e lapok útján a protestáns közönség tudomására. Ma, a ki egyházi lapot olvas, tudja, hogy mit vesztettünk az egész ország területéről; az előtt a legtöbb lelkész a saját gyülekezete veszteségót sem tarthatta, vagy nem tartotta evidentiában. Azok a lelkósztársaim azonban, kik idevonatkozólag megfigyeléseket ós egybevetéseket tettek, bizonyára igazat fognak adni nekem abban, hogy veszteségünk a 12. §. mellett is volt, még pedig az erős r. kath. többségű helyeken legalább is annyi, ha nem több, mint ma a 12. §. nélkül van. Példával, statisztikával is szolgálhatok erre nézve. A kassai ev. ref. egyházban 1886-ban házasságot kötött 12 pár, ós pedig : ref. vl. rk. ma. 5, rk. vl. ref. ma. 4, ref. vl. gk. ma. 1, ág. vl. ref. ma. 1, tiszta ref. pár 1. Ezzel szemben, ugyancsak 1886-ban a kassai római ós görög kath. templomokban 9 olyan vegyesházasság köttetett meg, melynél az egyik fél református volt. (Ref. vl. rk. ma. 5, rk. vl. ref. ma. 3, ref. vl. gkath, ma. 1.) Hogy ennek a 9 családnak összes gyermekei a római ós gör. kath. vallásban neveltettek, vagyis hogy ennek a 9 családnak törvény szerint minket illető felerésze ránk nézve elveszett, azt, úgy hiszem, nem kell külön bizonyítgatni. A római és görög kath. papok reverzális vagy Ígéret nélkül a vegyesházasságokat nem kötötték meg, és volt gondjuk és módjuk rá, hogy törvény ellenére szerzett joguknak mindig érvényt is szerezzenek! Ezekkel az adatokkal állítsuk szembe az új rend legelső évének (1895. októb. 1. — 1896. szept. 30.) ugyancsak a kassai ev. ref. egyházra