Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-09-26 / 39. szám

küzdött. Azt tartotta, hogy azok a mi szervezetlen és erőtelen egyházainkra biztos veszedelmet hoznak. Életének külső története a következő: A megboldogult 1829 ben született Abaujmegyében, Alsó-Kázsmárkon. Iskoláit eleinte otthon Lukács Pál vezetésével, később Eperjssen és Sárospatakon Tompa Mihály vezetésével végezte. Elvégezte a jogakadémiát, 1848-ban Deák Ferencz minisztériumában tiszteletbeli fogalmazó lett. a szabadságharc -közepette azonban csakhamar beállott közhonvédnek. Az alig husz éves ifjú a közlegénységtől a századosságig vitte s a fegyverletétel után besorozták az osztrák hadseregbe megint csak közlegénynek. Félesztendeig cipelte a borjút az osztrák seregben, aztán elbocsájtották. Azután nagyobb utat tett a külföldön, tanult, szeretettel foglalkozott a természettudományokkal, kivált a geologiával. Hogy a hazába visszatért, birtokára vonult s gazdálkodott, tanult 1861-ig. Az alkotmányos élet első napsugaraira ő is előjött magányából és mint megyebizottsági tag kezdett résztvenni a politikai életben. 1867-ben Abaujmegye első alispánjának választották. A következő esztendőben a szikszói kerület balközépi programmal egyhangúlag képviselővé választotta s azóta folyton képviseli ezt a kerületet. Gyorsan föltűnt a házszabályok ismeretével, őt tartották a balközép házszabály-mesterének s így predesztinálva volt már az elnöki székre. A fúzió alkalmával is tagja volt az átmeneti Wenckheim-kabinetnek, melynek Tisza Kálmán belügyminisztere volt: rája a közmunka- és közlekedésügyi tárcát ruházták. Majd mikor kevéssel Tisza Kálmán állott a kabinet élére, Pécby továbbad is tagja maradt és öt évig vezette minisztériumát. Az ő miniszterségéhez fűződik a vasutak megmagyarosításának és megváltásának érdeme, ő nyúlt bele először erélyes rendeleteivel abba a darázsfészekbe, mely a vasutak német ügyvitele volt és sikerrel magyarosította meg az ügykezelési nyelvet. A vasutak megváltását is sikerrel kezdette meg. A keleti vasút és északkeleti vasút föltételeit ő egyenlítette ki s az ő idejében lett jó részben az államé a tiszai vasút. .A király érdemei elismeréseül az elsőosztályú vaskorona-renddel, majd a belső titkos tanácsossággal tüntette ki. 1880-ban, Szlávy József távoztával a képviselőház elnöke lett és 1892-ig vezette a Ház tanácskozásait. Igazsagos, nemes biró volt. Az 1889-iki év parlamenti vihara, a véderő-vita, azonban megrendítette állását, mert a többség az ellenzékkel szemben gyöngének találta, sőt azzal való fraternizálással gyanúsította. Az 1892-iki választás után Szápáry gróf akkori miniszterelnök elhozta helyébe Bánffy bárót és az elnök-választásnál már csak az ellenzék szavazott rája. Az egyházpolitikai reformok még jobban elidegenítették pártjától, mert a polgári házasságot ellenezte s kilépvén a szabadelvű klubból, a Szápáryfrakció elnökévé lett. Uj ellenzéki pozícióján többször mondott kíméletlen, maró beszédet. A Szápáry-párt fölbomlása után pártonkívüli állást foglalt el, s ebben maradt haláláig. Halála érzékeny veszteség a közéletre s ebben az egyházra is, melynek a »jó«, az »öreg« Péchy Tamás egyik előkelő helyére foglalta el és tisztes alakja volt. Béke hamvaira, áldás emlékére! IRODALOM. ** A Szalay-Baróti-féle Magyar Nemzet Történetéből a 69-ik füzetet kaptuk, melyben Mária Terézia uralkodását ismertetik a szerzők. A füzet egy műmelléklet (Hadik András gróf tábornok) és nagyszámú szövegkép díszíti. A nagybecsű könyv a Lampel-cég kiadványa s füzetenként 30 krért rendelhető meg (Budapest, Andrássv-út 21. sz.) ** Evangelische Blátter aus Ungarn lesz a címe annak az új havi folyóiratnak, melyet dr. Szabó Aladár budapesti és Jausz Vilmos soproni theologiai tanárok szerkesztésében f. évi október 31-én indul meg. A folyóirat célja a külföld tájokoztatása a magyar protestáns egyházak felől. Egyházaink, iskoláink s más intézményeink múltját, a külföld ép űgv nem ismeri, mint reményeinket s egyházunk felélesztésére irányuló törekvéseinket. S mivel egyházi körökben nem ismernek, sőt sokszor félre ismernek a külföldön, a magyar nemzet iránt sincs meg ép protestáns nemzeteknél az a rokonszenv és bizalom, a melyre pedig szükségünk van már csak azért is, hogy mi is emelkedjünk és erősödjünk. így szól az előfizetési felhívás, mely kétségkívül nagy fontosságú, úttörő vállalatra hívja fel úgy a hazai, mint a külföldi hitrokonok figyelmét. Mi is melegen ajánljuk az új lapot olvasóink munkás szeretetébe. Előfizetési ára egy évre egy korona, mely dr. Szabó Aladár theol. tanárhoz (Budapest, I. Varosmajor-u. 48. sz.) küldendő. EGYHÁZ. A tolnai ev. ref. egyházmegye f. hó 14-én tartotta Szegszárdon évi rendes közgyűlését. A közgyűlés ez alkalommal lélekemelő ünnepélylyel vette kezdetét a szegszárdi szép templomban. Ez alkalommal tartotta ugyanis Csekey István egyházmegyénk 21 éven át volt esperese megható bucsúzóját. Mindnyájunk szeretetét és tiszteletét vitte magával és azon jó kivánatot, hogy mint »közlegény* legyen még sokáig ifjúi szívvel és lelkesedéssel Sionunk őrtállója. Ily értelemben tolmácsolta szép szavakban mindnyájunk érzel meit, gondnokunk Szilassy Aladár. E megható Simeoni jelenet után, küldöttség hívta meg az új esperest, Dómok Pétert a közbizalom által neki ki kijelölt helyre. Eskütétele és beköszöntője után, melyben törhetlen hűséget és buzgó szolgálatot igért, őt is a gondnok üdvözölte szépen, talpraesetten. Ezután dr. Müller János világi tanácsbiró, Széky Géza egyházi