Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-03 / 1. szám

Luther prédikációi magyarul. Felhívás a magyar protestáns közönséghez. Luther Márton világtörténeti nagy alakja világító oszlopként áll az újkor küszöbén. E szellemóriás — lábát az evangélium örök és rendíthetlen szikláján megvetve — bátran mutat előre s új korszakot, a hit- és lelkiismereti szabadság, a józan felvilágosodás és erkölcsi tökéletesedés dicső korszakát, a Krisztusban megjelent, de utóbb ismét bezárult lelki béke s üdvösség országát tárja fel a sötétben tévelygő s jobblét után sóvárgó emberiség előtt. E rettenthetlen bitbajnoknak, az újkor eme lánglelkü Illésének és Pál apostolának szellemi gyermekei vagyunk mi magyar protestánsok is. Az ő általa ismét napfényre hozott igazság éltette, lelkesítette a százados küzdelmek között hitbuzgó apáinkat, az ő korszakot alkotó reformátori működésének s elévülhetetlen vívmányainak gyümölcseit élvezi különösen a mi magyarhoni autonom ev. prot. egyházunk is. S íme mégis .... az ő iratai, kiváltképen pedig az egyházi szónoklat eme mesterének egyházi beszédei, melyeknek pedig az általa elért óriási siker oroszlánrésze köszönhető, magyar fordításban mindezideig meg nem jelenvén, magyar népünk előtt teljesen ismeretlenek. E százados mulasztást kivánta legalább részben pótolni Stottmeister L. és társa pozsonyi műintézete és vallásos iratokat kiadó hivatala, midőn magyar hazánk ezredéves fennállásának diadalévében, a magyar prot. egyházi irodalom egyik millenniumi emléke gyanánt »Házi Kincstár* cím alatt Luther evangéliumi egyházi beszédeiből (Hauspostillen) egy díszes kiállítású terjedelmes kötetet — egy egész évfolyam s függelékül még kilenc ünnepnapi beszéd és a 95 tétel — tesz le a magyar protestáns közönség karácsonyi asztalára. Hogy miért épen prédikációkat ? Azért, mert mint említénk. Luther épen ezekkel aratta legmaradandóbb diadalait, mert épen ezekben vannak lerakva azon evangéliumi nagy eszmék, melyek a reformátiót szülték, mozgatták s a nép legalsó rétegeiben is megszilárdították, s azon örök és változhatatlan hit és erkölcsi elvek, melyeken egyházunk nyugszik. Ha a kiadó cég a magyar prot. közönség részéről oly mérvű támogatásban részesül, hogy jelen, nagy költségekkel járó merész vállalkozásával teljesen szégyent nem vall, akkor legközelebb egy második kötettel is elő fog lépni, mely Luthernek legnevezetessebb reformátori iratait, kiváló alkalmakkor mondott beszédeit és válogatott epistolai prédikációit tartalmazandja. Ezúttal Luthernek nem annyira vitatkozó és az uralkodó egyház visszaéléseit ostorozó, mint inkább positiv, építő iránya és működése volt mérvadó, hogy megtudjuk, miképen magyarázta ő az evangéliumot s a törhetlen meggyőződés erejével miként plántálta hallgatói szivébe a hit által való megigazulás boldogító tanát. A nagy mű magyar nyelvre fordításának nehéz és fárasztó munkájával a kiadó cég Zábrák Dénes soproni lelkészt bízta meg, a ki noha a 130 nagy negyedrét ívre terjedő vaskos kötet magyarítására, csakhogy az a millenniutni év karácsonyára teljesen elkészülhessen, csupán néhány hónapi idővel rendelkezett — teljes tehetsége szerint — éjet nappallá téve törekedett Lutherünket ügy szólaltatni meg zengzetes hazai nyelvünkön, hogy a magyar nép őt tökéletesen megértve, élvezhesse s általa épülhessen. Igaz, hogy e beszédek így eredeti — bár sok helyen szelídített — alakjukban szószéken ma már alig mondhatók el, hisz nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy azoktól több mint negyedfél század választ el minket és nem volna méltányos, azokra a mai kor, különösen a magyar szónoki páthos mértékét alkalmaznunk; mindazáltal nem csupán történeti, hanem igenis jelentékeny gyakorlati értékük van azoknak, a mennyiben egyházunknak ma már sok helyen feledésbe ment és elhanyagolt sarkalatos hitelveit a nép szivében újra felelevenítik és a mit főkép hangsúlyozni kivánunk, a protestáns öntudatot felébresztik és hathatósan ápolják. Ezért kellene a mi felekezetnélküli, lanyha korunkban mindegyik prot lelkésznek, úgy a saját maga, mint gyülekezete érdekében e »Házi kincstárt« a legnagyobb buzgósággal terjesztenie, mert e könyv a hitbuzgóság ébresztésében és megszilárdításában neki segítő társa, jobb keze leend. Minél többen olvassák e művet, annál többekben gyúlad lángra az ősök szent lelkesedése, annál többen fognak Isten házába az evangelium hallgatására gyülekezni, annál többen sorakoznak a Krisztus jó vitézei s az anyaszentegyház buzgó munkásai közé, annál inkább terjed a józan erkölcsösség és isteni félelem, mely bátran tesz vallást: »Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma minden hívőnek üdvösségére Sión hivatott őrei ragadjanak meg minden eszközt és alkalmat az anyaszentegyház hevesen ostromolt falainak védelmére s építésére, s ha híveiknek családi körét Luther »Házi kincstárával« gazdagítani iparkodnak, jó munkát végeznek, melynek üdvös hatása elmaradni nem fog. A sokféle, ízlést rontó, selejtes irodalmi termékek között e mű tápláló, szivet, lelket nemesítő mennyei eledel s maradandó karácsonyi ajándék leend, mely a ráfordított néhány forintot gazdagon kamatoztatja. E prédikáció-gyűjteménynek egyetlen egy protestáns világi úr, gyülekezeti előljáró és hitbuzgó ev. család asztaláról sem szabadna hiányoznia. Magyar protestánsok, szerezzétek meg millenniumi emlékül, lelki fegyverül, béke és üdv kútforrásául Luther »Házi kincstárát!* »Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot. mert ők megelégíttetnek!« Megrendelési feltételek. A mű 130 nagy negyedrét ív terjedelemben — előszóval, Luther életrajzával és arcképével, családi jegyzékkel, remek illusztrációkkal, gyönyörű aranynyomású bőrutánzatú kötéssel és bőrháttal, mintegy 80 evangéliumi egyházi beszédet és függelékül a hitjavítás kezdetét jelző 1*