Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-29 / 35. szám

likusok egy részét és pedig legnagyobb részét megfosztja keresztyéni szabadságuk érvényesítésétől ; továbbá jogosult ugyan a kath. autonómia, de jogosulatlan az a jogkör, a melyre kiterjeszkedni akar, mert azzal a mások szabadságát sérti. Valójában katholikus autonómia csak akkor létezhetnék a világon, ha semmi más társadalom, mint az egyház, ós semmi másféle viszony és érdek, mint az egyházi nem léteznék. Mint a fentebbiekből látszik, mi a katholikus egyház autonómiájáról általában szólottunk, a minthogy voltakópen csak is egy római katholikus egyház létezik; tehát az autonómiának is erre kell vonatkoznia. Azonban bennünket mégis csak a magyarországi katholikusok » autonómiája« érdekel első sorban, azért azt kell közelebbről figyelembe venni. A mit fentebb az egyházak autonómiájáról protestáns szempontból elmondottunk, azt kell itt is hangsúlyoznunk első sorban. Szerintünk a magyar katholikus egyház autonómiája jogosult, ele ezen kijelentés mit sem ér azon egyszerű oknál fogva, mert magyar katholikus egyház nem létezik, hanem egyszerűen csak magyar ajkú, vagy még helyesebben Magyarországon lakozó római katholikusok vannak. Ez a magyar kath. autonómiának a legfőbb — s ón azt hiszem : egyetlen — akadálya, a melynek megítélésénél már nem szólhatunk a dologhoz protestáns szempontból, mert ez tisztán politikai kérdés, hatalmi kórdós. A magyarországi római katholikusok, kiegészítő részét képezik a római katholikus egyháznak, annak az egyháznak, melynek szervezete állami határokat sem geographiailag, sem szellemileg nem . ismer, nem akar ismerni, kiegészítő, alkotó részét képezik annak az egyháznak, mely első sorban nem egyházi, hanem politikai érdekek sáfára, mely hatáskörét nemcsak a szorosabb értelemben vett egyházi vagy lelki, hanem számtalan társadalmi közviszonyokra is kiterjeszteni akarja. A római katholikus egyház egy autonóm monarchia, mely egy souverain főtől függ s a mely egyház érdekeinek ós igényeinek érvényesülése az állami souverainitással jön összeütközésbe. A protestantismus az által, hogy az egy akol és egy pásztor mondást nem egy látható főre és egy látható egyházra, hanem a Jézus Krisztusra s a vele lelkileg egygyó lett hívekre magyarázza, elkerülte mindenütt és mindenha az internationalis egyházak keletkezését. Elvénél ós történeti múltjánál fogva egyaránt elismeri, hogy in temporalibus nincs más suverain csak az állam, de inspiritualibus, az egyetlen Úr: a Jézus Krisztus. Ezért a mi protestáns felfogásunk és hazafias érzületünk összetalálkozván, kettős szempontból és egyai^ánt erőteljesen kell tiltakoznunk minden oly lépés ellen, rnely hazánkat ós ennek polgárait egy tőlünk idegen, rajtunk kívül álló hatalomnak nagyobb mértékben szolgáltatná ki, mint a mily mértékben eddig volt, illetőleg voltak. Ha lehetséges volna magyar katholikus egyn az, a legnagyobb örömmel üdvözölnők és támogatnék ennek autonomikus törekvéseit. Hogy tanelvei mellett nem lehetne az autonómia a protestánsokéhoz hasonló, az nem változtatna a dolgon semmit, hiszen a magyarországi protestánsok autonómiája sem az igazi autonómia minden tekintetben. Örömmel üdvözölnők ós támogatnók, mert az egyház szabadsága, mások jogsérelme nélkül nyerne érvényesülést és remény volna reá, hogy idővel mindinkább közelednék a teljes egyéni szabadság tiszteletéhez ós érvényre juttatásához. Azonban midőn nem erről, hanem azon kötelékeknek meglazításáról van szó, a melylyel eddig hazánk egy tőlünk vadonat iclegen szellemnek nálunk uralomra jutását megakadályozni, polgárainak szabadságát megvédelmezni törekedett: akkor bennünket protestáns és magyar voltunk egyaránt tiltakozásra hív fel a hazánk és polgártársaink ellen elkövetni szándékolt merénylettel szemben. Bár már eddig is elég hosszúra nyúlt fejtegetésünk, azonban még mostanig nem is jutottunk in concreto a magyar kath. ú n. »autonomiához«, pedig épen ez bir reánk nézve érdekkel, t. i. : azon formában, a melyben ezen autonómia terveztetik, de mégis el kellett a fentebbieket mondanunk, mert álláspontunkat, a melyet a tervezett autonómiával szemben elfoglalunk, épen amaz általános fejtegetések világosítják meg. Az úgynevezett kath. autonómia a főpapok kinevezésének megszüntetését, az egyházi vagyon ós alapítványok önálló birtoklását, illetőleg kezelését, a kath. tanulmányi alapból fentartott középiskolák kebli igazgatását s a lelkészek választását érintik, miknek azonban még számos, el nem elöntött jogi kérdések is akadályt gördítenek útjokba az egyházjogi és politikai nehézségeken kívül. Ezeknek együttes megoldásától fog függeni az »autonomikus« mozgalom sikere vagy újból való berekedóse. Ha ezen pontokat sorra veszszük, többet örömmel kell üdvözölnünk, ismét másokra nézve aggodalmunknak kifejezést adnunk. A plébániák betöltésének módja jelenben vagy a magán, illetve testületi patronátus útján, vagy püspöki kirendelés által történik. Azonban protestáns szempontból mindeniket bizonyos mór-