Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-22 / 34. szám

met nem ismerő bátorságot nyújt az ének, a dal a csaták hevében is, mire hadverő apáink története fényes bizonyíték. A »Szózat«, a »Talpra magyar*, »Kossuth induló* s a többi ezekkel rokon nemzeti dalaink hazafiúi szerelmet gerjesztő hangjainál lettek félistenekké azon bajnok Őseink, kik a szabadságharcban oroszláni bátorsággal küzdöttek s vérzettek el édes hazánkért. Igen, a nemzeti ének. a nemzeti dal erősebb minden fegyvernél. Ezt terjeszteni, tanítani, népünknek mintegy vérébe oltani szent kötelességünk Jótékony hatással lenne nemcsak az egyesület tagjaira, de a hallgató közönségre is, ha a közgyűlések alkalmával, a házi ipar megkedveltetése céljából felolvasások tartatnának; sőt, ha valamelyik községben annak egyik vagy másik ága míveltetik, a készített tárgyakból kiállítás rendeztetnék. A példa, a felmutatott siker e téren is követőkre találna s a mellett, hogy a munkásság ösztöne sarkaltatik, az anyagi és szellemi előhaladás is tápot nyer. Hathatós eszköze lehetne a közművelődésnek az is, ha a bel — s a mennyire lehetséges — a külföldi tudományos, tanügyi és szépirodalmi mozzanatokról az egylet egyik tagja által jelentés tétetnék. S mivel az egyesek anyagi ereje kevés ahhoz, hogy az e végre szükséges szakmunkákat, folyóiratokat beszerezhetnék, az egyesület saját könyvtára részére beszerezve, azokat a bű várlatra s jelentéstételre vállalkozó egyéneknek rendelkezésére bocsátaná. Egyik legszebb, mondhatnám legfőbb feladata a tanítóegyleteknek a próbatanítás, melyre észrevételeit minden tag megteheti. A meghallgatott tanítás ugyanis, a személy iránti kiméletességgel, tárgyilagosan megbiráltatván, a mi helyesnek bizonyul, elfogadásra ajánltatik, a mi pedig fölösleges, vagy egyáltalában céltalan, kerülendőnek kimondatik. Az ekként megejtett próbatanítás s annak megbirálása, míg egyrészről a tagok képzettségét egész mivoltjában kidomborítja s az előretörekvőket önművelődésre serkenti, másrészről a hallgató közönségben tiszteletet gerjeszt a tanítóság iránt s már ez a tisztelet felébresztése a nemzet napszámosai iránt, egy nagy lépés a közművelődés felé. Ezen teendők mellé sorozható még az egyes tanügyi kérdésekről tartandó értekezések, melyek úgy az egyleti tagokra, mint a hallgató közönségre is jóhatással lehetnek, kivált ha a helyi körülmények tekintetbe vételével iratnak. Az eddigi felsorolt teendők lelkiismeretes végzése által segítségére lesznek a tanítóegyletek az egyes tagoknak s közelebb hozzák a családot az iskolához ; meggyőzik a szülőket arról, hogy a gyermekeikre nemcsak nekik, de a társadalomnak, a hazának is szüksége van, hogy nincs oly alacsony sors, melyben jót, szépet, hasznosat nem lehetne tenni, hogy az egyesített erő a legnehezebben megközelíthető akadályt is legyőzi, hogy a munka, a szorgalom jutalmat nyer s legbecsesebb vagyonunk a tudomány, melyet sem a rozsda, sem a moly meg nem emésztenek, sem a lopók ki nem ásnak és el nem lopnak. Ha ezekről sikerült őket meggyőznünk, megtaláltuk szivükhöz az utat, melyen haladva, forrásává tehetjük azokat a jótékonyságnak, az áldozatkészségnek, melyeknek okos vigyázat melletti felhasználásával sok olyan üdvös intézményt létesíthetünk, melyeknek áldásai nemzedékről-nemzedékre fognak szállani. A tanítóegyleteknek ilynemű munkássága megteremtheti minden községben »A népnevelési«, »Mértékletességig »Szegény gyermekeket segélyző* s több efféle egyleteket, miket az egy községben működő egy két tanító — bármily apostoli buzgalommal bírjon — csakis igen kedvező körülmények között létesíthet. Hogy a most említett emberbaráti egyesületek, mily hasznos intézményei a társadalomnak, mily sokat köszönhet ezeknek a haza, mily nagy mértékben előmozdítói ezek a közművelődésnek: azt fejtegetni fölösleges. Röviden csak annyit említek meg, hogy ezek a jótékonyságot gyakorló egyletek hazánkban a hol meghonosultak, ott az előhaladás úgy az anyagi, mint a szellemi téren mindinkább észlelhető. S igazán sajnálatra méltó község az, a mely egyetlenegy jótékonyságot gyakorló egyesülettel sem bír. Hát hiszen megengedem én, hogy az ilyen helyeken is tisztán megőriztetnek az erkölcsök, alamizsnát is adnak a szűkölködőknek, az elhagyott árvák is kapnak kenyeret éhségük csillapítására s egy-két ruhafoszlányt mezítelenségük eltakarására; de hpgy az erkölcsi nemes tettek mezején versenyre kelnének a lakosok s nagyobb áldozatokra is készek lennének: azt kétségbe vonom. Mert hiszen a szétforgácsolt erő soha sem képes olyan eredményt felmutatni, mint az egyesített erő a társulati szellem hatása alatt. Hogy pedig a tanítóegyletek bármelyike ily áldásos munkák végzése által befolyást gyakorolhasson a családi és iskolai nevelés-, s nyilvános fellépései által a társadalmi téren hazánk közművelődésére: mindezek fölött arra kell törekednie, hogy tagjaiban az önmunkásságot nemcsak szorgalmazza, de azt folyvást erősítse. Az önmunkásság s művelődés eszközeit, melyeket szigorű anyagi körülményeink miatt egyes ember meg nem szerezhet, egyesített anyagi erejével az egylet gyűjtse össze s tegye minden tagnak könnyen hozzáférhetővé. S ha midőn ezt megteszi : követelje meg szigorúan azon eszközöknek lelkiismeretes fölhasználását s kérje számon minden tagjától a szerzett talentumokat. Igv, ha az egyesületnek minden tagja megteszi önmaga iránti kötelességét s a műveltség azon fokára emelkedik, melyen nemcsak tanítványai, de polgártársai előtt is nyilt homlokkal megállhat s minden tekintetben példányképül szolgálhat: akkor az egyesület nagy és dicséretes munkát végezhet; mert bármelyik tagja bizassék meg a megfejtésre kitűzött tételek feldolgozásával, nem fog vele szégyent vallani. Míg ellenben, ha többszörösen egy és ugyanazon egyének végzik a nehezebb teendőket s a többiek csak meghallgatói, esetleg komoly, vagy csak felületes elbírálói a végzett munkának: a működés egy-