Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-22 / 34. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Erkel-utca 3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyáns*ky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Arn : Félévre: 4 frt SO kr; egész évre: 9 frt. Egyes szám áru, HÓ kr. A római katholikus autonomia. II. Mindig azt tartottuk, hogy az egyházpolitikai törvényeknek az állami ós magánélet egyes köreire messze kiható rendelkezései olyan »íilius ante patrem«-féle jelleggel bírnak az autonomia kérdése megoldásának megelőző kísérlete nélkül. Valóban, a mi azokban az intézkedésekben az állam ós egyház viszonyának elvi és általános szempontját illeti, az mind csak szótágazó idegszál, mely az autonomia gerincén vezet keresztül vagy abban fut össze. Épen azért a katholikus autonomia rendezésének kérdését úgy tekinthetjük, mint számtani próbáját annak a műveletnek, mely az egyházpolitikai alkotásokat létrehozta. Ezek helyességének, a kifejtett nagy küzdelmek célravezetőségének egész kritériuma azon fordul meg, vájjon az autonomia ügyében elérendő eredmények igazolni fogják-e utólag az állam ós egyház egymásra utalt és a szorosan összebonyolódott látkörei közti határ kivonásának anticipálását ? A »szabad államban szabad egyháza hangoztatói ugyanis rendesen, abban tévednek, hogy egy abstract formulát keressenek e szavakban, mely minden időben, minden népre alkalmazható, mely minden egyházpolitikai bajra abszolút panace-át nyújt, holott a jelszó egészen speciális viszonyokra vonatkozik s egészen konkrét helyzet szüleménye volt. Mikor Cavour a szabad egyház szabad államban« axiómáját kimondta, előtte csak egyetlen egyház lebegett, melynek messzemenő igényeivel nem sokat törődött, feltéve, hogy azok politikai cirkulusait nem zavarták. A protestáns felfogás ellenben nem ismer privilegizált egyházat, hanem csak különböző vallásfelekezeteket, melyeket az állam polgárai szabadon követhetnek. Bárhol egy vallás, alapítója szellemében a legmélyebb szellemi tartalommal, mihelyt egyházzá alakul, a világgal is megköti végzetes szövetségét s hatalmi körét a mennyire lehet, tágítani hajlandó. Már pedig az egyház ós állam így létrejött harcában békét csak az a fél tarthat,' mely békére kényszeríttetik. A katholikus egyház problémája egy hosszú ostromhoz hasonlít, melynél nem lehet számítani a béke alkudozások sikerére. Eredményt csak az biztosíthat, ha a sáncárkok mind szorosabbra vonatnak s az ostromoltaktól lassanként elmetszik a lótfentartási vonalakat. Ebből azonban világosan foly az autonomia politikájának benső tévedése. Mert az egyház és állam történeti viszonyában a forduló pont ott állott be, a hol az egyetlen egyház a maga túlterjeszkedő hatalmi törekvéseivel különböző egyházakba ágazott ki. iVzóta minden egyház csak egy töredéke annak az erkölcsi hatalomnak, melyet képvisel, s melyeknek magasabb egységét az állam kell, hogy alkossa, nem anynyira önmaga és a felekezetek, mint inkább az egyes felekezetek közt fennálló jogviszonyok végleges rendezésével. Micsoda folyamat ment itt végbe? Az, hogy lassanként a modern állam összes létalapjai protestantizálódtak, protestáns szabadelvű alapra helyezkedtek át. Ez nem jelenti az állameszme végleges laicizálását. Jelenti annak egy magasabb s eddig nem ismert attribútummal való gyarapodását, mely a keresztény igazság erejével mint biró lép fel az egyházak egyoldalú törekvései közt s kinek-kinek megvonja egyenlő jogkörét magasztos hivatása teljesítése közt. Iliszen az egyházak igazságai nem szabad, hogy az állam előtt attól függjenek, mily erő, mily hatalom áll rendelkezésükre eszméik, tanaik propagálása érclekében. Az anyagi egyenlőtlenség helyett a szellemi egyenlőség, a fegyverek egyenlősége kell, hogy mérvadó legyen abban az elbánásban, melyben az állam részéről minden felekezet részesülni jogosítva van. Csak ez biztosíthatja az egyházak szabadságának valódi ideálját.