Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-15 / 33. szám

és jobban bele szándékoznak vonni a társadalmi élet küzdelmes árjába, kiszakítva otthonától, gyermekei közül, kik segítségére reá vannak szorulva s gondoskodását csak egy percre sem nélkülözhetik! Mit gondol a szives olvasó mi fog akkor történni, ha ez a szép terv csakugyan meg is valósul? Anteus, Poseidon és Gaea fia, Lybíának félelmetes óriása és ökölbajnoka mindaddig legyőzhetetlen maradt, míg anyjára (a föld) támaszkodhatott. Hercules felfedezvén erejének titkát, hátulról támadta meg s felemelvén a földről, a levegőben könnyű szerrel megfojtotta. Tépjétek szét ama kötelékeket, melyekkel az anya gyermekének szivét magához kapcsolhatja, vele is az fog történni, a mi a bajnok AnteusszaL A szenvedélyek és indulatok hatalma meggyőzi s leveri lábáról, minthogy a küzdelemben a legbecsesebb s legjobb támaszt, anyjának szeretetére és érette hozott áldozatára való emlékezést, elvesztette! >A gyermek jövője mindenkor az anya műve* mondá Napoleon. Úgy van, maradjon is úgy! A kiknek gondjaira bízatnak a gyermekek, azoknak kezében van a jövő. Legyen s maradjon azért a haza s a társadalom jövője a Ieghivatottabbak, az anyák kezében, kik életre költik s kifejlesztik az ifjú szívben, mindazt a mi szent, igaz és jó. Több jogot s a társadalomban nagyobb befolyást követelnek némelyek a nők számára? Hiszen a mi gyarló értelmünk szerinti lehető legnagyobb befolyást épen akkor gyakorolják, midőn szent hivatásuk fenséges jogait élvezve, a gyermekotthon templomának papnői tisztét teljesítik! (Folyt, köv.) Kovács Kálmán. KÖNYVISMERTETÉS. A sárosmegyei jótékony nőegylet múltja és jelene. Irta dr. Horváth Ödön jogakadémiai tanár. Eperjes, 1897. Kósch Árpád könyvnyomdája. 431 lap, ára 6 korona. Az emberszeretet tiszta oltárán áldoz dr. Horváth Ödön, az eperjesi ev. jogakadémia ifjú tanára, a jogi szakoktatás hazai irodalmában oly előnyösen ismert s Eperjes művelt társadalmában oly előkelő állást kivívott tanférfiú. A nemzet szeretettel kapcsolatos általános emberszeretet magasztos ügyét kívánta szolgálni a millennium alkalmából azokkal »a szerény lapokkal* is, a melyek a nevezett egyesület választmányának megbízásából fenti cím alatt láttak napvilágot. A mű, mely Dessewffy Marianna grófnőnek, mint a jótékony nőegylet jelen »nagyérdemű, buzgó védnökének s az emberszeretet legnemesebb szivű és legáldozatkészebb hivének« van ajánlva, az elő- és zárószótól, nem különben a nagy gonddal készült betűsoros névmutatótól eltekintve, két nagyobb részre oszlik, a melynek elseje a »régebbi emberbaráti mozgalmakat Eperjesen* (17—121.1.) másika pedig >a sárosmegyei jótékony nőegvletet« (122. és 410. 1.) ismerteti részletesen és élvezetesen, megmentve e 35 év óta máig is áldásosán működő egyesületnek minden érdemes adatát az elfeledéstői. Ennyiben e részletes napló Eperjes város múltjából egy igen érdekes művelődéstörténeti képet tár fel az olvasó lelki szemei elé, és bő anyagát fogja képezni egykoron e nagymultú város történetírásának. A műnek szellemét szépen tünteti föl Horváth egyik legjobb barátjának: Váradi Antal koszorús írónknak, az Eperjesi Széchenyi-kör szeretve tisztelt dísztagjának jeligéül választott következő szép verse: »Szomorú a bölcső, mely fölé szeretve, Anyaszív s anyaszem sohasem hajolnak. Olyan az, mint parttól korán elszakított, Habok játékának odavetett csolnak. . . De ki a mezőknek liljomát ruházza, Az édes, jó Isten el nem hagyja őket S a hideg világban sziveket gyújt lángra, Közönyös tömegben ébreszt résztvevőket. . .« Emberszeretettel telt nemes szivére mutat szerző előszavának következő szép passzusa: >Talán a Mindenhatónak — a szenvedő emberiség bajának s fájdalmainak látásán elsírt — egy drága könycseppje hullott alá az emberek nemesen érező szivébe: s így született meg a jótékonyság /« — lelkünknek »az a valódi istenáldása, a melynél nincs tisztább, boldogítóbb s az emberhez méltóbb erény a földön*. Ennek önzetlen gyakorlása készíti elő az emberszereteten alapuló azt az »általános emberiségi társadalmat*, a melynek célját »a világbéke« az »egy akol s egy pásztor* mondjuk: az istenországa megvalósítása fogja képezni. Ennek a nemes és nemesítő erénynek valódi veteményes kertje pedig első sorban: a nők/« Mondottuk, hogy szerző művének I. részében a »régibb emberbaráti mozgalmakat* ismerteti Eperjesen. Ezek közzé első sorban azok a műkedvelő német nyelvű színelőadások tartoznak, a melyeket századunk elején dr. Krieger Samu orvos (a mai előkelő Csatáry-família egyik őse) rendezett a városi kórház felépítésének céljaira, s a negyvenes évek elején ugyancsak a közjótékonyság oltárán áldozott az a régi »Eperjesi jótékony nőegylet* is, a melynek fenmaradt jegyzőkönyvei sok érdekes művelődéstörténeti adatot mentettek meg az elfeledéstői. Ezek a műkedvelő színelőadások s az tíz áldott emlékű jótékony nőegylet nagy mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy megszilárdítsák Eperjesen azt az alapot, a melyen — mint szerző mondja — alkotmányos életünk új föllendülésének idején a jelenlegi nőegylet felépülhetett s mai virágzását elérhette. Hisz ma a miilenium emlékére a vármegye segítségével épült új otthonjában Kubinyi elnöknőnek s épen a szerzőnek lankadatlan buzgósága folytán már 40 árvának biztosít valláskülönbség nélkül menedéket a jelenlegi nőegylet, a melynek termékeny csirái épen a régebbi eperjesi emberbaráti mozgalmakban keresendők. A régi eperjesi »jótékony nőegylet* 1844. április 14-én keletkezett, s az 1848/49-iki eseményeket követő mozgalmak által meggyengülve 1861-ig állott fenn. Stroh-