Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

lekezési jog a polgári szabadság nélkülözhetlen darabja s a rendőri hatalom az általános emberi és népjog megsértése nélkül azt nem korlátozhatja. A socialistikus törvény drakonikus alkalmazása — mint azzal Puttkammer a felső házban dicsekedett — csak elkeseredést szül mindenfelé s eredményre nem vezet. Hisz épen a sociálisztikus törvény drakonikus alkalmazásának kormányzata idejében 311,000-ről 1.427,000-re emelkedett Poroszországban — a mint erre a »Magdeburger Zeitung* utalt — a sociáldemokraták szavazóinak a száma. Mit ér az, feloszlatni az egyesületeket, hogy aztán más nevek és cégérek alatt az állami tekintély rovására újból feltámadjanak. Ha egy népgyűlésben egy izgató szót ejt ki valaki, mit ér az, ha annak kimondása után oszlatják fel rendőrileg a gyűlést. A szó kimondatott, s mindenki hallotta és hazaviszi azt. Tessék az izgatót elfogatni s eltávolítani, de miatta az egész gyűlést fel nem oszlatni A birói s nem a rendőri hatalom ítéljen felette. A szabad gyülekezési jog elemeihez tartozik az, hogy egy könnyelmű szóért egy egész egyesületet ne büntessünk. A rendőri intézkedések túlszigorú alkalmazása még soha jót nem eredményezett. Annyi azonban bizonyos, hogy a sociáldemokraHa a népélet egyik legveszedelmesebb betegsége, a melynek a mi magyar alföldünk parasztsocialismusa ethikailag és gazdaságilag végveszélylyel fenyeget bennünket. Rendőri eszközökkel azonban e betegség nem gyógyítható, s csakis a szabad és egészséges levegő annak is az egyetlen hathatós gyógyszere. Nem törődtek a néppel — legfeljebb a választásoknál — a mi politikusaink, s nem gondoztuk azt egyházilag — ez a modern társadalmi bajnak forrása és eredete. Hagyjuk meg a sociáldemokraták szólásszabadságát, de védjük meg a gyengét az erőssel szemben, erősítsük az ideális hatalmakban vetett hitet a népkörökben, s szerezzünk érvényt az állam tekintélyének, s akkor socialistikus törvény nélkül is el fog hangzani a sociáldemokrata népbolondítók üres szava a pusztában! Az egyházban pedig az evangelizáció útján építsük meg az Isten országát az egyénekben és a társadalomban egyaránt, mert a keresztyénség a legnagyobb sociális erő és hatalom. Lám milyen áldásos sociális erőt fejt ki az ev. keresztyénség a Gusztáv Adolf-egyesület szeretetművében! Ennek szásztartományi fiókja június 22. és 23. napján a klasszikus Wittenberg városában tartotta rendes évi közgyűlését. 14 ezer markot osztott ki szegény gyülekezetek között. Nagyobbára osztrák-német gyülekezetek részesültek nagyobb segélyben. Az egyesület magasztos müvét ismertető előadást tartott Quandt és Kömeclce superintendens és Witte pfortai tanár, az »Ev. Bund* ismert lelkes harcosa. A gyűlésen egy erdélyi szász atyánkfia is megjelent keseregni Herrfurt dékán személyében. A mi e fiókegyesület mult évi finánciális oldalát illeti, úgy a helyi egyesületek 32 ezer, 10 nőegylet 8 ezer s reformátiói kollekták címén 6500 márkot gyűjtöttek. Hagyományokban 8 ezer márk folyt be. Mint tudósításunk megjegyzi: mindössze 54 ezer mark volt Gusztáv Adolf-egyleti czélokra fordítható. Annyit még egyetlenegy évben sem gyűjtöttek össze a szász tartományegyházban. S ugyancsak ilyen felemelő képet nyújt az óhatholiJcu-olc egyházi élete. Gyülekezeteket szerveznek, templomokat iskolákat építenek, cura pastorálist gyakorolnak, s erősödnek befelé és kifelé egyaránt. Mesebeszéd tehát az ókatholicismusnak ultramontán holttányilvánítása. Weber püspök minden tekintetben méltó utódja Reinkensnek, ki mindenütt ott található, ha az ókath. hit és egyházi élet erősítéséről van szó. Reinkens püspök emlékére 26 ezer mark folyt be a hívek önkénytes adakozásából, s ugyancsak nagy ünnepélyt rendeztek Schultenalc, a nagyhírű német kanonistának 70-ik születésnapja alkalmából. Ausztriában is terjed és izmosodik ez életre való kath. reformmozgalom. Warnsdorfban 10 ezernél, Bécsben 2500-nál több ma már az ókatholikusok száma. Svájcban Herzog püspök gondozza az ókath. egyház ügyeit, míg Olaszországban Campello gróf buzgólkodik az evang. jellegű katholicismus kiépítésében. S ugyancsak örvendetes jelenségekről tudósítanak a lapok az amerikai ókatholieismus terjedéséről. Ez egyházi gyakorlati mozgolódásoknak minden tekintetben az irodalmi élet is megfelel. Stubenvoll »Heidenthum im Christenthum« című forrásmüvét »Religion und Aberglaube* című művével gazdagította. Az »Altkath. Volksblatt* szerkesztője: Dr. Mdzer tanár Bonnban egy alapos philos. monographiát írt »Unsterblichkeit auf Grundlage der Schöpfungslehre« címmel. Götz Cyrill és Mathód szláv apostoloknak kritikai történetét írta meg. Becses forrásai az ókath. reformmozgalomnak Weber és Herzog püspököknek koronkénti pásztorlevelei, a melyekhez méltán csatlakozik Schultz újabb kiadású nagy müve: »Die Macht der röm. Bischöfe über Fürsten, Lánder, Völker und Individuen« címmel. Napjainkban az ókath. sajtó élénken tárgyalja a görög-orthodox s főleg az orosz egyházzal való uniónak a kérdését. Az egyesülés alapjai az őskeresztyén zsinati határozatok s az episkopális szervezet. E tekintetben a luzerni kongresszus 1892. kijelentette, hogy »a ker. emberre csakis a Krisztus tana, nem pedig valamely theologiai tanvélemény, vagy úgynevezett kegyes traditionális nézet a kötelező*. Ezeket az egyesítési törekvéseket legújabban egy Ehosis nevű athénei tanár megtámadta s a bvzanci orthodoxiának ismert ósdi falai közé rejtőzött. Sajnáljuk a jelenséget különösen Görögországban, a melynek athenei theol. fakultásán újabban a német egyetemeken tanult tanárok szabadelvűbb s békülékenyebb theologiát tanítanak. Az orthodox formulák holt mechanismusa alakította át temetővé a keleti katholicismust. Az ókatholieismus e tekintetben is életelevenenebb felfogásnak hódol. így Weber püspök legközelebbi pásztorlevele az őskeresztyén christologiai dogmát tárgyalván, Krisztusnak emberi személyiségében »az istenség teljességének hordozóját* látja, a miből következik, hogy »Krisztus az örök szeretet absolut. kijelentése*. Ennek megfejtése pedig a ker. gondolkozás örök teladata! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. 64*