Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

semmisül a feltevés, hogy a fentebbi szavak a választófejedelemre vonatkoznak. Ekkor u. i. még nem élesedett ki a választófejedelem és Gerhardt közt a viszály annyira, hogy Gerhardt állása fenyegetve lett volna; 1664-ben adatott ki csak az a rendelet, mely miatt Gerhardt 1667-ben megvált a hivatalától. E mellett bizonyít az is, hogy Gerhardt nem egy, hanem több fejedelemről szól. Valószínű, hogy Gerhardt a Szentírásból vette a kifejezést, s a földi anyagi hatalmakat akarta vele megjelelni, melyek az Isten országával folytonos harcot folytatnak. 9. A dalok megjelenése, kiadások. Alig jelentek meg Gerhardt dalai, már is közkincsévé lettek a német népnek S hogy ezekké lettek, ebben nagy érdeme van dallamaiknak. E dallamok részben kölcsönzöttek, részben eredetiek. Az eredeti dallamok szerzői Criiger J. zeneigazgató a berlini Nicola-templomnál (1598 —1662), az első német zeneszerző, a ki ^világosan és mindenkinek érthetően írt művészetének legkülönbözőbb ágairól*, s utóda Ebeling János György (1620—1676), később tanár a stettini gimnáziumban. Néhány dallamot Hintze Jakab, berlini zeneszerző írt. Gerhardt legtöbb dala még életében megjelent' a fentebb említett énekgyűjteményben, Crüger: Praxis Pietatis Melica-jában. Néhány dala felvétetett a Runge-féle énekeskönyvbe 1653, Müller Henrik énekeskönyvébe 1659 és a drezdai énekeskönyvbe 1656. Dalainak első nagyobb, de nem teljes gyűjteménye 1667-ben jelent meg Ebeling J. Gy. kiadásában s a kiadó hathangú dallamokat csatolt a költeményekhez. Ezt a kiadást még néhány követte, ugyancsak Ebeling szerkesztésében. Néhány év múlva, 1707-ben dr. Fenstking Ján. Henrik, superintendens új kiadást rendezett a szerző hátramaradt kéziratai alpján, a mely 1717-ben s 1723 újra megjelent. 1708-ban Treuner Ján. Fülöp, ev. lelkész adta ki Gerhardt dalait, melyet 1827-ben az Olshausen és Lancizolle tanárok által szerkesztett teljes kiadás követett. Egyéb hiányos kiadásoktól eltekintve, újabb kiadások közül megemlítést érdemelnek Langbecker E. C. G. (Leben u. Lieder von P. Gerhardt 1841; hiányoznak az alkalmi dalok); Backman (Geistl. Lieder Gerhardts 1866); Wackernagel; 0. Schultz (Geistl. Andackten in 120 Liedern 1869); Gvedecke (Gedichte Gerhardts 1877) K. Gerok (Gestl Lieder Gerhardts, 1890). 10. Gerhardt dalai az egyházban. Gerhardt dalai nagyon hamar meghonosodtak a prot. énekeskönyvekben. Rendszerint 1649-et tekintik annak az évnek, melyben a dalok az énekeskönyvekben megjelentek s az evang. egyház közkincsévé lettek. S dalai, az alkalmiakat leszámítva, egytől egyig helyet kértek maguknak vagy az egyik, vagy a másik énekeskönyvben. Később csak a szebb dalok tartották meg helyöket, ezek azonban ma is, megjelenésök után harmádfélszáz év múlva, ugyanoly áhítattal énekeltetnek. S a mint e dalok nemcsak az evang. egyház kizárólagos tulajdona maradtak meg. hanem más vallásfelekezetek énekeskönyveibe is felvétettek, úgy nem maradtak meg Német ország határai között sem-Sok közülök más nyelvre is lefordíttatott, s ma is sok költő akad, kik Gerhardthoz mennek tanulni s a helyett, hogy újat, eredetit alkotnának, az ő dalai lefordításával foglalkoznak. A német énekeskönyvekben mai nap körülbeül 30— 40 Gerhardt-féle dallal találkozunk. A württembergi énekeskönyv, mely egyike a legjobbaknak, 36 Gerhardt-féle dalt foglal magában. Azonban az összes dalok nagyon megváltoztatott alakot mutatnak fel. Csaknem kivétel nélkül meg vannak csonkítva, több versszak hiányzik s az ekként előállott következetlenség és értelmetlenség mesterségesen van ellensúlyozva. Ez az eljárás azonban talán még menthető, mivel egyik-másik dal túlságosan hosszú s ez okból templomi használatra nem egészen alkasmas, megbocsáthatatlan azonban, hogy az énekeskönyvek összeállítói egyes kifejezéseket is kifogásoltak s kérlelhetetlenül eltávolítottak, másokkal helyettesítvén őket, mi által egyes versszakok egészen kivetkőztek eredeti alakjukból, Ez a megnyirbálás és úgy nevezett javítás nem újabb keletű. Langbecker azt írja róla idézett munkájában: »Gerhardt dalai évtizedről évtizedre mind jobban eltünedeztek az egyházi énekeskönyvekből. Ha az egyik vagy másikban maradt is meg egynéhány, a hitetlenség és lapos rationalismus oly ruhába öltöztette őket, a mely megfosztotta erejöktől s a felismerhetetlenségig elcsúfította*. S ha igaza van Langbeckernek német énekeskönyveket illetőleg, kétszeresen igaza van a magyar énekeskönyveket tekintve. Gerhardt nálunk is szívesen látott vendég volt. Dalai korán meghonosodtak egyházainkban, s ha magyar közönségünk nem ismerte is meg mindannyit, mégis elég szép számmal lettek azok hozzánk átültetve. Sartorius Jánosnak Vittenbergában 1730-ban megjelent »Lelki Óra« című énekgyűjteménye két dalt hoz Gerhardtól, a »Most nyugosznak az erdők« és az > Ébredj fel szivem s vigadj« kezdetűeket. Mindkettő hű fordítás akar lenni, a fordító azonban nagyon küzd a formával s képtelen egy kis lendületességet hozni munkájába. Az utóbbi egy versszakkal hoszabb is az eredetinél. A »Zengedező Mennyei Kar* 1748-ban megjelent kiadása egy dalt hoz Gerhardtól, a »Most nyugosznak az erdők* kezdetűt. A fordítás csekély eltéréssel megegyezik Sartoriuséval. A két év múlva, 1750-ben, megjelent »Uj Zengedező Mennyei Kar« már 22 dalát hozza Gerhardtnak s ugyanennyi foglal helyet az 1760-ki kiadásban is. Ezek a következők: 1. Miért akarnál kinn állni. (Warum willst du draussen stehen.) 2. Óh miként fogadjalak. (Wie soll ich dich empfangen.) 3. Én lelkem, hogyne tapsolnék. (Fröhlich soll mein Herze springen.) 4. Jer, meniünk imádsággal. (Nun lasst uns gehn und treten.)