Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-08-08 / 32. szám

PROT EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség : IX. kerület, Erkel-utca 3. szám, hová a kéziratok cimzendök. Ki Adó-hivatal : Horny&nsukt/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára, 20 kr. A római katholikus autonomia. I. A nagy egyházpolitikai harcok legközvetlenebb eredménye az a fontos lépés, melyet a kormány ismételt Ígéretéhez képest az autonómiai kongresszus összehívása érdekében tett. A felől lehetnek eltérők a vélemények, hogy vájjon az autonomia célja és keretei helyes kijelölese érclekében alkalmas időpont-e a mai, a midőn a nagy harcok hullámcsapásai még alig simultak el s midőn egy nagy intézmény alapjai lefektetésének biztosítására az előföltételek nehezen találhatók meg. Annyi bizonyos, hogy az autonómiai törekvések eddigi története az aggóclóknak szolgáltat igazat s közelfekvőnek mutatja azt az eshetőséget, hogy a mozgalmak nehezen fognak több sikerre vezetni ma, mint a katholikus autonomiai kongresszus első izben történt összehívása idején. Pedig ki tagadhatná, hogy a helyzet ma lényegesen rosszabbodott! Tudjuk, hogy a kiegyezési aera első éveinek törvényhozását még a békülékenység szel leme dominálta minden téren, a nemzeti erők összpontosításának, összetartásának gondolata, az alkotmány visszaszerzésének első örömmámora közepette jutott feladatául újabb alkotmányos és parlamentáris életünk legszabadelvűbb, sőt talán egyetlen igazán szabadelvű kormányának megkísérelni azon függő kérdések végleges rendezését, a melyek megoldásával maga Ausztria sietett elől. Simor kinevezése az elhalt Scitovszky helyére az esztergomi érseki székbe még az ó-konzervativok műve volt. De az új primás egyelőre még jobbnak látta nem kaparni ki a gesztenyét a tűzből a római curia javára. A magyar episcopatus első conferenciája, mely Eötvös kultuszminiszternek Simorhoz intézett levelei folytán Erdély katholikus képviselőinek az egyházi reformot s a világi elemnek, Erdély hagyományaihoz híven, az egyházi ügyekben nagyobb tér engedését szorgalmazó óhajai mérlegelésére ült egybe, teljes hajlandóságot mutatott ez óhajokkal számolni. Kinyilatkoztatta a püspöki kar, hogy nemcsak ellenállani nem akar azon újításoknak, melyeket a korszellem az iskolaügy rendezésében s az egyház és iskola közötti kölcsönös viszony szabályozásában parancsolólag követel, de sőt azokat kitelhetőleg hajlandó támogatni, mihelyt garanciákat lát arra nézve, hogy az iskolák szekulárizációj a az egyház vallási céljait gátolni nem fogja, s nem perhorreskálta a világi elem befogadását sem az egyházi kormányzatba, mivel ép ebben látta leghathatósabb eszközét annak, hogy a fenyegetően terjedő indifferentismus szelleme mielőbb megtöressék. Tagadhatatlan, hogy az első felelős magyar minisztérium ezt a hangulatot nem tudta eléggé kihasználni, az ő egész magatartására a legége tőbb egyházpolitikai kérdésekben, ólén Eötvössel, még túlnyomólag a magyar klérusra való tekintet volt mérvadó. A polgári perrendtartásnak a házassági pereket a világi hatóságokhoz utaló intézkedése elég volt már arra, hogy a szenvedélyes agitáció egész fanatizmusát fölszabadítsa fékeiből, az egri érseki palotából kiindult vezényszóra. A tetterős iniciativák hamar helyet engedtek a hamleti habozásnak s Eötvösnek a felekekezetek egyenjogúságát kimondó 1848: XX. t.-c. végrehajtása tárgyában tett interpellációra adott válasza egész kitérően oda konkludált, hogy a kérdés megoldása csakis az összes vallásfelekezetekkel való tárgyalások alapján várható. Ennek folyományai voltak azok a lépések, melyeket a kormány a katholikus- ós zsicló-kongresszus egybehívására tett egyidejűleg a közoktatásügy rendezésével, abban az irányban, hogy a népiskolák az egyház illetéktelen hatásköre alól kivonatva, állami felügyelet alá helyeztessenek. De még e mérsékelt rendszabályok sem találkoztak a klérus megnyugvásával s azok az izgató beszédek, melyek