Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-17 / 3. szám

zések is (mint a mássalhangzós tőknél) megváltoznak. A régi, conservativ irányban a természetes rend ez volt: egyes, kettős, többes (singularis, duális, plurális); mert Ádám Éva óta így számlálunk: egy, kettő és több stb. De Maywaldnál még az első kiadásban is egyes, többes, kettős van. Azután: a gyermek a latinban így oltotta vérébe: nominativus, gen., dat, acc. (voc.) és ablat.; ismét így: hímnem, nőnem, semleges, Ezt a rendet Maywald első kiadásában is megkapjuk; de már a másodikban a gyermeknek így kell »bukdácsolni*: nominativus, accusativus, gen.. dat. stb.; ismét így : hímnem, semlegesnem, nőnem (még a szájra sem talál ez a rend rhythmus tekintetében sem !). Hát még az igeragozásban minő rend és mennyi nomenclatura azokkal az actio-okkal, praeterita-kkal és instantia-kkal; főidőkkel, történeti időkkel (illetőleg a harmadik kiadásban praesens- és praeteritum-tövű időkkel) s ezeknek fő-, al- és mellékosztályaival? A latinban elég volt a tanulónak pl. educo-nál ennyit mondani: activi, indicativi praesens, sing. 1.; de már a görögben TcaíSeótonál ennyit és így kell nevezni: activum, aetio imperfecta tempus praesens, sing 1. A latinban: educabo=-act., ind., futurum primum, sing. 1.; de a görögben: xaíőeDaw^activum uctio instans, futurum primum, sing. 1. A latinban: educavi=act., ind., perfectum, sing. 1.; a görögben : xercaí-Sso-/,a=activum, actio perfecta, tempus praesens, sing. 1. Sapienti pauca! Többet mondani e nyelvtanról, feleslegesnektartom. Valamint a nyelvtan mellett levő olvasókönyveket sem birálom, mert azokat is magas niveau-n a mindent felölelő szellem hatja át; holott a sok ókori, történeti, mythologiai stb. darabok mellett, épen mint a latinnál mondottuk, részint az Aesopus meséi, részint a Bibliának újszövetségi részéről kivonatolt történeti és apostoli részletek a már mondott szempontokból inkább megfelelnének a t. szerző által is hangsúlyozott praxisnak: a görög nyelvbe való beveztésnek. A nyelvtudomány szempontjának még a VIL, VIII. oszt.-ban is csak másodrangú tényezőként kellene szerepelni; ellenben az V., Vl.-ban ezt merőben el kellene mellőzni. Lám a németeknél a hires Dr. R. Kühnernek kétféle nyelvtana van, de az iskolák számára csak Eíementar-Grammatik mind a latinban, mind a görögben. Sőt kezemben van a hollandi gimnáziumokban használt szintén elemi görög nyelvtan (Beginselen der Grieksche Taal voor scholen van F. A. Stamkart. Amsterdam, 1861) Ezen kívül kezemben van három angol ú. n. Easy Reading Book. Egyik Oxfordban jelent megl884-ben, a más kettő Londonban 1880-ban és 1884-ben. Most, már az itt megnevezett német holland, angol (görög-latin) nyelvtanokat és olvasókönyveket a kezünkbe veszszük, mindeniknél tökéletes egyformaságot látunk a hangtani, declinatiói, coniugatiói és syntactikai elnevezéseknél, rendnél és beosztásnál. Mindeniknél mindenben a conservativ elv : a régi latin grammatikai elnevezések és meghatározások uralkodnak. Például: ha a görög kilenc idejére nem elégséges a latin hat idő elnevezés (praesens, imperfectum, perfectum, plusquamperfectum, futurum I. és II.) nem folyamodnak sem praeteritum imperfectum, sem instans aoristos és instans futurum, sem praesens perfectum és praeteritum perfectum stb. elnevezéshez; hanem a régi latin perfectum kibővül perfectum I. és perfectum Il-al; a plusquamperfectum szintén plusquamperfectum 1. és II.; végül az aoristus is aoristus 1. és II. Egy szóval: a rövid összehasonlításul felhozott modern, de az ókori classicus nyelveket tárgyaló tankönyvek a definitiók és terminológia tekintetében műgondot, a különféleségben is bizonyos egyöntetűséget s olyan belső és külső csint, árulnak el, hogy a gyönyörű angolvászon kötésű tankönyveknek csak egyszerű kézbesítésénél is lehetetlen, hogy a tisztelet bizonyos neme föl ne keljen a tanulókban azok tartalma, írói és tanítói iránt. Ebben utánozzuk a külföldet! Sepsi-Szentgyörgy. Benke István, evang ref. kollégiumi tanár. TÁRCA, Péter apostol levelei. (Vége.) 3. Péter apostol második levele, a) Tartalom és felosztás. Hogy e sokat vitatott levélről kellőleg tájékozva lehessünk, figyelembe veendő mindenek előtt. A tartalom és felosztás. Miként az első, úgv-e második levelet is, még pedig ezt egészen a kánonban található három fejezetnek megfelelőleg bárom szakaszra oszthatjuk. Az első szakasz első felében az apostoli üdvözlés (1, 1—2) után emlékezteti szerző a hívőket azokra a lelki javakra és kegyelmi Ígéretekre, a melyekkel Isten őket megajándékozta a végett, hogy azoknál fogva az idvesség részesei legyenek, a mihez az intelmet fűzi, miszerint a hívők saját részükről is tegyenek meg mindent, a mit Isten akarata kiván, s hivatásukat és elválasztásukat erényes életökkel keresztyéni voltukhoz illő jelességekkel ékesítsék, mert csakis ily módon lehetnek szilárdak elhivatásukban s ekként juthatnak el az Úr országába (1, 3—11). A szakasz második felében (1, 12—21) ez intelmének indító okát adja elő, a mi nem más, mint halálának közelgése, a mely körülmény indokából azon buzgólkodik, hogy az olvasók az ő eltávozása után is mindenkor megemlékezzenek ezekről (12—15 v.). Az általa hirdetett s a hívőkkel hallott üdvtudomány igazságát pedig azzal bizonyítja, hogy ő az iró és apostol társai a Jézus nagyságának és dicsőségének szemtanúi valának (16—18) és hogy a Krisztus eljövetelére vonatkozó prófétái beszéd teljtartalmilag isteni eredetű és így bizonyosan be fog teljesülni (19 — 21). A második szakasz első felében (2, 1—9) jelezi, hogy az olvasók közt álpróféták fognak előállani azzal a céllal, hogy veszedelmes tévtanokat terjeszszenek. s a szavakra hallgató atyafiakat kizsákmányolják (1—3 a.). De romlásuk bizonyos, büntetésök kikerülhetetlen, a mit az iró a vétkes angyalok kárhozatra jutásának, továbbá az özönvíz által elveszített embervilág megbüntetésének és aztán Sodorna és Gomora városok elhamvasztásának intő példáival igazol (36 — 6 v.); míg másfelől a kegyeseknek szabadulását bizonyosképen hirdeti (7—9 v.). A második szakasz utófelében (10—22) ezeknek a tévtanítóknak jellemét is ismertető tulajdonságait rajzolja, mint a kik érzékiek, vakmerők, önhittek, dőzsölök, bújkálkodók, tehetetlenek, Bálám módjára megvesztegethetők semmit érő üres, konok emberek, kik szabadságot Ígérnek, holott maguk a romlottság szolgái. Kárhozatra jutásuk hizonyos. Mert ha egyszer Krisztus megismerése folytán elfordultak az erkölcstelenségtől s megint elmerültek abban: utolsó állapotjuk gonoszabbá lett az elsőnél. Végül a harmadik szakaszban az Úr ellenségeinek az előbbieknél is veszedelmesebb fajtája, nevezetesen azok ellenében int vigyázatra, a kik a testi vágyok örvényébe sodort ama bűnösökkel együtt ugyanazon lejtőre tévedtek, de e mellett még az Úr eljövetelére vonatkozó ígéretet is gúnyolják (3., 1—5). Üres tartal-