Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-07-11 / 28. szám

ben ellen vagyunk bármely felfogásnak, mely azon gyermekekre emlékeztet, kik egymás vajas kenyerének a nagyságát irigy szemekkel bírálgatják s a vélt sérelem miatt szemrehányást tesznek a mamának. A porosz kultusz- és finánc-miniszterek nyilatkozataiból kivehettük, hogy az állam kész a lelkészi fizetések emelésére, de a szükségletet feltüntető adatok nélkül határozottan nem nyilatkozhattak; valamint azt is, hogy a segély emelésével épen nem akarnak az egyház önállóságán csorbát ejteni, sőt p. o. a kultuszminiszter azt is kinyilatkoztatta, hogy az evang. egyháznak az államtól való függetlenítésében hajlandó egészen addig menni, a mennnyire lehet az állami érdek és a történelmi tradíciók sérelme nélkül, a pénzügyminiszter pedig, mint az egyház önállóságának lelkes barátja mutatta be magát. Ez utóbbi dolog azért fontos különösen mi ránk nézve, mert a mi egyházaink összehasonlíthatatlanul függetlenebb helyzetben voltak az állammal szemben, mint p. o. német prot. egyházak, hol a consistoriális szervezet az egyházat mintegy az állami organismus kiegészítő, szerves alkatrészévé tette. E viszony ugyan egyfelől arra is magyarázatot szolgáltat, hogy miért segélyezte az állam az egyházat oly mértékben mint tette, de másik oldalról nyilvánvalóvá teszi, hogy az államsegély és államtól való függés viszonya nem növekednek egyenlő arányban, sőt a német protestáns egyházak sokkal függetlenebbek ma, a segélyezés korában, mint sem az előtt. Ennélfogva sem az állam nem gondolhat nálunk arra, hogy a segélyezés fejében autonómiánkat veszélyeztesse, sem mi ettől nem tarthatunk a segely elfogadásánál. Hiszen ma szinte botorság volna az államtól szabadságunk legkisebb megszorítása is, mikor egész emberi társadalmunk alapelve a szabadság. Profán példával hivatkozhatnánk a szabad kereskedelemre, mely virágzó és csakis addig virágzó a meddig szabad és a mennyiben szabad. Mi is kereskedünk, ha másnemű talentumokkal is, mint a közkereskedelem és pedig azon a piacon, a melytől a legkisebb megszorításnak is távol kell maradni. Nem kevésbbé fontos az a megjegyezés is, hogy a lelkészi fizetések emelésének kérdésében konkrét nyilatkozatot a miniszter nem tehet, míg a szükséges adatok rendelkezése alatt nem állanak. Természetesen ezen adatok mutatják meg a kivánt segélyösszeget, melynek adása legnagyobb mértékben az állam vagyoni erejétől függ. De mit tartalmaznak ez adatok ? A helyi viszonyok felbecslését illetőleg nem szükséges sok tájékozás, mert a mai katonai állam igen jól ismeri a helyi drágasági viszonyokat. A lelkészek kora, a korpótlék szempontjából fontos ugyan, de erre nézve a statisztikai általános táblák is kisegítenek, meg aztán — a legnagyobb valószínűséggel megállapítható az e címen szükséges segély konkrét kor-adatok nélkül is. Hanem igenis szükséges annak ismerése, hogy mily javadalmat szolgáltatnak az egyes egyházak önerejükön a lelkészeknek. Az ingatlanok és tőkék vagy járadékok egyszerűen konstatáltatnak s ha kellőleg biztosítva vannak, bővebb figyelmet nem érdemelnek, hanem annál fontosabb szerepet töltenek be a hívek szolgáltatásai. Kétségtelen ugyan, hogy nemzetgazdaságilag a lelkészi javadalom mindenik alkatrésze igen fontos, mert p. o. az ingatlan a holt kéz birtokában ép oly káros, mint a forgalomba csak félig fektetett tőke, de mégis a szolgáltatások emelkednek a legfigvelemre méltóbb szerepre, a menynyiben az állam is legfőbb jövedelmi forrását a polgárok szolgáltatásaiban — közvetlen és közvetett adók s illetékek — bírja. (Vége köv.) p—f. EGYHÁZ. Püspöki vizsgálat és lelkészbeiktatás. A dunántúli ev ref. egyházkerület püspöke Antal Gábor egyházvizsgáló útjában június 26-án délben érkezett Daruvárra. A fogadtatás Daruváron, valamint az összesereglett hívek részéről lélekemelő volt. Először Tüköry Alajos daruvári nagybirtokos, országgyűlési képviselő igazi magyar vendégszeretettel fogadta és hívta meg kíséretével együtt a püspököt. A megye részéről a főszolgabíró üdvözölte a főpásztort, mire a püspök először magyar, később német, majd horvát nyelven köszönte meg a szívélyes fogadtatást. Ezután egy négyéves fehérruhás lányka gyönyörű bokrétát nyújtott át a püspöknek, ki a bokréta átadóját főpásztori csókjával jutalmazta meg. Ezek után Tüköry Alajos gyönyörű díszfogatán a püspök és kísérete bevonult a szívélyes házigazda kastélyába, hol a püspököt, kíséretét és a helybeli intellingenciát fényes ebéd várta. Ebéd után a püspök a ref. templomban előértekezletet tartott. Az értekezlet után a házigazda bemutatta nagykiterjedésű fürdő parkját és fürdőhelyiségeit. Este ismét fényes vacsora volt. Másnap a püspök magvas és az elérzékenyülésig megható beszéd kíséretében iktatta be a magával hozott két lelkészt, Földvári Jenőt a daruvári, Kirváts Lászlót a pisanicai missziói lelkészi hivatalokba. Ezután Földvári Jenő tartotta székfoglalóját jól szerkesztett alkalmi beszédben, mely után Kirváts László az úrvacsoráját osztotta ki. ISKOLA. Az országos középiskolai tanáregyesület e hó 5-én és 6-án Győrött és Pannonhalmán tartotta ez évi közgyűlését. Népes, lelkes, magas színvonalú volt ez a vándorgyűlés is. Protestáns iskoláink tanárai is szép számban vettek részt benne. A közgyűlésnek egyik fénypontja Beöthy Zsolt elnöki megnyitó beszéde volt, mely Lapunk más helyén egész terjedelemben olvasható. Volt e mellett még több tanulságos felolvasás is. De talán legáldásosabb hatása eme gyűléseknek egyrészt a tanárok testületi szellemének növelése, másrészt a nemzeti kultura iránt való érdeklődés terjesztése. Győr város hazafias, intelligens, lelkes közönsége körében a magyar tanárikar valódi ünneplés tárgya volt.