Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-27 / 26. szám

hogy mily szegényes és mostoha viszonyok között kezdte meg pályáját 38 évvel ezelőtt a főgimnázium, melynek ő már a bölcsejénél ott állott, zsenge gyermekkorát átélte, serdülő ifjúsága izmosodásában gyönyörködött s melytől most erőteljes férfikort ért virágzásában megválik. Majd az elöljáróság felé fordulva, meleg szavakban vett tőle búcsút, köszönetét fejezve ki személye és az intézet iránt tanúsított jóindulatáért. Végül mély megindultf sággal az ifjúságtól, az ő kedves gyermekeitől búcsúzott el, elmésen szőve be megható beszédjébe, hogy a kit az ifjúság hol tréfásan, hol tiszteletből »öreg«-nek nevezett, az »öreg« most búcsút vesz az ő szeretett ifjúságától, melyet saját gyermekeként szeretett, s melyhez most az a végső szava, mit tanításaiban és intéseiben annyiszor ismételt: Fiaim, szeressétek Istent, szeressétek a hazát! A viharos éljenzés még el sem csendesült, mikor az ifjúság soraiból előlépett Pásztor Béla VII. oszt. tanuló s értelmes szép előadásban a következő saját szerzésű költeményt szavalta el: Vámossy Mihályhoz. E hely lakosai, szeretett bajtársak. Tisztes oszlopai e Múzsák lakának, S régi neveltjei a fáradt mesternek, Szive melegéhez kik itt gyülekeztek, S ti a tudományok fáradhatlan őri, Jövőnk csirájának gondos nevelői: Arcotokon mintha bánat nyomát látnám, Aggódtok a kedvelt mester távozásán. Az ősz vezér immár nyugalomra vágyik. Félszázados pályát végzett be idáig. S a mikor leteszi válláról a terhet, Munkássága után nyugtot érdemelhet. Élte hajója bár több vihart is látott, A pihenő partra ép erővel hágott. Meg van vetve otthon puha nyugvó ágya, A hosszú út fáradt vándorát úgy várja. S a távozó pedig munka után vágyik. Hogy tudna meg lenni tétlenül sokáig? Tovább is szorgalom ápolója lészen, Öröme telik az apró méhecskékben. Tudása magjait a közjónak szánja, A közélet terén nem szűnik munkája. Keze alatt virúl majd virágos kertje, Mosolyg a kertészre nyíló rózsák ezre. S hol szive éltető napsugára áradt, Betölté melege e nevelő házat, Ott a csemetékből erős törzsek nőttek, Kertész gondjai közt a bölcs vezetőnek. Most elmegyen tőlünk csendes magányába, Forró szeretetünk lopva megy utána S az az óhaj támad mindnyájunk keblében: A távozó mester gondtalanul éljen! Mit tett életén át? mindent elsoroljak? Hirdetik azok, kik hü tanúi voltak. Alig van oly helye szép Magyarországnak, Hol tisztelője nincs Vámossy Mihálynak. S midőn itt ülsz köztünk nemes komolysággal, Fejed körül a mi szeretetünk szárnyal. S kikre tekinteted fénysugári esnek, Mind részvényesei a te jó szivednek. Bevégezted ezt a hozzád méltó pályát. Sértetlenül áll itt megérkezett bárkád. Ha vissza tekintünk a mult kor világán, Látjuk mesterünket terhekkel a vállán. De a terhet, a mely gyermek vállát nyomta, A serdülő ifjú hamar porba dobta. S egész erőddel a tudománynak éltél, Jövőd így alakult az isteni fénynél. Ez volt a lelkednek világító tornya, Életeted révébe bele világolva. S a mi tiszteletet pályádon elértél, Többet nyom a mérőn a gazdag kincsénél. S midőn a zsarnokság felénk üszköt vetett S harci zaj ostromlá a villámos eget: Te is ott voltál a lelkesek sorában, Harcolt a hős ifjú fél-gyermek korában. Mikor a harci hév tetőpontra hágott, Bámulatba ejté híre a világot, A magyar lobogó lehullott a porba, S durva kozák lova patkója tiporta. S az elnyomatásnak gyászos évi alatt Kebled hazafias érzelme csak dagadt. S kikre oktatásod fénye akkor áradt, Szivökben az igaz honszeretet támadt. S haza szereteted fellobogó lángja Ez intézetben lelt a legjobb tanyára. Itt az élénk sereg, igaz magyar fajzat, Nem találsz közöttük más érzésű sarjat. Hát az a szép csoport? társaid csoportja, A szent haza nevét mind az ajkán hordja. Hogyha belőlünk jó hazafiak válnak, A te érdemed és társaid karának. Érdemeid fénye nőtt pályádon végig. Híre eljutott fel a királyi székig. Jöjjetek hű társak szivéhez közelebb, Fogjatok e hőssel búcsúzóra kezet. S most mikor tőletek végső búcsút vészen, Zengjen ajkitokon égigható éljen! Minden lépésedet érje ég áldása, Ezt ez ifjú sereg férfi korban lássa! Légy boldog te s téged szerető családod! Kis körötök úgyis már elég gyászt látott.