Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-27 / 26. szám

is tudtam emlékezni, vájjon tévedésből ilyesmi csuszott-e ki tollamon, holott távol vagyok attól, hogy. ezt gondoljam. Szerencsére a tolerancia szó, melyet kegyes volt ismételni, kiragadott kételyemből s rémületemet gyöngéd és élénk elismerésre változtatta ezen igazán megható, hősies, férfias és erőteljes jóság iránt, melylyel leleplezte az abból vont következtetéseket. A toleráncia szó az azonban csak, a mi a félreértést okozta. Felséged egész más értelemben vette azt. Isten őrizz, hogy arra gondoljak, hogy mindegy lenne, vájjon az állampolgárok protestánsokká lesznek, vagy katholikusok maradnak, még kevésbé hogy ragaszkodnak-e apáiktól örökölt hitükhöz vagy legalább követik-e azt? Mindent a mivel bírok, odaadnám azért, hogy Felséged államainak összes protestánsai a katholikus vallásra áttérjenek*. >Nálam a tolerancia, szó csak annyit akar mondani, hogy én világi dolgokban hagynám, hogy mindenki valláskülönbség nélkül alkalmaztassék, jószággal bírhasson, ipart űzhessen, állampolgár lehessen, ha erre képesítve s az államnak és iparának hasznára van. Azok, kik szerencsétlenségre téves hithez ragaszkodnak, távolabb állnak megtérésüktől, ha hazájában maradnak, mintha egy más országba telepednek át, hol a katholikus hit meggyőző igazságait láthatják és hallhatják. Épen úgy vallásuknak akadálytalan gyakorlata sokkal jobb alattvalókká teszi őket s kikerülteti velők a vallástalanságot, mely utóbbi katholikusaink elcsábítására sokkal veszedelmesebb, mint hogyha amazokat hagyjuk vallásaikat szabadon gyakorolni. Ha a protestánsok ezt a módszert államaikban nem mind fogadják el, úgy ez onnan van, mivel vezetésükben hiányzik a mieink éleslátása és szabadsága, mivel köztársaságokban nehezebb ilyen változtatásokat ejteni meg. Ha végre annyi terem volna, a mennyit egy levél nem enged, bebizonyíthatnám, hogy a mint a dolgot én fogom fel, rögtön rá bátran állhatnék az örök sorsom felett döntő mennyei biró elé. Természetesen akkor senki se lenne lutheránus vagy kálvinista, minden vallásban kevesebb hitetlen találkoznék, az állam nyerne velők s én nem hihetem, hogy mindez együtt Isten szemei előtt, bűnösnek mutatna. Előttem legalább sem az ő tökélyével, sem reánibízott feladataival nem volna ez összeegyeztethető, a melylyel engem tizenöt millió ember szolgájává tett.« V. S. KÖNYVISMERTETÉS. A felső oktatásügy Magyarországon. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter megbízásából írták többen. Hornyánszky Viktor könyvnyomdája 1896-ban. E munkával már futólag foglalkoztunk a prot. irod. társaság szemléjében, hol röviden ugyan, de mégis elmondottuk, hogy az előttünk levő munka több szerző tollából került ugyan ki, de céljához képest benső egységet tüntet föl. A mű célja u. i. főként, hogy maradandó emléket emeljen felső oktatásügyünk állásáról. A dolog természete hozza azonban magával, hogy valamint a kültermészetben a tünemények a maguk előzményeik nélkül nem érthetők és nem teljesek; úgy felső oktatásügyünk jelen állapota sem lenne feltüntetve a statisztikai adatok elsorolásával, ennek gyökerei is a múltban rejtőznek. így a munkán kettős cél uralkodik, feltünteti rövid vonásokban a multat és terjedelmesebben a jelent. Tartalma kimerítő. Szól első sorban a két egyetemről, a József műegyetemről, az egyházak kebelében fentartott jogi akadémiákról és papnevelő intézetekről, felekezeti és vallási különbség nélkül. Vannak ezeken kívül magasabb iskoláink, melyek szinte akadémiai rangon állanak, de mint szakiskolák a könyv tartalmának keretén kívül estek és így tárgyalva nincsenek A közlött adatok kevés kivétellel már végrehajtott kutatásoknak egyszerű átvételei a források pontos megjelölésével, ez azonban a mű értékéből semmit le nem von, mert célja nem a kutatás, hanem egyszerűen az összefoglalás és ezen célt el is éri, úgy hogy irodalmunkban nagy hézagot pótol. A benne gondosan összegyűjtött anyagot vidéken talán senki fel nem találhatna magán könyvtárában. A jelen állapotok statisztikai adatait pedig csak az egyetemek összes számadásaiból lehetne összekeresgélni. Pedig mondhatjuk, hogy különösen egyetemeink életéből közlött összehasonlítható számadatok, nagy örömmel tölthetnek el bennünket a jelenben és sok reményt nyújthatnak a jövőre, mert az utóbbi évek nem repültek el eredménytelenül tőlünk. De legyen elég általánosságban ennyi a kezünk között levő munkáról, térjünk át annak részletes ismertetésére. Első helyen van szó a budapesti egyetemről. Bevezetésül dr. Breznay Béla vázolja az egyetem kültörténelmét, majd részletes tudósításokat kapunk a hittudományi kar beléletéről ugyancsak dr. Breznavtól; a jog és államtudományi kar beltörténelmét dr. Vécsey Tamás írta; az orvosi karról dr. Hőgyes Endre, a philosophiai karról pedig dr. Beöthy Zsolt szól. A dolog természetéből következik, hogy a terjedelmes műnek mi még kivonatát sem adhatjuk itt a tér szűke miatt, de talán nem érdektelen, ha valamit mégis alapíttatásáról és későbbi viszontagságairól feljegyzünk. Egyetemünk történelme három korszakra oszlik magától: az első 1635—1769-ig tart, midőn egyetemünk egyházi vezetés alatt áll és mint érseki intézet működik Nagy-Szombatban; a második korszak 1770—1848-ig tart, midőn a magyar tudományegyetem a reservált királyi jogok uralmának hatáskörében van és az utolsó korszak tart 1848-tól napjainkig, midőn a Magyar tudományegyetem a nemzet népképviseleti törvényhozásának irányítása alatt áll. Az első korszak történetéből különösen az intézet alapíttatása érdemel említést, a szerző is csak ezt adja elő. Érdekes tudni, hogy Pázmán Péter az általa adományozott 100,000 frtból 40,000-et egy római útjában szerzett, melyet II. Ferdinánd érdekében tett. Ehhez a 40,000 forinthoz csatolt még jövedelmeiből 40 majd 20 ezer forintot, mely összeggel megvetette alapját a nagyszombati egyetemnek. 1535. nov. 30. nyitotta meg először az intézetet. Azt a jogart, melyet ekkor vittek az első Rector Magnificus előtt, lehetett látni a tanügyi kiállításon. Ugyanekkor a szegény ifjak számára bursárol (tápintézetről) és a nemes ifjak számára convictusról is gondoskodott. Ugyancsak ő tette le az egyetemi könyvtár alapjait. A mai nap is működő egyetemi nyomda az ő posonyi érseki nyomdá-