Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-13 / 24. szám

Franciaországba visszavitető. Mégis filosofiája csak egy sekulumot se tölthete bé, azonnal megvénüle. contemptusba, utálásba ese. Inkább megmutatta pedig e világ Wolfiúshoz mostohaságát, kit jó lehet VII. Károly császár S. R. J. L. Baronatusságra egy alávaló mesterember gyermekéből felemeltetett és oly nagyra vitt. hogy egy-egy árkus írásait a typographusoknak két-két aranyon adná; de mégis csak Németországon is még életében filosofiájanak becsi igen alászálla. Sőt Anglia, Belgium és Franciaország azt soha be sem vevé; a pusziai király pedig őtet magát csak egy udvari komájának szavára azzal bünteté. hogy megparancsolá erősen, hogy 24 óra alatt a városból, három nap múlva pedig egész országából kitakarodnék. Megmenti pedig az Isten mindazokat a valóságos derék embereket az efféle szerencsétlenségtől, nagy gyalázattól, a kiket életeknek virágjaiban jó eleve magához szólít. Nem állhatom, hogy azokra a történetekre is ne tekintsek, melyek sok tudósoknak, derék embereknek járvány. sőt nemzetséges nvavályai. Gondoljátok el ama tudós tudományával együtt kegyes Gommmiusnak életét, ebben feltaláltok egy darabig minden tiszteletet, mert ez szép tudományáért mindenektől nagyon becsültetik vala, sokfelé — még Angliába is hivattatik vala az oskoláknak reformálására; de végre mind igen nagy szegénységben hala meg, mind pedig fanatikusnak is tartatik vala. Nézzétek el a Nagy Grolius életét is, ki még 15 esztendős korában Marianus Capellat szép megvilágosító nótákkal, jegyzésekkel kiadá; 17 esztendős korában pedig — a mint szólani szeretik — fiscalis procuratorrá tétetek, azután is majd minden tisztességeken által méne, de végre tömlöcöt is szenvede és a sveciai király udvarából is, a hová utoljára ment vala az irigységnek miatta, elszökni kéntelenítteték. Elhallgatom szántszándékkal azokat a nagyembereket, kik tudományokkal nem kicsinynyé virágoztak, nagy elméjekkel másoknak bámulásokra voltak, de vénségre jutván mindent, a mit tudtak, elfelejtettek. Nem említem azért Vespasianust, nem neve/em Gregorius Trapesuntinust. nem ama nagy Bernoulit, nem mutatok rá, kik vagy a magok nevöket is, vagy a tudományt is, melyet tanultanak, tanítottanak, hirtelen elfelejtették. Nem volt-e hát az Istennek elég oka, nincsen-e ma is elég arra, hogy a kiket szeret és a kikbe nagy ajándékait öntötte ki, azokat életöknek még virágjában magához végye ? De ha voltak az Istennek eleitől fogva s vannak ma is bölcs okai magokra a derék emberekre nézve, hogy őket eleve az életből kiszólítsa, vágynák bizony másokra nézve is elég okai. Mert nem akarja az Isten, hogy az ilyenekben való bizodalom a földön igen nevekedjék és reménységek az embereknek bennek erőssen megfundáltassék. Egyszersmind pedig elméjekre akarja az embereknek adni, hogy a mikor a nagy ajándékokkal és különös virtusokkal felékesített férfiakat nagy dolgoknak végbenvitelekre támasztotta nem ok nélkül, akkor a kisebb jókkal bírókat is nem vetette meg, hanem van hatalma, mélységes bölcsesége szerint, néha azok által is hasonló nagy dolgokat tenni e világnak csudájára. Az is nem ujsag végre az Istennek utaiban, hogy a mint az Isten a valóságos derék embereknek támasztásával a világot adja, a földet boldogítja, a hazát ékesíti, szerencsésíti: úgy bizony, ha azt a haza meg nem becsüli, a világot be nem veszi: büntetésökre tőlök el nem ragadja és a világból elszólítja. Ne csudálja azért, senki, ha egy Pikus Mirandolai gróf egy Paschasius, a ki már 12 esztendős korában Eucli(lesnek, ama geometriában, malhesisben magasan járó elmebeli képzelődésekben vagy es/et köszörülő tudományokban híres embernek 32 elsőbb propositioit. elmés találmányt oly renddel, mint Euclides magától kitalálta, ha Baratier, ki már 3 esztendős korában az olvasás mesterségét jól tudta, 5 vagy 6 esztendős korában különböző nyelveken szólani, beszélni megtanult, 12 esztendős korában, a midőn már a berlini királyi tudós társaságnak tagja volt, hol némely könyveknek kiadásáról, hol nagy dolgoknak kitalálásáról gondolkozott, azután nagy elméjének egy remekét ki is bocsátotta s írt is ezen nevezetes kérdésről: de latitudine maris, a tengereknek szélességéről, s ha mások ezekhez hasonlók ifianta. életeknek legszebb virágjában baltanak s halnak ma is meg. Igaz marad tehát, hogy egy olyan nagy embert, egy valóságos derék embert, a minemüt elmémnek gyengeségéhez képest leírtam, az Isten nem ok nélkül ragad ki ez életből. (Folyt, köv.) Koncz József. IRODALOM. Tájékoztatás a Theol. Ismeretek Tára ismertetőjének. Nayytisztelelű Szerkesztő úr! Becses Lapját tavaly nem járattam, azért csak most. jutottam tudomására annak, hogy a múlt évi 51. szám megjegyzéseket hozolt a Theologiai Ismeretek Tárában közölt cikkeimre. Ha elkésve is, kérem, közölje helyreigazító megjegyzéseimet. Úgy látszik, az ismertető nem ismeri a forrást, a melyből dolgozunk, különben nem vont volna olyan következtetést, hogy mi, kik a theol. irodalomnak az Ismeretek Tára dolgozásával fáradságos és talán elég fontos szolgálatot is teszünk, mintha mi két theol. pártra, oszlanánk meg. Sem dr. Antal és dr. Tüdős cikkein, sem az enyémen és a Zoványién nem ismerhető fel más, vagy pláne ellentétes szellem ; mert amaz az ismertető által egy kalap alá vont két munkatársam ép abból a forrásból dolgozik, mint Zovátivi és én, csakhogy főleg az én cikkeimen, melyek a bibliai kérdéseket ölelik fel, természetesen legjobban felismerhető azon forrásmű szelleme, a melyből az általános érdekű tárgyakat mindnyájan fordítjuk. Ennyit megjegyzésül a mű szellemének megrovására. A mi közelebbről az én cikkeimet illeti, abból a theologia. szélső baloldalát senki ki nem olvashatja. Szerkesztő úr bizonyosan tudja, hogy a theologia szélső baloldalát Strausz és Rerán képviselik s kijelentem, hogy én az ő állításaikat nem teszem mind a magamévá, így őket mindenben mestereimül el nem ismerem. Baloldalista — ha tetszik e név — igenis vagyok annyiban, a menn iben a theol. tudomány terén vallom az ovatos elöhaladás', de a szélső baloldallal semmi közöm. Hogy »a hitet egyáltalában nem, a tudományt pedig fonákul építjük«, — e kifogásra az a megjegyzésem, hogy: 1. Helytelenül fogja fel ismertető a lexiconok jellegét, ha azoktól a hit építését várja; a Theol. Ismeretek Tára hitépítést célúi seholsem tűzött még ki, tiszteletben