Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-06-13 / 24. szám

kezett összesen: 6357 darab. Ebből 1528 drb a titkár. 3118 drb a segédtitkár, 899 drb a számvevő és 812 drb a tanügyi előadónak osztatott ki ellátásra. El van intézve 6270 ügydarab, tehát hátralék 87 ügydarab, melyből 1 drb a titkáré, 11 drb a segédtitkárnál. 30 drb a tanügyi előadónál és 45 drb a számvevőnél áll előkészítés alatt. Igazgató-tanácsi ülést a jelzett idő alatt 32-őt tartottak. 2. Megnyugvással szól a jelentés arról, hogy az egyházmegyei adminisztrációban sem fordult elé a lefolyt év alatt semmi fönnakadás. Az esperesi karban ugyan többrendbeli változás történt, de a kipróbált régi erők helyeit hasonló buzgóságú s a közigazgatás különféle ágazataiban már járatos, tettvágyó tisztviselők foglalták el, kik teljes buzgósággal vetették kezöket a nemes munkára. 3. A valláserkölcsi élet hanyatlásáról szintén nincs ok a panaszra. A viszonyok általában változatlanoknak jellemezhetők a mult évi állapothoz képest s a kanonika vizitáció jegyzőkönyveiből, valamint a körlelkészi időszaki jelentésekből most is — mint eddig — igen gyakran van alkalom meggyőződni a hívek legnagyobb részének áhítatos vallásosságáról s az anyaszentegyház szeretetét bizonyító áldozatkészségről, sőt a lefolyt milleniumi esztendő emlékére hozott áldozatok és létesített maradandó alkotások hosszú sorából örömmel látható az anyaszentegyház előhaladását, az egyház iránti ragaszkodás erősödését s az ennek alapját képező hithűség fokozódása. Mindamellett azonban nem ringatja magát álmakba és nem becsüli tűlsokra az előhaladás kétségtelen jeleit az igazgató-tanács, mert gondos körültekintés után a fénymezők közepette fenyegető árnypontok is jelentkeznek. Az idegenből behurcolt és kétes existenciájú egyének által lelkiismeretlenül terjesztett szektáskodás különféle formái szórványosan Erdélybe is befészkelték magokat — és önként érthetőleg — leginkább oly helyeken, hol a fenforgó sajnos viszonyok miatt ellenük a leghathatósabb fegyverekkel: a meggyőzés hatalmával és intensiv egyháztársadalmi munkával, nincs ki küzdjön. Legfenyegetőbben e jelenség a kolozskalotai egyházmegye területén lépett föl, hol az igazgató-tanács megtette a lehető intézkedéseket annak ellensúlyozására, fölkérvén a politikai hatóságot a kóbor álpróféták üzelmeinek figyelemmel kisérésére és az anabaptizmus tévtanait cáfoló iratokat bocsátván az egyházi alkalmazottak és hívek rendelkezésére. Ezek után remélhető, hogy talán a tévtanok terjedése meggátalható, de legalább is mérsékelhető lesz. Egy másik és (alán sokkal veszedelmesebb jelenség a felekezetnélküliség szabadságának gondatlan kizsákmányolása. Erre ugyan eset — még eddigelé — az egyházkerület területén nem volt, de a testvérsuperintendenciák körében szórványosan föllépett jelenség előre veti árnyékát s óvatosságra int, mert tapasztalati tény, hogy a jelzett szédelgés is épen a szabad gondolkozást proklamáló kálvinista anyaszentegyházunk tagjai köréből szedi leginkább áldozatait. Kétségtelen, hogy a felekezetnélküliség terjedésének egyik alapoka a kishitűségben, mondjuk vallástalanságban rejlik s ezen alapok elhárítása iránt a lelkészeknek áll magasztos tisztükben, sőt föltétlen kötelességökben a hitoktatás és egyháztársadalmi munka útján erélyesen küzdeni, minélfogva a hitoktatás és lelki építés minden for májában nyilvánuló valódi lelkipásztori hivatás gondos teljesítését nem tudja az igazgató-tanács eléggé a lelkészek kiváló figyelmébe ajánlani, de jelentékeny része van az egyháztól való eltántorodásban népünk szegénységének, illetve az egyházi terhek sok helyt feltűnően magas voltának is, a mit pedig csak egyházi adórendszerünk gyökeres reformálásával. t. i. a nagyrészben ma is személyes jellegű egyházi adónak osztályadóvá, vagy helyesebben: minimális adókulcscsal felállítandó keresetadóvá való változtatásával lehetne elenyésztetni. Az egyházkerület területén ebben az irányban is biztató lépések tétettek, a menynyiben igen sok egyház már is rendszeresítette az osztályadót s a hol pedig csak lehetséges, mindenütt folyamatba indult a kepeváltás, sőt a konvent buzdítása folytán több helyt már stólaváltóalapok is szereztettek. Mindenesetre legszerencsésebbek amaz egyházaink, melyek az egyházi adót teljesen nélkülözni tudják s csak különös szükségletek fölmerülte esetén kérik híveik áldozatát, mikor is azt — a tapasztalat bizonysága szerint — önkéntes adományok alakjában, rendesen bő mértékben meg is nyerik. 4. A körlelkészségek s általában az egész misszióügy állapotáról a mult évi egyházkerületi közgyűlés elé tüzetes jelentést tévén, az eddig követett eljárásnak megfelelően, ez alkalommal csak általánosságban jelenti, hogy körlelkészségeink száma, a mult év folyamán, nem szaporodott mert az egyetemes konvent a további rendszeres missziói segélyek folyósítását megszüntette s az egyházkerületi segélyalapok is annyira le vannak kötve rendszeres segélyekre. hogy a szervezés alatt állott mezőszentmihálytelki és más körlelkészségek megalakítását el kellett halasztani. A körlelkészek elismerésre méltó buzgalommal teljesítik kötelességüket és a valláserkölcsi élet erősbödése a miszsziói körökben mindenütt észlelhető. Vagyoni téren is sok előhaladás mutatkozik ama helyeken, hol híveink vagyonosabbak s így áldozathozatalra képesek voltak. Az 1893. évi XXVI. t.-c. jótékony hatása általában az egész egyházkerület területén, de kiváltképen a körlelkészség nagyrészénél érezhető, hol is legnagyobb részt paptanítói állo mások voltak szervezve, míg e törvény alapján a rendkívül csekély tanítói fizetéseknek 300, sőt 400 frtra való kiegészítése is lehetővé vált s így önálló tanítói állomások szerveztettek, minek folytán a körlelkészek a tanítás terhe alul fölszabadultak s így köri látogatásaik végzésére, valamint általában a szorosan vett papi teendők teljesítésére időt nyertek. 5. A mult évi egyházkerületi közgyűlés megbízásaiból a következőket említjük fél: a) A nagyenyedi theol. akadémia megszűnése folytán szükségessé vált átmeneti intézkedések megtételére az igazgató-tanács'az utasítás alapján br. Kemény Kálmán főgondnok ür elnöklete alatt 3 tagú bizottságot küldött ki oly mandátummal, hogy a n.-enyedi Bethlen-kollégium elöljárósága által választandó más 3 taggal 7 tagú bizottsággá alakulván, lehetőleg közös egyetértéssel mutassa ki amaz alapokat, melyek kizárólag theologus itjak segélyezésére vannak rendelve s így a kolozsvári theol. fakultás növendékei részére adandók át, valamint hogy az ezen felül fönmaradó jövedelmek által megengedett korlátokon belül a nagyenyedi főgimnázium lehető fejlesztése érdekében is javaslatokat tegyen. E bizottság be is fejezte működését s megállapodásait az igazgató-tanács elé terjesztette, melyekre vonatkozólag saját véleménye kapcsán a tárgysorozat rendjén az egyházkerületi közgyűlés fog katározni b) Az egyházi tömeges tűzbiztosítások iránt az első magyar általános biztosító társasággal fennállott szerződés lejárta alkalmából utasítva voltunk pályázat közzétételére, és a legelőnyösebb ajánlkozóval a szerződés megkötésére Az igazgató tanács ez irányban eljárván kötelességében, a nagyobb hazai biztosító társaságok részéről beérkezett ajánlatok közül a Fonciére pesti biztosító intézet ajánlatát találta legelőnyösebbnek, s ezzel a szerződést 12 évre