Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-10 / 2. szám

KÜLÖNFÉLÉK. * A gör. katholikus magyar liturgiát, melynek szervezése érdekében a hajdudorogiak a nyár folyamán mozgalmat indítottak, a római congregatio eltiltotta. A decretumot Ledochowskv bibornok hosszabb levél kíséretében 1896. szept. 26-iki kelettel közölte Vályi János eperjesi gör. kath. püspökkel. A dekretum azon két kérdésre, vájjon: 1. Megtűrhe}ő-e a magyar nyelv az istentisztelet tartásában; 2. Vájjon magyar nyelven kiadhatók-e a liturgikus könyvek — tagadó választ ad, melyet maga XIII. Leó pápa is helybenhagyott. E resolutiókat azzal az utasítással közli a bibornok az eperjesi püspökkel, hogy a legnagyobb gondossággal és pontossággal kösse papjai szivére, hogy a tudomására jövő visszaéléseket irtsa ki, a könyvek lefordítását tiltsa meg, a kinyomottakat semmisittesse meg; ha találkoznak megyéjében papok, kik ilyen könyveket használnak, vakmerőségüket fekezze meg, hogy csakis az egyháztól elismert szláv idiomában végezzék a liturgiát*. — A római congregatio méltánytalan döntvénye nagy felháborodást keltett a magyar görögkatholikusok között, kik a követelt szláv idiómát immár nem is értik. Bizony lelki zsarnokság ez, akármint mentegetik és szépítik ez eljárást a pápás lapok. * A nagy bányai templomépítési sorsjáték húzása január 3-ikára volt tervezve, tekintettel azonban a sorsjegyeknek csekély forgalmára, a pénzügyminiszter 88,736. sz. a. megengedte, hugy a hüzás márcuis hó 2-ára. húshagyó keddre halasztassék. Az egyház elöljárósága ez ütőn is tudatja az érdekeltekkel, hogy a húzás március 2-án feltétlenül meg fog tartatni. * Nyilt válasz. A > Sárospata ki Lapok« mult évi 52-dik számában Ileiszler József dombrádi lelkész felpanaszolja. hogy Drummond felett írott harminchat íves recensióját az [Irodalmi Társaság »Szemlé«~jében nem adtam ki s az eljárásomat Radácsi György volt szerkesztő is helyteleníti, azzal az indokolással, hogy »a dolgozatokat megfelelő szakbirálat nélkül el nem utasíthatja* a szerkesztő. Bocsánatot kérek, e dologban evidens félreértés van mind Heiszler, mind Radácsi György t. barátom részéről. Heiszler úr az ő rengeteg recensióját egyenesen a »Szemlé«-ben való közlés végett küldte hozzám. Mutatja ezt első levele, melyet nem említ és második levelének a Nyílt levélben is közölt az a passusa, melyben ismételten a Paulik dolgozatára hivatkozik. A »Szemlé«-be szánás tényét tehát maga Heiszler úr is elismeri. Ámde én a »Szemlé*-nek felelős szerkesztője vagyok, ott csak az én személyes felelősségem mellett jelenhetik meg valamely közlemény. Bírálók ott nem működnek közre, ezeknek a többi kiadványok körül van teendőjük. Az én eljárásom tehát formailag szabatos volt. De azt hiszem, érdemileg sem jártam el helytelenül. Mert azt csak beláthatja minden elfogulatlan szakértő, hogy egy 17 íves munkáról egy összesen is csak 40—45 ívre terjedő folyóiratban egy 36 (sűrűen írott) íves bírálatot a szerkesztés technikájának botrányos arculverése nélkül ki nem adhattam. Hisz akkor a »Szemle« 10 füzete közül legalább 7—8-at egészen a Heiszler Drummond-birálatával kellett volna megtöltenem. Ez nekem kényelmes, de a szerzőn kívül talán mindenki által méltán kifogásolt szerkesztői eljárás lett volna. Radácsi barátomnak pedig, ki »merész és sérelmes eljárás«-nak nevezte tettemet, figyelmébe ajánlom először azt, hogy máskor járjon jobban utána a tényeknek s ne állítsa azt, hogy Heiszler úr választmányi tag, mert ez egyszerűen nem igaz; 2-szor azt, hogy ne követeljen olyan képtelenséget, hogy a »Szemle* felelős szerkesztője »megfelelő szakbirálat nélkül a dolgozatokat el ne utasíthatja*, meit ilyen kötött kézzel sem én, sem Ő, sem senki felelős szerkesztést sehol a világon el nem fogadhatnánk. Budapest, 1897. január 4. Szöts Farhas, irod. társ. titkár és szerkesztő. ADAKOZÁS. A dunamelléki lelkészárváknak állítandó szeretetházra Széky Géza gerjeni lelkész 2 frt 83 krt küldött, mint a gerjeni gyülekezet ó- és újévi perselypénzét, mit ezennel köszönettel nyugtázok. Ez alkalommal munkás szeretetébe ajánlom lelkésztársaimnak a »szeretetház« mustármagját. A mult évi egyházkerületi jegyzőkönyv alapján ismertessék meg gyülekezetök tagjaival ezt a szép célú intézményt, melyet a keresztyén hitbuzgóság minden nagyobb nehézség nélkül megalkothat, a nemtörődömség, annyi szép tervvel együtt, oly könnyen eltemethet. Ha minden gyülekezet csak egyszer-kétszer emlékeznék meg a még csirájában levő tervezetről, pár év alatt tekintélyes alapot lehetne e szép célra összehordani. Szcrk. A Nagypénteki ref. társaságba, mely az elzüllött gyermekek számára Otthont épít, beléptek: Örökös tagid 100 frttal: gr. Almásy Dénesné, dr. Falk Miksa, gr. Károlyi Gyuláné és gr. Károlyi Imréné; Alapító tagul 50 frttal: A cs. és kir. sz. trieszti ált. biz. társulat magyarországi vezérügynöksége, Dreher Antal, Klein Schwechat és Horthy István Kenderes ; rendes tagul 10 forinttal: GyertyánfTy István (20 frt), Konkoly Miklósné, Lösch Józsefné Kecskemét, Oláh Gyuláné, Oláh Piroska, M. Szabó Ferenc Gyula, Scheich Lászlóné és özv. Szende Fülöpné. Boldog emlékű falsorai Falsoriczky István és urai Uray József emlékezetére 100—100 frtnyi alapítvány tétetett. Wohl Janka felolvasásából befolyt 424 frt. Adakoztak : Argauer Károly perselyéből 11 forint 63 kr., alsó-baranyai bácsi egyházkerület 10 frt 70 kr., Budaházy István né Debrecen, dr. Krasznay Gábor Kisújszállás, Krausz Lang Ernőné, Papp Amelic Pápa, Szabó Elek ó-kécskei konfirm., Szántó János Kosd 5-5 forint; Baksay Sándor Kunszentmiklós 2 frt, Szigeti Lajos Omorovica 2 frt, Sulyok István Nagy-Várad 1 frt 67 kr., dr. Buzinkai Gyula 1 frt, Harsányi Sándor Cleveland 1 frt. Budapesten, 1896-ik évi december 31-én. Szöts Albert, gondnok. HORNYANSZKY VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.