Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-05-30 / 22. szám

gunkénak vallunk, nincs ugyan hatalmi fény, nincs uralkodni vágyó erőszak, de van erkölcsi tisztaság és értelmi fényesség, melyek a valódi megtartó ós a haladást biztosító öröklő erők. Igaz, termékenyítő ós boldogító erők ezek. De abban a valláserkölcsiségben, a mely uralomvágyban hatalmi érdekekben akar érvényesülni, abban csak a reakció burjánzik fel. Tudják, hogy ón anyagi dolgokkal sokat foglalkozom, de mindig jobban és jobban érzem azt, hogy a tiszta valláserkölcsiségnek teljes mértékben való kultiválása ós az evangéliumnak önmagunk-, családunk- és társadalmunkban való érvényesítése képezi a legnagyobb erőnket. Ne engedjük azért, hogy kicsinyléssel nézzenek munkánkra, s ne keclvetlenítsen el, ha ezt itt-ott tapasztaljuk. Mutassuk meg áldásos munkával, meggyőző példával azt, hogy mi a nemzeti erő fokozására, a nemzeti élet belső tartalmának növelésére törekszünk, a mely nélkül a külső fény csak csillogás ós a külső hatalom csak muló dicsőség. A tiszta valláserkölcsisóg ad az élet szenvedései között a kétségbeesőnek vigasztalast, a munkában elfáradottnak lelki felüdülést, a küzdőknek hitet és reményt, a nagyoknak és hatalmasoknak mértéktartó féket, a kicsinyeknek és gyengéknek fölemelő erőt. Ennek a valláserkölcsiségnek érdekében hívom fel mindnyájukat buzgó munkára, melylyel nemcsak egy egyháznak vagy felekezetnek, hanem az egész társadalomnak és nemzetnek szolgálunk. En azért vagyok feltétlen a mellett, hogy e téren híven munkálkodjunk, mert ez a valláserkölcsi munka felvirágoztatja, erőssé teszi és boldogítja a hazát! Ezzel bezárom beszédemet, köszönetet mondok a t. közönségnek, Pápa városának, a két prot. egyház elnökségének, e kollégium elöljáróságának, a közreműködött ifjúságnak, s mindnyájukat felkérem, hogy a mint Istenhez intézett fohászszal kezdtük ez ünnepélyt, fejezzük be az ülést imával, a nemzet imájával. Hegedűs Sándor. A M. P. Irodalmi Társaság nyolcadik munkaévéről. A pápai közgyűlésen, 1897. máj. 19-én felolvasott titkári jelentés. Tisztelt Közgyűlés ! Örömmel állok meg e helyen, hogy jelentést tegyek a MPIT nyolcadik munkaévéről e kilencedik közgyűlésnek, mely egyszersmind első vándorgyűlése társaságunknak. Különösen két körülmény hangol örömre. Egyik, hogy Isten jóvoltából megértük azt, hogy társaságunk fővárosi rendes székhelyéből kiszállva, szélesebb körben, ünnepélyesebb formában, s úgy látszik, egyszersmind lelkesebben tarthatja meg évi nagygyűlését. Mert vándorgyűléseket tartani régebbi vágya, többször kifejezett óhajtása e Társaságnak, s igazgató választmányunk köszönettel fogadta e nemes város protestáns értelmiségének szives meghívását, szívből örül, hogy első vándorgyűlését e nagybuzgalmú protestáns közönség s e fényes múltú kollégium körében tarthatja. Vajha ez első vándorgyűlésünk sikeres kezdete lenne az ezután következők hosszú sorozatának. — Másik, a mi örömre hangol, az a körülmény, hogy társaságunk nyolcadik munkaévéről több örvendetes dolgot jelenthetek, melyek arról tesznek bizonyságot, hogy a MPIT még a mostani szerény viszonyai ós szegényes eszközei mellett is nagy missziót teljesít és áldásos munkát végez, s méltó arra, hogy mind tagjai szeressék és támogassák, mind a nagy közönség, mely eddig keveset foglalkozott vele, ügyét felkarolja s érette nagyobb áldozatra buzduljon. A társaság tisztviselői ós igazgató választmánya a mult évben is arra törekedtünk, hogy az evangéliumból, Istennek ez örök hatalmából irodalmi úton ós irodalmi eszközökkel nemesítő és újjászülő erőket vigyünk be egyházunk és hazánk lelkébe-testébe. Mert szilárdul meg vagyunk győződve nemcsak arról, hogy Jézus Krisztus és az ő evangéliuma az egyháznak és theologiának egyedüli próbaköve ós igazi éltető lelke, hanem arról is, hogy a nemzetélet és a tudomány is célt és irányt téveszt, ha elfordul a kijelentés isteni fényétől. Mi a Jézus Krisztusban megnyilatkozott igaz világosság és szabadság irodalmi apostolai törekedtünk lenni az elmúlt évben is s a tiszta evangéliumi keresztyénség vallási és ethikai erőit igyekeztünk időszaki és könyvkiadványaink útján a közönség körében terjeszteni, megkedveltetni ós meggyökereztetni —, Isten segedelmével. Fentartottuk és folytattuk a társaság eddigi kiadványait, sőt azokat egy újabb sorozat megindításával s egy még újabbnak tervbevételével szaporítani igyekeztünk. Régebbi kiadványaink során szerkesztettük és kiadtuk a »Protestáns Szemló«-t, társaságunk eme tudományos havi folyóiratát, melyben az egyházi tudományok s különösen az egyháztörtónelem művelése és népszerűsítése által, továbbá egyházi ós irodalmi szemlék útján olvasóinkat a hazai ós külföldi egyházi és irodalmi élet jelentősebb mozzanatairól tájékoztattuk. Egész kis írói gárda csoportosult immár e folyóiratunk köré, melynek hasábjai alig győzik befogadni a dolgozatokat, s a szerkesztőnek nem a kézirathiány, heriem a dolgozatokban mutatkozó »embarras ele richesse« okoz kellemes gondot. Ila e tekintet-