Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

lalása után az elnök fölkérte az előadót, hogy szabad előadását a társaság közlönye számára leírja. Ezzel az ülés föloszlott. Tanügyi mozgalmak Debrecenben. Nagyfontosságú tanügyi mozgalmak színhelye ezúttal Debrecen, a hol egymást érik a tanácskozások és értekezletek egyfelől az ev. ref. főgimnáziumban újabb parallel osztályok felállítása, másfelől az ottani állami főreáliskolának gimnáziummá alakítása tárgyában. Legközelébb e hó 10-én volt egy szakférfiakból és a város kiküldötteiből mind megannyi bizottsági tagokból álló gyűlés, mely a Debrecenre nézve annyira égető kérdésben beható eszmecserét folytatott és megállapodásra is jutott. Tudvalevőleg Debrecen egyetlen főgimnáziumából évről-évre tömegesen szorulnak ki a helybeli tanulók s ez állapot még kedvezőtlenebbé lesz, az által, hogy többnemű iparvállalatok, gyárak és gépműhelyek létesítése következtében folytonosan sok intelligens ember költözködik be. E körülményt szem előtt tartva Kiss Albert javaslatára abban állapodott meg a bizottság hogy egyfelől fölhívja a várost az ev. ref. főgimn. első és ötödik osztályai mellé párhuzamos űjabb osztályok felállítására, másfelől a város útján fölkéri a minisztert, hogy a kifejezett intentiója szerinti egységes jogosítású középiskola létesítéséhez Debrecenben tegye meg az első lépést úgy, hogy az ottani főreáliskola alsó négy osztálya mellett állítson párhuzamos osztályokat, a felső négyben pedig a francia mellett a latin nyelvet is taníttassa. A kérdés jobbra vagy balra dőlte azon sarkallik, mennyiben lehet ezt a célt a létező, s jelenleg megbolygatni nem szándékolt tanterv keretén belől megvalósítani. Mindenesetre ez az expediens segítene sokat Debrecen tanügyi bajain, de igazi javulást csak egy újabb főgimn. felállítása eredményezne. A róm. katholikusok nagy erővel törekesznek is erre s minden jel odamutat, hogy az ottani piarista algimnáziumnak főgimnáziummá kiegészítése már csak idő kérdése. (J.) Nagyobb iskoláink államsegélye. Tudjuk, hogy a tiszáninneni ev. ref. egyházkerület megkérdezte nyolc egyházmegyéjét, hogy a sárospataki főiskolára nézve szükségesnek és igénybevehetőknek tartják-e az államsegélyt ? Az eddig nyilvánosságra jutott határozatok azt mondják, hogy nem kell és hivatkoznak lelkes múltra, tűrő, de szabad szegénységre, meg a hagyományos prot. áldozatkészségre. Bár e hivatkozás ne hiábavaló volna! De nem halljuk-e lelkünket megrázó vészkiáltásképen, hogy híveink az egyházi terhektől való szabadulás reményében egymásután hagyják el egyházunkat? s lesznek leginkább felekezetnélküliek pl. Baranyában és egyebütt is? Nem olvassuk-e, hogy még lázadásban is törnek ki e miatt? (pl. Tisza-Sass.) Nem látjuk-e, hogy az egyházak saját templomaikat és iskoláikat is veszni hagyják? És mégis fényes reményeket építünk a nem is közvetlen célokat szolgáló áldozatkészségre! Vajha ne lennénk Cassandra-jósok, de azt hiszszük, hogy az idők és következmények kegyetlenül meg fognak bennünket csúfolni! Hisz tagadhatatlan, az áldozatkészség hozta létre és tartotta fenn a prot. iskolákat, első sorban ezek között is a központi kollégiumokat, de lényegesen más viszonyok és felfogások között, oly időben, a mikor még az államra számítani absolute nem lehetett, a mikor még az nem ismerte fel nevelői hivatását, a mikor az iskolák fentartása eminenter felekezeti érdek volt. Ma — ne áltassuk magunkat — másképen áll a dolog. Aztán az a sokat emlegetett központiság is megszűnt, elvesztette varázsát Sárospatak, Debrecen, Pápa, Enyed; a provinciák bevették bástyáit ép oly magasra, ha nem magasabbra emelt ostromló tornyaikkal. Tudják, érzik ezt, a kik a tűzhöz közel vannak. Annál különösebb, ha némely tanárok, a kényszerhelyzet hatása alatt is, az egyedüli orvosszert, az államsegélyt perhorrescálják és a protestantismust fenyegető rémképeket festenek igénybevételéhez. Ne csudálkozzunk akkor, ha a viszonyokat nem ismerő vidéki, laikus ember mereven idegenkedik az államsegélytől s főiskoláink válságos helyzetét a nélkül is rendezni gondolja. így magyarázhatók meg a tiszáninneni egyházmegyék szavazatai. Kiváló érdekkel várjuk úgy a tiszáninneni, mint a hasonló ügyben tárgyaló tiszántúli egyházkerületi gyűlésnek e kérdésben leendő magatartását. (J.) Iskola segély. A székes főváros a pesti ágostai evangelikus magyar és német egyháznak 3000 forint iskolai segítséget szavazott meg. Ezt a határozatot ma a belügyminiszter jóváhagyta. Tanári jubileum. Krucsió Lajos ev. ref. gimn. tanár f. hó 11-én ünnepelte H.-Nánáson hivataloskodásának 25 éves jubileumát. Krucsió nehéz időkben hosszabb ideig volt a h.-nánási gimn. igazgatója, s helyét a legnagyobb elismerésreméltó módon töltötte be. Jórészben az ő érdeme, hogy ez intézet a súlyos megpróbáltatások között is felmaradt, sőt ma már a legbiztosabb reményekkel tekint emelkedése és kiegészítése elé. Az egyház, tanári testület és növendéksereg, sőt még az egyházmegye is a legmelegebben üdvözölte az ünnepeltet. EGYESÜLET. Az emberbaráti intézetek alkalmazottjai húsvét másodnapján Budapesten országos egyesületté szervezkedtek. Alakuló közgyűlést tartottak a vakok intézetének nagytermében György Aladár elnöklésével. Részt vettek benne az árva- és szeretetházak, a hülye-, vak-, siketnéma- stb. intézetek nevelői és alkalmazottjai. Az alapszabály-tervezetet, a melyet György Aladár terjesztett elő, a közgyűlés jóváhagyta, azután táviratilag üdvözölték a Karlsbadban időző Wlassics Gyula közoktatásügyi minisztert. A közgyűlés végül megalakította az ideiglenes tisztikart. Elnök lett : Teleki Sándor gróf országgyűlési képviselő; alelnökök: György Aladár, Tóth József és Matzinger Lujza; főtitkár: Szőts András; titkárok: Szabó Dezső, Lusztig Emma és Nagy Károly; pénztáros : Broeskó Lajos; ellenőr: Magdics Károly. Választottak még 14 fővárosi és 8 vidéki választmányi tagot is.