Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

meg neki, hogy tanulmányai folytathatása végett egy évet külföldön tölthessen. Ezen kérését az egyház megadván 1844-hen Bécsbe ment és az akkor legjelesebb zenetanárok mint Fischoff, Bibel, Sechter, Fücht és Drechsler előadásait hallgatta s azoktól magán-órákat is vett. Ugyan akkor a bécsi férfi dalegyletnek is tagja lett, hol az énekkar vezetésében szerzett alapos ismereteket. 1846-ban mint kántor-orgonista elfoglalta hivatalát, melyet az utolsó percig a fényes gyülekezet teljes megelégedésére buzgón viselt. 50 éves kántor-orgonistai szolgálata alkalmából az egyház jubileumot rendezett a mult évben s ugyan akkor több díszes és értékes tárgyakkal is kitüntette őt; mire csakhamar a koronás arany érdemkeresztet is megkapta. Mint zenetanár előbb a főiskolánál, majd későbben az 1854-ben felállított tanítóképezdében tanította az éneket és zenét. Tanított még a városi zenedében is, melynek több éven keresztül igazgatója volt. A városi dalárda is az ő igazgatósága alatt lett újból szervezve. Ily sokoldalú elfoglaltatása dacára még magán-órákat is adott, sőt saját lakásán egész zeneintézetet tartott, hol a főgimn. alsó és felső osztályaiból jelentkező tanulókat minden díj nélkül tanította; szeretettel foglalkozott mindegyik növendékével s ha látta, hogy egyik vagy másik növendéke már szép előhaladást tett, buzdította, sőt anyagilag is segítette. Ilyen tanítványai neki sokan voltak, a kik későbben jelentékeny társadalmi állást is szereztek maguknak. Célja volt, hogy templomi éneklésünket a külföld mintájára négy szólamúvá tegye s e végből beutazta az egész Schweizot. tanulmányozta az ének-ügvet. Ebbeli törekvéseiben azonban kevés sikert mutathatott fel. Az orgona-építészet iránt is kiválóan érdeklődött, utazásokat tett, hogy a külföld nagyobb orgonáit megszemlélhesse, azoknak belszerkezetét tanulmányozhassa s az ott szerzett ismereteit itthon érvényesítse. Sok orgona az ő tervezete uíán lett készítve nagyobb egyházainkban s ezek mind megannyi remekművei az orgona-építészetnek. Irodalmi téren szerzett érdemei elévülhetlenek. »Énekhangzatos könyv* című munkája, melyben templomi énekes könyvünk dallamai ütemszerűleg beosztva foglaltatnak, 1846-ban jelent meg. Ezt követte csakhamar »Templomi karénekes könyv*-e, az erdélyországi evang. reformátusok számára, melyet 1848-ban adott ki. Majd későbben 1859-ben adta ki »Templomi és halotti karénekes könyv« címen négy kötetes munkáját, melyben templomi énekes könyvünk minden dallama négyes hangszólamra van írva s közbe játékokkal ellátva. Ezen munkája már negyedik kiadásban jelent meg. Parlagon hevert egyházi zeneirodalmunkban felette nagy nyereség volt ez akkor s az marad még igen sokáig, mert azt túlszárnyalni alig fogja tudni egyhamar valaki. Kántor-orgonistáinknak kitűnő szolgálatot tesz az ma is; a képezdei zenetanításnál pedig megbecsülhetetlen kézikönyv. Megjelent még tőle szintén nyomtatásban »755dallamos közbejáték* címen egy füzet, melyet 1892-ben adott ki. Kéziratban hátra hagyott munkáiban saját szerzeményei vannak, melyekben templomi és temetési karénekeket találunk négy férfi hangra alkalmazva. Meleg érdeklődéssel viseltetett ő általában mindazon intézetek iránt, hol az egyházi éneket és zenét tanították. Többször szerencséltette alólírottat látogatásával, mely alkalmakkor mindannyiszor megtekintette tanítóképezdénket is, melynek két 500—500 frtos alapítványt is tett, melyek közül az egyiknek kamata a zenében jártas két növendéknek, a másika pedig tápintézeti segélynek akkor fog kiadatni, a mikor azok 2000—2000 forintra növekednek. Temetése f. hó 4-én vasárnap délután négy órakor ment végbe altalános részvét mellett. A gyászos feleken kívül ott láttuk debrecen város kitűnőségeit, a főiskolai és tanítóképezdei tanári kart; a lelkészek közül főtiszt. Kiss Áron püspököt, nagytiszt. Kiss Albert és Könyves Tóth Kálmán urakat, az elhunytnak nagyszámű tisztelőit, barátait, tanítványait. A gyász-szertartás a háznál vette kezdetét, hol a városi dalárda s a tanuló ifjúság énekelt. Ennek végeztével megindult a gyászmenet a nagy templomba, hol a városi dalárda és a gyülekezet éneke után nagytiszteletű Könyves Tóth Kálmán a kitűnő egyházi szónok mondott megható imát és gyász beszédet, melyben magasan szárnyaló költői gondolatokban röviden vázolta azt a veszteséget, mely az elhunytban az egyházat, főiskolát és a magyar ref. egyházi ének- és zeneművészetet érte. Ennek végeztével a főiskolai énekkar énekelte még el az elhunytnak egy saját szerzemenyű karénekét s a gyász-szertartást a gyülekezet közéneke zárta be s megindult a gvászmenet a Kossuth-utcai temetőbe, hol a főiskolai énekkar karéneke után nt. Kovács Lajos képezdei igazgató mondott. egy szépen átgondolt gyászbeszédet s búcsúzott el az elhunyttól Béke poraira! Oláh Károly, képezdei zenetanár. IRODALOM. ** »A magyar nemzet története« című tíz kötetes nagy munkának kilencedik kötetéből az Athenaeum kiadásában most jelentek meg a 103., 104. és 105. füzetek. a melyekben Ballagi Géza tovább folytatja az 1815— 1848 közötti időszak történetének leírását és eljut a mindinkább erőrekapó és népszerűvé lett szabadelvű irány elfojtására tett intézkedések ismertetéséig. Ezek a fűzetek is tele vannak erre a korszakra vonatkozó igen szép szövegképekkel. Majdnem minden második lapra esik egy-egy szövegkép. Ezenkívül pompás műmellékletek vannak a füzetekhez csatolva. így »Gróf Széchényi István« arcképe Amerling Frigyes festménye után, »A nemzeti színház megnyitó előadásának szinlapja« sikerült hasonmás; Az országgyűlési tudósítások 20 száma* Kossuth Lajos kéziratának fakszimiléje; »Az országgyűlési ifjúság búcsúja Kölcsey Ferenctől*, a Nemzeti Muzeumban őrzött eredeti kézirat hasonmása; »A nemzeti színház* egy 1837-iki rajz után. Az egyes füzetek ára 30 kr. E G Y HÁ Z. Egyházi aranykönyv. Id. Szotyori Nagy Károly Debrecen közelébb elhunyt országhírű énekvezére az ottani ev. ref. egyház részére végrendeletileg 4000 frtot hagyományozott. Az alsó-szabolcs-hajdúvidéki egyházmegye eddigi gondnoka, gr. Degenfeld József főgondnokká választatván, erről a tisztségéről az e hó 7-én tartott rendkívüli közgyűlésen lemondott. A távozása feletti fájdalmat csak az enyhíti az egyházmegyénél, hogy onnan a legfőbb polcra emeltetett. Emlékezetét jegyzőkönyvileg örökítették.