Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-25 / 17. szám

MISSZIOÜGY. A római katholieizmus Peruban. A The Illustrated Missionary News — egy Londonban szerkesztett jeles misszióügyi folyóirat — legközelebbi számainak egyikében figyelemreméltó cikket közöl F. J. Peters, derék fiatal angol theologus tollából a Peruban jelenleg uralkodó vallásügyi állapotokról. Az író által rajzolt kép nagyon elszomorító s a mennyiben az tényleg így is van: az inkák országának a térítés körül elért eredményei egyáltalán nem hízelgők a római katholikus egyházra nézve. Tekintettel a cikk tárgyának érdekes voltára : jónak látom azt olvasóinkkal is megismertetni. Szeretnénk e rövid cikk keretében — kezdi sorait F. J. Peters — eleven képet nyújtani a római egyháznak 350 esztendős uralmáról, egy oly országban, a hol ez, a nevezett időszak alatt, abszolút uralmat élvezett; a hol a spanyol hódítás óta, alkalma nyílott mindannak a megtevésére, a mi a szivén feküdt. Hogy mit tett, vagy mit mulasztott el megtenni: e helyen egyszerűen csak érintenünk lehet. Az író (F. J. Peters) egyike a Harlev College azon három hallgatójának, a kik 1893. április havában elhagyták a nevezett intézetet azért, hogy Peruban a térítés munkájához lássanak. Ők az itt lakó népet, politikai és vallási tekintetben, sokkal rosszabb helyzetben találták, mint a minőt csak remélniök is lehetett volna. Peru politikailag úgy a múltban, mint jelenleg is, nem egyéb egy alapos khaosznál. Ha az ember az Egyesült-Államokból egyenesen Peruba megy: megdöbbentő ellentétet tapasztal a két hely között. Észak-Amerikát a puritánok lakták, a kik az Úr szavára fektették politikájok alapját. Dél-Amerikát a spanyolok hódították meg, a kik e helyet a római katholikus hittel árasztották el és megtiltották az Isten igéjének olvasását. Mi a különbség tehát Észak- és Dél-Amerika között? Az előbbiben béke. jólét, gazdagság, tudás uralkodik s a legelőkelőbb helvet foglalja el a föld nemzeteinek sorában ; az utóbbi erejét állandó polgárháborűk emésztik, a kormányzás nyomorúságos, erkölcstelen rablás van divatban azok részéről, a kik az uralmon vannak, a nevelés szerfölött csekély s maga a nép a legalacsonyabb helyen áll a modern nemzetek között. E roppant különbség oka oly nyilvánvaló, hogy alig szükséges bizonyítgatni. Az egyik földrész diadalra segítette as Isten igéjét, a másik megégeti azt. A protestantizmus és a katholieizmus kísérlet gyanánt szolgált: az első Észak-Amerikában és az utóbbi Dél-Amerikában. Természetesen a katholieizmus volt előnyben, mert hát ez Spanyolország vagyoni erejével indult meg és — a mi fő — Róma állott a háta mögött. A protestantizmus Észak-Amerikában csupán egynéhány szegény menekült puritánnal indulhatott meg. Mi lett e kísérlet végeredménye ? A történelem egyrészt legfényesebb, másrészt legsötétebb lapjainak egyike. A protestantizmus diadalt aratott s a katholieizmus — kibillent, a mérlegből és siralmas állapotba jutott. Ez előzmények előrebocsátása után F. .1. Peters áttér a fentebb említett perui üt rajzolására, érdeklődésünket magára vonja a fiatal író, a ki telve van a. protestantizmus iránti szeretettel és lelkesedéssel. Peruban való rövid tartózkodásunk alatt szemtanúi voltunk ama forradalmak egyikének, a melyek itt oly gyakoriak voltak a jelen század folyamán. Lima városában, a hol mi először tartózkodtunk, három nap alatt két ezer ember öletett meg. Mennyire nélkülözi a szegény Peru a békének áldó evangéliumát! Ez csak egy pillantás a politikai állapotokra, s ez is valóban elszomorító; de vallási tekintetben még sokkal inkább az. Beszéljünk arról, a mit láttunk. Nem célunk sem okoskodni, sem érvelni e tárgyban, csak el akarunk beszélni némely dolgokat, melyeket mi saját szemeinkkel láttunk, hogy megmutassuk: mennyire felmagasztalja Róma önmagát ott, a hol nem nagyon vigyáznak reá! A mit az alábbiakban előadunk : állandóan úgy szerepel ott, mint a vallásnak egy kiegészítő része. A mult évben közülünk ketten — Jarett és én — folytatja tovább Peters, Limából Cuzco-ba mentünk, hogy új munkálkodáshoz kezdjünk az Inka-indiánok között. Ide való utazásunk közben néhány napig megállapodtunk Puno-ban, a Titicaca-tónál. Ezenközben alkalmunk nyílt meglátogatnunk az indiánok főnökét, a ki kegyesen meghivott bennünket, hogy menjünk el vele a Szent Péter és Szent Pál ünnepére. Ez a római katholikus egyháznak egy ünnepe volt az indiánok között. Miután lóháton tiz mértföldnyi utat megtettünk, eljutottunk arra a helyre, a hol az ünnep tartatott. A hegyek lejtős oldalai által medenceszerűen alakított völgybe volt ez. A mint a hegygerinc tetejére értünk, a mely köröskörül húzódott: tompa lárma ütötte meg füleinket, mely zaj bombáktól, rakétáktól, doboktól, nyilaktól stb. származott, vegyítve körülbelül ötezer indián üvöltéseivel. A völgy alján egy égetett vályogból épített kis templomocska állott. Ez volt a központja az ünnepi mozgalmaknak s így, egy kalyibához kötvén lovainkat: egyenesen errefelé tartottunk. A templom homlokzata előtt egy tágas térség terült el, melyet most indiánok vettek körül. Mihelvest közel értünk, azonnal érezni kezdtük, hogy a levegő az alkohol szagával volt tele. Aztán láttuk, hogy az indiánok rendkívül erős fajtájú rumot ittak, csaknem tiszta alkoholt; valóban ugyanolyanféle volt, a minőt nálunk szoktak kifőzni a szeszfőző-kemencékben. Az indiánok beleestek az ittas mámornak minden fokozatába. Izmos társaiknak egy csapata a templom mellé húzodott, annyira elbódulva, hogy a lábukon sem voltak képesek megállani, csak úgy bevertek mindenfelé, hanyatt dőlve. Ezek. még nem elégedve meg azzal, a mennyit már beszedtek, folyton többért kiabáltak, a mit a körülöttük ácsorgó »szent« asszonyok siettek is nekik átadni. Rendesen megtöltögették a picinke ivópoharakat, melyeket rumivásra szoktak használni, és azok tartalmát ügy öntötték bele a hanyat fekvő indiánok