Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-18 / 16. szám

Az igehirdetés. Nem tudom rövidebben összefoglalva kifejezni a lelkipásztorok és egyháztagoknak hivatalos ós valláserkölcsi magánkötelességeit, mint épen e szóban: igehirdetés. Nincs jó protestáns ember, ki magát e kötelesség alól kivonhatná és nincs ember, kit ennek teljesítésétől elzárni akármi ürügy alatt is lehetne vagy szabad volna. Ha mindenkinek kötelessége az igehirdetés: e működés tehát a legnagyobb mértékben kell, hogy a lelkészi hivatal viselői által teljesíttessék. Mert míg más embereket s nem lelkész egyháztagokat egyedül keresztyén illetőleg protestáns voltuk kényszeríti arra, addig a lelkészeknek ez épen sajátos élethivatásuk, hivatalos kötelességük s az oltár épen megélhetési forrásuk is. Legközelebbi cikkem s a fentebbi néhány sor is kétségtelenül bizonyítja, hogy az igehirdetés alatt nemcsak a templomi, a szószéki igehirdetést és magyarázást értem, hanem a keresztyén életet is, mint az Isten igéjében gyökerező hitnek gyümölcseit, a mennyiben valósággal ez is az igazi igehirdetés, a melynél üres hangról, szónoki hangon és taglejtéssel előadott, szépen hangzó, de át nem érzett s így voltaképen tartalmatlan igehirdetésről szó sem lehet, mert az lélek és élet. Kétségtelen, hogy a lelkésznek szóval, tettel, tehát beszédében és életében valóságos igehirdetőnek kell lennie, ép úgy, mint híveinek is. De más oldalról megint az is bizonyos, hogy a jó rend kedvéért, sőt a Helvét Hitvallás szerint, Istennek rendelése szerint is, bizonyos részei az igehirdetésnek egyedül a lelkészek teendői közé tartoznak. Egyházi törvényeink 111. §-a világosan felsorolj a a lelkész teendőit, de a nélkül, hogy legalább e § ban azt is megállapítaná, hogy ama teendők mennyiben kizárólagos, ú. n. parochiális jogai is a lelkésznek. De ha egybevetjük e szakaszt a törvénykönyv többi intézkedéseivel, annyi — mint vita alá sem jöhető •— kitűnik, hogy a rendes vagy közönséges isteni tisztelet körébe eső lelkészi teendők nemcsak kötelességek, hanem jogok is, a melyek egy részét ideiglenesen másra is ruházhatja a lelkész, de ezen másnak is okvetlen lelkésznek, illetőleg a felsorolt teendők végzésére felhatalmazott egyénnek kell lenni. A lelkészi gondozás és egyházkormányzás körébe eső teendők egy részét csak a lelkész, más részét a nem lelkész, de megbízott egyháztagok is, és ismét egy más részét bárki is jogosítva van teljesíteni; vagyis ezen pont alatt lelkészi kötelességek és kizárólagos jogok vegyesen vannak felsorolva. Az elmondottakból következik, hogy vannak a gyülekezeti életben bizonyos megszabott lelkészi kötelességek, a melyeket más, mint az egyházi hatóság által megbízott személy nem végezhet. Jóformán szükségtelen ós felesleges volt volna a fentebbieket felsorolnom, ha e kérdést illetőleg némi zavarok nem volnának egyházi életünkben. Helyesebben szólva, zavarok nincse nek is, de többeknek tudatába befészkelte magát az a meggyőződós, mintha lennének talán némelyek egyházunk tagjai között, kik a lelkész és nem lelkészi igehirdetés kötelezettsége ós joga, illetőleg teendői között nem hajlandók külömbsóget tenni. Azonban ez tulajdonképen egy fixa idea ós a mennyire lapokban, vagy füzetekben, hivatalos ós magánbeszélgetések között figyelemmel kisérhettem, soha nem akadtam csak egyetlen egy állításra sem, mely a lelkésznek megállapított teendőit másra mint lelkészre ruházni kivánta volna. Ertem azon teendőket, melyek nemcsak lelkészi kötelességek, hanem jogok is. A jó rend, a gyakorlat és alaphitvallásunk által megállapított lelkészi munkakör fentartását ós minél intenzivebb folytatását, mindenkinek szívből óhajtania kell. Mikor így konstatáljuk, hogy a lelkész elé egyházunk törvényei által szabott munkakörnek egy részére kizárólagos jogosultsága van, ugyanakkor egyúttal azt is hangsúlyoznunk kell, hogy a fentebbi értelemben vett igehirdetésben mások is jogosítva vannak részt venni, sőt e részvételre kötelezettek is. Világosabb beszédben elmondva a fentebbieket: a lelkész joga ós kötelessége a nyilvános isteni tiszteletet vezetése, a liturgiában megszabott s a lelkész számára előírt, prédikálás, előimádkozás, a sakramentumok kiszolgáltatása, konfirmáció, éneklésre való felügyelet, esketós, temetés lelkészi irodai munkák ; kötelessége a többi megszabott teendők is, a melyek egy részében p. o. iskolákra felügyelet, közigazgatási teendők, stbi, a törvény értelmében meghatározott közegek ós területek támogatásával jár el, a más részből pedig p. o. beteg foglyok látogatása, vigasztalása stbi senkit ki nem rekeszthet, kit szive oda vonz s a kik képesek az adott körülmények között e munkát végezni. Tehát a cura pastoralist, mint olyat, más személy nem végezheti ugyan, hanem annak egyes ágaival megjelölt némely cselekvónyektől senkit sincs joga eltiltani. A nyilvános isteni tiszteleteket igazság szerint még az egyházi törvény 116. §-ában megjelölt némely esetben sem volna szabad másoknak, mint a lelkésznek végeznie s az ott megengedett kivétel sajátos viszonyokon alapuló