Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-11 / 15. szám

zett főgimnáziuma is. melyben 12 rendes és több melléktanár működik s melynek fentartása a mult évben 45,428 frt 83 krba került. A »Jótét* nevü egyesület a szegény tanulókat segélyezi ruhával és tanszerekkel s a gyülekezeti árvák gondozását tervezi. A Ref. nőegylet a »Jótét« egyesület női osztályaként működik. Az egyházi adózás párbérből (1 frt 50 kr.) s az állami egyenes adók 16°/ 0

-ából áll, mely címen az egyház mintegy 25 ezer forintot vesz be. Az egyháznak nagyobb adományokat és hagyományokat juttattak : néh. Nagy András János 187 hold földet, néhai Kovács Ferenc 86 ezer forintot, Oláh Ferenc közel 5 ezer forintot orgonára stb. Legközelebbi teendőkül kijelöli az Évkönyv: az újvárosi templom föl. építését, az ótemplomi fiúiskola kiépítését, a régi főgimn. épület átalakítását és az új templom belsejének renoválását. De egyszersmind azt is hangsúlyozza, hogy a kül?ő építés mellett »komolyan kell immár foglalkoznunk egyházi beléletünk javításával is, mert ez nem áll arányban a külsőkért hozott áldozatokkal. Ezt bizonyítja az is, hogy az évenként mintegy 95 ezer frtra menő kiadásokból az összes lelkészi szolgálatokért 840 írtnál több nem fordíttatik. — Az érdekes és tanulságos Évkönyv érdemes az elolvasásra és az elmélkedésre. Megtaníthat arra, hogy az egyház külső életének virágzása mellett a belső élet ápolására is ép oly szükség van, különben nincs egészséges egyházi élet. ISKOLA. Konfirmációi emlékül és vizsgái jutalmul melegen ajánljuk a,lelkészek és tanítók pártoló figyelmébe a MPIT Magy..Prot. Irodalmi Társaság) ^Koszorú* című valláserkölcsi, kiadványait, melyekből eddig XXX füzet jelent meg. A MFIT igazgató-választmánya többfelől kifejezett óhajtásra gondoskodott róla, hogy az eddig megjelent füzetek két csinos kötetben kötve is megszerezhetők legyenek a társulat főbizományosánál, Hornyánszky Viktor könyvkiadó hivatalában. A kötetek 15—15 füzetből állnak s egyenként 80 — 80 krért rendelhetők meg. A debreceni kollégium válság előtt. Az ősrégi intézet, a magyar protestantismus egyik büszkesége, a kor folyton növekvő igénye és követelése, valamint a közoktatásügy legközelebbi szép fellendülése következtében sú lyos anyagi körülmények közé jutott. E körülmények közül való szerencsés kibontakozásra alig látszik más út előtte, mint az államscgéhj kérése, ha dicső múltjához, központi helyzetéhez, szép tradícióihoz és messze terjedő hírnevéhez méltó akar maradni és bele nem nyugszik azon állapotba, hogy az államsegélylyel rövid idő alatt hatalmasan fölemelkedett vidéki iskolák mögött foglaljon helyet. A kollégium jövedelme magában véve elég tekintélyes ugyan, de ezer és ezer alakú szükségleteihez képest ma már kevés. Sajnos, csak regeszámba mennek a főiskola mesés gazdagságáról elterjedt vélemények és legfölebb csak azon naiv emberek előtt találnak hitelre, a kik a mai kor követeléseivel tisztába nincsenek. A jövedelmek fokozása lehetetlennek látszik, még a protestáns őserőnek, az áldozatkészségnek igénybevétele mellett is, mert hiszen — fájdalom — ez a forrás kiapadófélben van s vagy a megsokasodott helyi szükségleteket kell kielégítenie, vagy ha folyása távolabb tart, akkor is olyan tóban enyészik el, melynek ingoványain lidércfények (pl. a prot. egyetem eszméje) bolyonganak. Létező tanintézeteket regenerálni, mint a tapasztalás mutatja, az áldozatkészség ma már pusztán sehol sem képes s ebben — valljuk meg — nem csekély része van az emberek ama mai felfogásának is. hogy a nevelés ügye par excellence állami föladat, tehát a veszélyben forgó intézetek megmentése is az állam kötelessége Az anyagi erők elégtelensége miatt Debrecenben is mind jobban hódít az a nézet, hogy az összes bajok megszüntetésére az egyedüli panaceát az állam nyújthatja a főiskola két tanszakának, ú. m. a jogakadémiának és főgimnáziumnak megfelelő segélyezése által. Volna még egy mód, mely biztosítaná a főiskola intact voltát, de annak alkalmazása nagy árt kívánna s bizonyos tekintetben egy neme volna az öngyilkosságnak, mert föl kellene adnia egyik vagy másik fakultását, pl. a jogakadémiát vagy a tanítóképezdét. Azt hiszszük, így tartani fel a mi egyébként is megszaggatott köpönyegünket, az autonomiát, az érintetlenséget, nem volna egyéb önáltatásnál. Az államsegély igénybevételét a legnyomósabb okok sürgetik a főiskola mindkét említett tanszakára nézve. A tiszántúli egyházkerület legközelebbi májusban tartandó közgyűlésére — a mult őszi közgyűlés felhívása folytán — előterjesztéseket tesz a főiskola szellemi és anyagi ügyeivel foglalkozó küldöttség, úgyszintén a gazdasági tanács a tanári fizetések rendezése, két új fanári tanszék felállítása, az internátus újjászervezése, az elemi iskolák kitelepítése s ezzel együtt a tantermek célszerű beosztása, egyéb szükséges épületi átalakítások, tornacsarnok építése, a szolgaszemélyzet elhelyezése és végül a köztisztaság haladéktalanjavításatárgyában. Mindezekkel kapcsolatban szőnyegre kerül az államsegély kérdése, mert, mint az említett testületek javaslataiból kitűnik, a követelmények megvalósítására a főiskola egyáltalában nem rendelkezik fedezettel, azok mellőzése vagy csak elodázása is pedig nemcsak stagnátiót, hanem valóságos tengődést jelentene a kollégiumra nézve. Remélhetőleg az egyházkerület bölcsessége, mint annyiszor, úgy most is meg fogja találni a bajok labirinthusából a helyes kivezető útat. Hogy micsoda cél lebeg a főiskola szellemi és anyagi ügyeit intéző bizottság előtt a kollágium korszerű berendezkedését illetőleg s hogy mennyire nem a toldozás, hanem a gyökeres javítás barátja, arra nézve tájékozást ad a kebeléből kiküldött albizottságnak f. hó 2-án elkészített javaslata a tanári fizetések rendezése tárgyában. Ez minden vonalon az állami tanárokéval egyenlő ellátást kiván a főiskola tanárainak, t. i. a theologiai és jogakadémián 2000 frt törzsfizetést, a gimnáziumban és tanítóképezdén négy fizetési osztályt 1200, 1400, 1600 és 1800 forint törzsfizetéssel. Lakbér maradna az eddigi 400 frt. A korpótlékokra nézve tekintetbe véve a külföldi államok példáját és Wlassics miniszternek közelébb nyilvánított szándékát öt ízben 200 — 200 forintot javasol és pedig visszamenőleg is a főiskola összes tanáraira. Mi sorsa lesz e javaslatnak, valamint a többi javítási törekvésnek, nemsokára eldől. Reméljük, kedvezően. (J.) Községek iskola nélkül. A közoktatási miniszter rendeletére a tanfelügyelők jelentést tettek ama községekről, melyekben iskola egyáltalán nincs. Összesen 116 idegen község van s ezekben a miniszter 1898 , 1899. és 1900-ban akarja felállítani az állami iskolákat. Van pedig: Abaúj-Tornamegyében két ilyen község 77, Alsó-Fehérmegyében hét község 491, Aradmegyében hét község 405, Baranyamegyében két község 87, Beregmegyében egy