Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-01-10 / 2. szám

helyett uralkodó vallás polcára emelkedve, a római katholicismusban teljesen elvilágiasodott, s a pogány istenek szemkápráztató tiszteletének átvételével s vallásos szertartásainak folytonos újításaival, a népek élő nyelvének s az általok értett bibliafordításoknak a templomokból kiküszöbölésével, a holt latin nyelvnek pedig, a papok kizárólagos használatára szorított Vulgátával együtt egyeduralomra emelésével az evangeliumi alapot s a Szentírásnak a hit dolgában egyedüli tekintélyét magától elvetette. Nagyon itt van tehát már az ideje, hogy lelkészeink, gyülekezeteink presbyteriumai s egyházi alsóbb és felsőbb hatóságaink, a jó emlékű hitbuzgó őseink előtt ismeretlen s a tőlök örökölt egyszerűséggel és az evangeliumi tisztasággal összeférhetlen új szertartásoknak és új szokásoknak, mint az ótestamentumi zsidóság s a hajdani római pogányság maradványainak református gyülekezeteinkhez becsúszását a legerélyesebben megakadályozzák, a ritualismus mételyes terjedésének gátat vessenek, a hol pedig az fájdalom! már gyökeret vert, ezt kérlelhetienül kiirtani hittel fogadott hivatalos kötelességüknek tartsák. Dixi, et salvavi animam meam! Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos. ISKOLAÜGY. Középoktatásunk árnyoldalai. II. Váltsuk be igéretünket. Adjunk egypár szemelvényt a kezünk ügyébe eső egy-két »tudós« tankönyvből, s lássuk, hogy a tudomány elemeit milyen fokon s főleg milyen nyelvezettel adják elő gyermekeinknek. 1. Rajzoló Geometria, 1. és II. oszt. számára; írta dr. Gerevich Emil, Budapest, 1895. Ezt a tankönyvet a bírálat igen előnyös oldalokról mutatta be, s főképen stílusáról azt mondták, hogy könnyed, egyszerű és a gyermek felfogásához van szerkesztve. Magam is elismerem, hogy a Landau-Wohlrab-féle Geometriát túlszárnyalja könynyebb rendszerével, beosztásával és némileg irályával is. De, hogy még ez a tankönyv is mily tónusban beszél (szándékosan használtam a »tónus« szót, hogy a tankönyv idegen kifejezéseitől én se maradjak el), nyissunk találomra pl. a 20-ik lapra, hol a szimmetria fogalmának előre bocsátása után már az első tanítási órák alatt ez a szakasz »meredezik* az első gimnázista elébe: »Axiális szimmetria. Azt az egyenest, mely a szimmetrikus lap két egyenlő felét elválasztja, a szimmetria tengelyének, vagy röviden szimmetrálisnak nevezzük. Magát ezen szimmetriát tengelyes vagy axiális szimmetriának hívjuk* .... Alább >Czentrikus szimmetria. A sugárnak középpontjától egyenlő távolságban fekvő pontjai centrikusán szimmetrikusok, vagy centrikus szimmetrinában vannak ... A centrikusban szimmetrikus pontokon keresztül fektetett vonalok centrikus szimmetriában vannak. Ebből következik, hogy az olyan vonalok, melyeknek pontjai páronként véve egy közös pont körül centrikus szimmetriában vannak, szintén centrikusban szimmetrikusok. Ha a centrumon keresztül egy teljes sugarat vonunk, akkor ez a centrikusán szimmetrikus vonalakat két oly pontban metszi, mely pontok centrikus szimmetriában vannak*. Hogy a rövid meghatározásokat is részint idegen, részint szokatlan szók tömkelegébe szereti tankönyvünk burkolni, jó példa lesz a 67-ik lapról ez a szakasz: *Rhombusz. Rhomboid. A rhombuszban az átlók szimmetrális tengelyek. A rhombusz e szerint kéttengelyű szimmetrikus idom; átlói tehát merőlegesek egymásra s fedezik egymást. Centrikus idom-e a rhombusz?* Épen ily nomenclaturával teljes meghatározás jön ki a képletesen előre bocsátott rhomboid-ból is, mondván a végén: »a rhomboid centrikus szimmetriával bír s átlói egymást felezik«. No de, mint mondók, a Gerevich fennebbi tankönyve még könnyű és magyaros a Landau-Wohlrab-feléhez képest. Lássuk ennek a Il-ik oszt. anyagánál pl a harmadik szakaszt, mely »Elemi Axonometria. Bevezetés a cavalier-féle ábrázolástanba* — címmel így kezdődik: »A testeknek homlok- és alaprajzaik által való ábrázolási módja, melylyel a második szakaszban megismerkedtünk. ugyan tökéletes útmutatást ad a hozzáértő szakembereknek : miként kell a testnek ezen két vetületéből megszerkeszteni magát a testet; az ábrázoló geométriához nem értő laikus ember azonban sehogy sem képes ezen két vetületben meglátni az ábrázolt testet úgy, mint egy tájképen vagy arcképen az ábrázoló tájat vagy arcot véli látni azon a vászon- vagy papirosdarabon. Fennforog tehát szükségessége egy oly ábrázolási módnak, mely az utóbb említett előnyöket a geométriai ábrázolásnak előnyeivel egyesíti« stb. Mi részünkről sietünk megjegyezni, hogy semmiképen »nem forog fenn szükségessége* annak, hogy egy, sokszorosan összetett, magyartalan mondatban a II-dik gimnázista tanuló megbirkózzék »a hozzáértő szakembereknek « és »az ábrázoló geométriához nem értő laikus ember* közti ellentéttel, mikor ő még a szak- és laikus szavaknak egyszerű fogalmával sincs tisztában! Lássunk azonban egy különb példát is a 99-ik lapról a »demetriásvetítés* szakaszából: »Bár az isometriás vetítési módnak megvan az az előnye, hogy a tengelykereszt-kép egyeneseiről rögtön leolvashatjuk az ábrázolt testnek méreteit; ezen jó tulajdonsága mellett azonban megvan azon hátránya, hogy a testeknek isométriás képei szokatlan alakjuknál fogva kellemetlenül érintik a szemet, mivel e képek nem oly alakban lépnek fel, mint a minőnek látszanak a testek. Sokkal tetszetősb képeket nyerünk, ha a tengelykereszt (0) kezdőpontjának (0') képét akként gondoljuk kijelölve a rajzpapiroson, hogy az Y tengelyre lemérve gondolt s távolságnak a képe ne jelenjen meg valódi nagyságában a rajznak Y' tengelyképén, hanem eltorzítva, még pedig összezsugorodva, megrövidülve. Legegyszerűbb lesz e megrövidülésre megállapodni abban, hogy a testnek a szélessége a rajzban felényire zsugorodott össze. Az ilyen feltétel mellett készült rajzok adják a testnek >demétriás« (mások szerint »monodimétriás«) képeit«. És így tovább: a Landau-Wohlrab s illetőleg csak Wohlrab-féle, I—IV. osztályra beosztott tankönyveknek akármelyik lapjára tekintünk, mivel csak a fennebbi példákban közölt tünetre akadunk, t. i. nehézkes, terjengős, magyartalan és olyan szerkezettel, mintha az íróknak az lett volna egyedüli céljok, hogy szaktárgyukat a tanuló >nehéznek* s így fontosnak tekintse. S gondoljuk ehhez még egyik-másik helyen a szaktanárnak is a »tudomány színvonalán álló« magas módszerét, leereszkedés nélküli eljárását: akkor előttünk áll a tanulónak a rajzoló geo-