Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-11 / 15. szám

lom nélkül küldhet a konvent misszionáriusokat, mert hisz azt az egyes kerületek már eddig is megtettek B<rnáth Elemér szintén örömmel vesz tudomást az amerikai magyar reform hívek azon egyházias és hazafias törekvéséről, hogy a magyarországi egyetemes református egyházzal szerves összeköttetésbe óhajtanak lépni, de másfelől szükségesnek tartja megemlíteni, hogy a kérelem teljesítése némileg a nemzetközi jogot is érinti. Mert beleavatkozni a más államban levő egyházak ügyeibe akként, hogy azok a mi fenhatóságunk alatt álljanak, minden előleges megfontolás nélkül, elhamarkodott dolog lenne, melylyel megsérthetnők esetleg az amerikai államjogot s ezt — már csak az ottani testvérek érdekében is — kerülnünk kell. Ezért egyelőre csak az erkölcsi támogatás nyújtását indítványozza; György Endre, gr. Degenfeld József és Tisza Kálmán hozzászólása után a konvent kimondotta, hogy az amerikai magyar reform, egyházakat kész a legmesszebb menő erkölcsi támogatásban részesíteni, tagjait testvéreinek tekinti, számukra küld misszionáriusokat s ezeknek ott eltöltött és töltendő éveit beszámítja ; de másfelől, mivel az egyházjogi kapcsolat megismerése okvetlenül szükséges arra nézve, hogy szervezetileg is összeköttetésbe léphessenek, felszólítja a künn működő misszionáriusokat, hogy ügy a saját egyházuk, mint az őket támogató »Reformed Church* szervezetét hivatalosan dokumentálják; a konventi elnökséget pedig felhatalmazza arra, hogy ezt a határozatot az amerikai misszonáriusok kérésére velők hivatalosan közölhesse. A tiszáninneni egyházkerület javaslatára a konvent új egyházi névtár szerkesztése végett felhívja a kerületeket, hogy az arra szükséges adatokat szedjék be s az egész ügyet bízzák az Elnökségre, mely annak idején ki fogja nevezni a névtár szerkesztőjét. Azt a másik javaslatát pedig az egyházkerületnek, hogy a millennium emlékére a magyar prot. egyház történelmét a konvent megírassa, a Prot, írod. Társaságnak ajánlja figyelmébe. Az orsz. tanári nyugdíj ügyében azon előterjesztést teszi a tiszántúli kerület, hogy az 1894. évi XXIII. t.-c. 3. §-ában a középiskolai tanulók létszáma után megszabott illetéket az 1894/94. iskolai évtől követeli, a vallás-és közokt. miniszter, holott a kerület tanárai s köztük épen a debreceniek 1895. február hóban lépvén be a nyugdíjintézetbe, az 1894/95. iskolai évben az illetékeket be nem szedhették. Az előterjesztés értelmében a konvent elhatározta, hogy az 1894/59-ik évi illetékek elengedése végett felír a miniszterhez. A reform, tábori lelkészek címezése és egyházhatósági szervezése ügyében — illetékes helyről jött megkeresés folytán — kimondatott egy felíratnak intézése a kultuszminiszterhez az iránt, hogy eszközölje ki a hadügyminiszternél azt, hogy a közös hadsereg reform, lelkészei ne csupán »evangelikus«-oknak címeztessenek, hanem a törvényes »evang. reformált*-aknak, továbbá, hogy szüntesse meg a reform lelkészeknek administratio tekintetében az ág. evang. főnök alárendeltségét, hanem inkább részükre az ág. hitv. evang. tábori superintendens mintájára »evang. reform, tábori superintendenség«-et vagy »senioralus«-t szerezzen. A közjogi bizottság által előkészített ügyekről Karap Ferenc nyug. kúriai bíró referált, bejelentette első sorban, hogy e bizottság űjonnan alakult s elnökévé dr. Darányi Ignác, előődójává Karap Ferenc választatott meg. Azután az esperes és egyházmegyei gondnok helyettesítése ügyében a tiszántűli egyházkerület felterjesztése tárgyaltatott, mely hosszá vitát idézett elő. A felterjesztés előzménye az volt, hogy a tiszántúli egyik egyházmegyének, a szatmárinak esperese beteg levén, helyette Biky Karoly tanácsbiró jelent meg a kerületi gyűlésen, mely őt azonban nem fogadta el, illetve neki szavazati jogot nem adott. A szatmári egyházmegye ekkor egyrészt megfelebbezte az egyházkerület határozatát, másrészt körlevélben tudatta a többi egyházmegyékkel a kerület méltatlan eljárását, a mi azián arra indította a tiszáninneni kerületet, hogy felterjesztést nyújtson be a helyettesítés kérdésének tisztázására. A közjogi bizottság azt javasolja, hogy az esperes és gondnok helyettesítése zsinati törvény útján szabályoztassék. Addig az egyházkerületek mostani gyakorlata maradjon érvényben. A tiszáninneni egyházkerület gáncsoló felterjesztése mellőztessék. A vitát gr. Degenfeld József kezdte meg, ki erős szavakkal ítélte el a tiszáninneni kerület azon eljárását, hogy illetéktelenül beleavatkozott egy másik kerület olyan dolgába, a mely kizárólag az ő saját belügye s indítványozta, hogy a tiszáninneni kerület felterjesztése azzal az indokolással adassék vissza, hogy egyik egyházkerület nem illetékes a másik belügyeibe való beavatkozásra. Bernáth Elemér rövid megjegyzése után Kun Bertalan kifejtette az okot, mely a tiszáninneni kerület e felterjesztés megtételére késztette. Elmondta, hogy az ő kerületében — már régi szokás szerint —- az esperest és gondnokot a tanácsbirák is helyettesíthették s így előttök feltűnő volt a debreceni eset, mely a felterjesztésre alkalmat adott. Tisza Kálmán elvi szempontból helyteleníti, hogy egyik kerület a másik belügyeibe beavatkozzék. A konvent elfogadta a közjogi bizottság javaslatát Tisza Kálmán ama módosításával, hogy a tiszáninneni felterjesztés, mint más egyházkerület belügyeibe való illetéktelen beavatkozás, mellőztessék. Elhatározta egyúttal a konvent, hogy miután az esperes- és gondnok-helyettesítés egyházi törvényeinkben még nincs szabályozva, ezt a kérdést a legközelebb összeülő zsinatra az egyházkerületek által előkészítteti. Néhány — a közjogi bizottság által előkészített — kisebb fontosságú ügynek letárgyalása után Szabó János esperes a missziói ügyekről referált, felolvasván a missziói bizottság terjedelmes jelentését. E jelentés szerint a ref. egyház missziói Szlavóniában, Horvátországban és Romániában, hasonlóképen a belterületi körlelkészségek szépen fejlődnek s csak az a kár, hogy újabb missziók szervezésére most még nincs kellő anyagi erő — A konvent tudomásul vette a bizottság jelentéseit és elfogadta annak javaslatait. A stóla-ügyet Széli Kálmán terjesztette elő. Szerinte a stóla-értéket 10 évi átlagban a következőképen állapították meg a kerületek: A stóla összege a tiszáninneni kerületben . . . a dunántúli » ... a dunamelléki nem terjesztette be az erdélyi kerületben .... a tiszántúli » .... Ennyit mutatnak ki az egyes kerületek, a mi hozzávetőleg megegyezik a lélekszám tízszerese által krajcárokban nyert számmal. Ugyanis ; Az esketési stóla a lélekszám 3-szorosa, a keresztelési > » 3- > a temetési » » » 4-szerese. Összesen a lélekszám 10-szerese. 12,022 frt — kr. 24,594 » 81 » 39,765 » 59 » 91,843 » 05 »