Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-04-04 / 14. szám

az áttérési esetek kevesbedtek, mivel megszűnt annak kényszere, hogy az elválni szándékozóknak vallást is kellett cserélniük. Kiemeli azután az egyház jótékony egyesületeinek, nevezetesen a »női gyámintézet* és a »Tabitha nőegylet *-nek áldásos működését, ez utóbbi számára egvűttal engedélyt kérvén a közgyűléstől, hogy virágvasárnapján offertorium-gyüjtést rendezhessen a templomban. A közgyűlés ezután kegyeletét rótta le 12 évvel ezelőtt elhunyt érdemes lelkésze Győry Vilmos iránt, kinek Basch Gyula egyháztag művészi ecsetjét dicsérő arcképét leplezte le, elrendelvén, hogy a kép a tanácsteremben helyeztessék el örök emlékül. Horváth lelkész megható beszédben méltatta Győry kiváló érdemeit, dicsérte benne az embert, a lelkészt, az írót és költőt egyaránt. A mélyen meghatott család részéről Székács Ferenc kúriai bíró mondott köszönetet. A közgyűlés most köszönetet szavazott Fabiny Gyula leköszönt felügyelőjének azért a buzgóságáért, melvlyel az egyház felvirágoztatásán munkálkodott. Az előterjesztett évi számadások 8537 frt 43 krnyi bevételt tüntetnek föl 7510 frt 08 krnyi kiadással szemben, a 1027 frt 38 krnyi többletet a tőkéhez csatolják, mely összeggel együtt a vagyon 88,744 frt 90 krra rug. Az 1897-iki költségelőirányzat 6870 írt szükségletre 7280 frt fedezetet mutat ki. A felülvizsgált és teljes rendben talált számodásokért a közgyűlés Bendl Henrik pénztárosnak a fölmentvényt köszönettel megadta. A közgyűlés utolsó tárgya a főváros területén levő négy evang. egyházközség egyesítésének kérdése volt, a mely egyesítést a zsinati törvény követeli, de a melyet eddig, főleg nyelvi akadályok miatt létesíteni nem lehetett. Králik Lajos, Székács Ferenc, Fabiny Ferenc, Kéler Napoleon, Vetsev István, Zsigmondy Jenő és mások fölszólalásai után a közgyűlés kimondotta, hogy föl fogja szólítani a testvéregyházakat, nyilatkozzanak f. évi junius hó végéig, vájjon kivánják-e az egyházak egyesítését. A tiszántúli evang. ref. egyházkerület ez évi tavaszi közgyűlését — értesülésünk szerint — máj. hó 18. és következő napjain tartja. A gyűlésnek rendkívül fontos tárgyai lesznek, többek között a debreceni főiskola egész egyetemére, összes tanszakaira kiterjedő korszerű reformok életbeléptetése, melyek, ha csakugyan megtörténnek a kollégium életében — egyetem nélkül ugyan — de mégis új korszak veszi kezdetét. (</.) Amerikai prot. missziói egyházainkról Amerikából a következő tájékoztató sorokat vettük: Nagytiszteletü Kenessey Béla úr volt szives »A keresztyén társadalmi munka köréből* című cikke keretében az amerikai magyar protestáns misszióról is megemlékezni. Reméljük azért, hogy a figyelmet erre az elhanyagolt, sőt megvetett munkatérre irányítsa. Fogadja ezért a mi szives köszönetünket. De engedje meg, hogy becses cikkére az adatok miatt egy pár felvilágosító megjegyzést tegyek. Az adatok hiányosságán csak azért nem csudálkozom, mert hiszen nem első forrásból merített. Az ág. ev misszióra vonatkozólag Wéber Sámuel úr után azt írja a nagytiszt, úr, hogy »a szepesi kivándorlók semmiféle egyházi gondozásban nem részesülnek*. Dehogy nem. Sőt jobb helyzetben vannak, mint mi vagyunk, mert jobban összetartanak. Én magam négy lutheránus lelkészt ismerek, a kik főleg a magyarországi német és tót ajkú híveket látják el s maguk is Magyarországból jöttek ki s az itt hatalmas Narodny SlovensJcy Spolok-nak oszlopos tagjai. Ilyen lutheránus lelkész Novomesky Gyula New-Yorkban, Kvacsala D. Bradoch Pennsylvaniában. Ugyancsak Pennsylvaniában Freelandon működik Hauser Gáspár, a ki a seniori tisztet is viseli. Én még Nantikocke, szintén Pennsylvaniában levő városban tudok lutheránus gyülekezetet. Tót és német lutheránus testvéreink jól el vannak látva. A németekre az amerikai lutheránusok lelkészei mindenütt gondot viselnek. Mount- Carmelben pedig egy cseh származású lelkész látja el a lutheránusokat. A magyar lutheránusok a mi híveinkkel együtt tartanak és sokszor a legbuzgóbb egyháztagok közé tartoznak. Az azonban bizonyos, hogy az innen hazakerült munkás nem fog megelégedni az otthoni állapotokkal. Itt többet keres és olcsóbban megél. Ennek ez az oka. Mi közülünk Kocács János úr Kanadában telepítésre adta magát, ott munkálkodik, s ez idő szerint nem is tartozik a mi egyházunk fennhatósága alá. A mi egyházi fennhatóságunk pedig nem a presbyteri egyház, vagy annak valamely árnyalata, a mely Kecskeméthy Ferenc urat annak idején segélyezte, hanem a »Beformed church in the United States«, a mely 1720 ban alapíttatott holland lelkészek által (Rev. George Michael Weiss és Rev. Michael Schlatter által). Ennek az egyháznak a gondozása folytán ma már nekünk magunknak négy helyen van saját templomunk (ú. m. Clevelandban, Pittsburgban, South-Norwalkban és Bridgeporton). Ha vidékre megyünk, úgy vagy egyik, vagy másik angol protestáns egyház engedi át templomát vagy a vasárnapi iskolai helyiséget. Az ismét igaz, hogy mi alkottunk egy testületet, de hogy meg lesz-e a kivánt eredménye ennek s az általunk készített memorandumnak, az a legközelebb összeülendő konventtől függ. Mi mindig hiszünk, a míg nem csalatkozunk. Hogy pedig már Nt. úr is felveendőnek tartja ezt a missziót a magyarországi keresztyén társadalom munkájának körébe, ebből mi reményt merítünk a további küzdelemre s igyekszünk hű sáfárai lenni a reánk bízott drága kincsnek. Valamikor csak meghallják szavunkat! Isten legyen velünk. Bridgeport. Conn. 1897. március 15. Testvére az Úrban Kalassay Sándor, misszionárius. Emlékbibliát a konfirmandusoknak! A brit- és külföldi bibliatársulat részéről a következő sorok közlésére kérettünk föl. Ismét közelget a konfirmáció ideje s reméljük ez évben is számos gyülekezetben megragadják az alkalmat, hogy a konfirmálandóknak e nap emlékére az újtestamentumnak egy példányát ajándékozzák. Mit is tehetnénk jobbat, mint ekképen tanúbizonyságot tenni az Istenigéjének nagy becséről, miszerint ez »hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, a fenyítékre, mely igazságban vagyon«. Bízvást elvárhatjuk, hogy a fiatal keresztyének, mikor majd szembe szállnak az élet küzdelmeivel, megbecsülni és használni fogják konfirmálásuknak ez emlékét s hogy ez nekik majd a kísértésekben erőt ad az ellenállásra, az egyház és az ige hirdetése iránti szeretetüket pedig éleszteni és táplálni fogja. Örvendetes dolog, hogy ezen szép szokás hazánkban is mindinkább terjed, s reméljük, hogy ez idén is számos egyház készségesen magára vállalja a csekély áldozatot, mely ezt a nemes célt szolgálja. Hiszen a brit- és külföldi bibliatársulat (Budapest, Deák-tér 4. sz.) az újtestamentumot felette olcsó áron adja. Dacára annak, hogy az előállítási ár a magyar és tót újtestamentumoknál zsoltárok nélkül 33 krajcárra, zsoltárokkal 38 krajcárra rúg, az előbbieket mégis 12 krajcárért, az utóbbiakat 18 krért adja, a német új testamentumok ára, mivel ezekhez négy térkép is van csatolva, 20 krajcár, s azonfelül díjmentes szállításon kívül még árleengedést is nyújt. Vajha sokan a lelkész urak közül, a kik szívükön hordozzák a vallásos élet fejlesztését és a fiatalságnak a tévutaktól való megóvását, felhasználnák ezen eszközt, s tartanák meg a szokást, a hol eddig is gyakorolták, a hol pedig még nem, igyekeznének azt bevezetni.