Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-03-28 / 13. szám
ban a cura speciális is. Ennek formája a magán-gyónás volt. Ez által jutott tudomására a lelkész az egyesek individuális szükségeinek; így tudta meg, hogy intésre, vigasztalásra vagy tanításra van-e szükségük? A mikor a pietismus nem csupán a fölmerült szükség szerint előforduló, hanem egyáltalán kötelező házi látogatást sürgetett, a lutheránus orthodoxia ennek ellene mondott. Ellene mondott az a miatt való aggodalomból, hogy a lelkigondozó bizalmas, igazán a felebaráti szeretettől áthatott tiszte theokratikus birói hivatallá vállhatnék. Ne vitassuk most, hogy a lutheránus orthodoxiának mennyiben volt igaza e részben, vagy mennyiben tévedett ; az azonban bizonyos, hogy a magán-gyónás se vált be egészen, sőt igen sok helyen üres külsőséggé lett, a minek mechanikus kezelése igen kevés, vagy épen semmi erkölcsi hasznot se hajtott. A svájci reformáció más úton haladt. Mivel a gyónás intézményét eltörölte, szükségét érezte, hogy az ennek folytán támadt hiányt pótolja valami más intézménynyel. Ez az intézmény a gyülekezeti tagoknak házanként való meglátogatása volt, a minek létrehozásában Kálvinnak elvitázhatatlan érdeme van. Szokott nyíltságával azt mondja, hogy az egy prédikáció tartásával még épen nem rója le a lelkész a maga hivatalos kötelességét. (Ap. cs. 20. rész 2. v.-hez írt commentárában.) Abban az egyházszervezetben, a mit ő tervezett és dolgozott ki s a mit a genfiek el is fogadtak (1541) s életbe léptettek, határozottan kívánja, hogy a lelkipásztor minden évben húsvét előtt, a vének közül egygyel látogassa meg a családokat és szerezzen tudomást a háznép hitéről. (Visitatio domestica ordinata vei stata.) Ennek jótékony hatásáról Beza a következő szavakkal tesz tanúbizonyságot: qua in re vix incredibile est, quantos fructus sit consecutus. De a hierarchikus törekvéseknek még a látszatától is óvja a lelkészeket. A II. Helvét Hitvallás XVIII. cikke, egészen Kálvin szellemében, így szabja ki a lelkészek kötelességeit: »A lelkészeknek kötelessége: tanítani a tudatlanokat, haladásra inteni és sürgetni az Ür dolgában lanyhákat és resteket, vigasztalni és erősíteni az ingadozókai; és a gonosz különböző kísértéseibe esett lelkeket; dorgálni a bűnösöket, visszatartani a tévelygőket, felemelni az elesetteket, meggyőzni az ellenszegülőket, az Úr nyájába betört farkasokat elűzni... a betegeket és különböző kisértetek által gyötörteket meglátogatni, oktatni és az élet útján megtartani*. Ámde hogyan tudja meg, ki tudatlan, ki rest, kicsoda kislelkü, ki küzd a sátán kísértései ellen, ki ingadozik, ki méltó feddésre, ki miben tévelyeg, ki esett el; hogyan tudja meg, hogy farkasok kerülgetik a nyájat, ha csak a pásztor-kunyhóból és csak olykor-olykor, akkor is tömegben tekinti meg az összeverődött nyájat? Hogyan adhatna a felügyeletére és táplálására bízottaknak állapotuknak épen megfelelő rendelt eledelt, alkalmatos időben, azaz akkor, a mikor épen kell, ha se ő nem keresné fel azokat, se azok öt? (Lukács 12: 14.) Köstlin i. m. 92., 93. 1. Aachelis i. m. 436., 437. 1. Oosterzee 204. 1. (Folyt, köv.) Kiss József. ISKOLAÜGY. Az egyetemes tanügyi bizottság gyűléséről. A reformátusok újjászervezett egyetemes tanügyi bizottsága március 18., 19. és 20-dik napjain Budapesten tartotta ez évi rendes gyűlését. A három napig tartott gyűlésen Joó István elnöklete alatt az elemi-, közép- és főiskolák körébe vágó számos közérdekű kérdésről adtak szakvéleményt, melyek közül a következőket emeljük ki: A szőnyegen forgó tanügyi reformok tekintetbe vételével Fejes István indítványára az E. T. B. megbízta a népiskolai, középiskolai és főiskolai szakelőadókat, hogy a szakkörükbe eső tanügyi kérdéseket tanulmány tárgyává téve, adjanak véleményt arra nézve, hogy mi lehetne a mi álláspontunk: a) a népiskolai törvény revíziója, b) a középiskolák beosztásának vagy tantervének változtatása, c) a felsőbb iskolák törvénynyel szabályozása esetén. Ezek a vélemények az augusztus hóban tartandó rendkívüli ETB. ülésén tárgyaltassanak. A jogi szakra tanügyi előadóul dr. Ballagi Géza sárospataki jogtanár választatott meg. A népiskolai törvény revíziója tárgyában H. Kiss Kálmán szakelőadó részletes munkálatot olvasott fel, mivel szemben az ETB. megbízza a szakelőadót, hogy a népiskolai törvény revíziójára vonatkozólag olyan javaslatot készítsen, mely a jelentéktelen részletek mellőzésével elvi alapon fejtse ki a revíziónál elfoglalandó álláspontot, figyelembe véve az 1868-iki törvény megalkotása utáni országos intézkedéseket. A közép- és felsőfokú oktatás előadói is hasonló munkálatok készítésére kérettek föl. A népiskolai ügy állapotát illetőleg statisztikáját három évenként hivatalosan összeállíttatni kívánja az ETB. E végre a szakelőadó által készített rovatos mintát némi módosítással elfogadja s kimondatni kéri, hogy az 1896/97-ik iskolai évi állapot a rovatos ívekbe összeírandó és 1898. március l-ig az ETB. elnökéhez átteendők. A tanítók változása ügyében javasolja az ETB., mondja ki a konvent szabályrendeletileg, hogy tanitóváltozás csak a tanév elején vagy végén történhetik, tanév közben csak rendkívüli esetben. A német nyelvnek a tanítókepezdékben való tanítása fölött, melyet a tiszántúli egyházkerület vetett fel, beható tanácskozás folyt. A javaslat ez lön: kérje föl a konvent a kormányt, hogy a debreceni ref. tanítóképzőben a német nyelv tanításának sürgetésétől álljon el; míg azonban ez megtörténnék, addig a német nyelv tanítandó a praeparandiában. Az erdélyi egyházkerület által beküldetett »Tantervet és utasítást a főgimnáziumokkal kapcsolatos elemi iskolák számára* az ETB. tudomásul veendőnek véleményezi. A tanítói korpótlékok ügyében az ETB. fölkéri a konventet, hogy figyelmeztesse az egyházakat, hogy az ötödéves tanítói korpótlékok fedézéséről gondoskodjanak, és pedig:
