Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-21 / 12. szám

pontjaiban. Volt begedű-játék zongorakísérettel, szavalat {Kovács Mariska k. a.), felolvasás {Szöts Farkas: a ker. jótékonyság egyik modern apostola címmel), fuvola-solo {Kovács Lajos), tréfás monolog, zongora-játék stb. A közönség a székes-főváros iparos köreiből került ki. KÜLÖNFÉLÉK. * Énekeskönyvünk revíziója ügyében mult számunkban közölt cikkre vonatkozólag lapunk egyik történész munkatársa következő észrevételt tesz : »Igen becsülöm Tóth Lajos urat, ki világi ember léttére vallásos-egyházi kérdésekkel oly példás buzgósággal foglalkozik, de irányában érzett őszinte tiszteletem mellett is pár megjegyzést kell tennem legközelebb megjelent cikkére. 1. Gouidimel nem hitüldözést, de halált szenvedett a Bertalan-éj alkalmával. 2. Marót K. már 1544-ben meghalt, tehát Sz. Molnárral, ki 1574 aug. 30-án született, személyes ösmeretségben és barátságban semmiképen sem állhatott. 3. Sz. Molnár A. rövid genfi időzése s Bézával való társalgása még korántsem elégséges bizonyítéka annak, hogy Sz. M. A. franciául is tudott, mert akkor a tudósok nemcsak írásban, de beszédben is latinul érintkeztek. 4. Révész Imre állítása, hogy Molnár a Lobwasser szövegét fordította, több, mint valószínű.* * A magyarországi ref. énekeskönyv revízióját sürgeti egy meleg cikkben Tóth Lajos ügyvéd s budapesti egyháztanácsos. Ez a tervbe vett revízió bizony megint megakadt. Ide s tova megéri a revizionális mozgalom a húsz esztendőt, a nélkül, hogy annak közeli megvalósulásához remény volna. Hogy pedig az ideje itt van, azt érzik nemcsak egyházi, hanem, s talán még inkább világi embereink is, mint Tóth Lajos cikkéből is kitűnik. 1892 óta az Egyetemes Énekügyi Bizottság megint hallgat. Mostani elnöke, Fejes István nagy buzgósággal kezdett működéséhez, s csakhamar kiadott 5 füzetet (tehát nem kettőt, mint Tóth Lajos állítja) az előmunkálatokból. Már-már úgy láttuk, hogy eljött az idő teljessége s m:iga a zsolozsmás-ajkú elnök járván elől jó példával, önönmaga is revideálván, másokat is buzdítván, mihamar kész lesz az új énekeskönyv. De csak nem akar megszületni. Fejes is falán kifáradván, talán elcsüggedvén, talán betegsége által gátoltatván, az előmunkálatok folytatását abban hagyta. De hát csakugyan nem alkalmas ez a mi korunk nagyobb alkotásokra? (J.) * Gonosztevők statisztikája. A genuai antropologiai kongresszuson egyik előadó táblázatban mutatta ki a különböző foglalkozásúak közül való gonosztévők arányszámát. A százalék számok gondos megvizsgálás után és ezeres alapon számíttattak ki. A táblázat szerint gonosztevő találtatott: a diplomaták, ügyvédek, jegyzők és más hasonfoglalkozásúak között 813; államhivatalnok 715 , vegyész, gyógyszerész 3 97; orvos 1'86; tanító P58; gyáros 132, kereskedő 100; földmíves 0'84; lelkész 0-71. A kimutatás tehát a lelkészeket igen kedvező színben tünteti föl, jól lehet a szakelőadó, mint hallatszik, egyáltalában nem olyan ember, mint a ki a lelkészekkel szemben bármily kis engedményt is tegyen. Bár a lelkészek is emberek, kik a kísértésnek ép úgy ki vannak téve, mint mások; de mégis a legszebb és legjobb az lenne, ha lelkészek között gonosztévő egyátalán nem találtatnék. (Cs.) Tanári pályázat. A pozsonyi ágostai hitvallású evangelikus államilag segélyezett lyceumnál a jövő 1896/97. tanévvel betöltendő három rendes tanári állásra ezennel pályázat hirdettetik, még pedig: 1. rendes vallástanári állásra, 2. rendes német nyelvi és irodalmi tanszékre és 3. rendes latin-magyar tanszékre. A rendes tanár jövedelme 1200 forint, mely fizetés fokozatosan 1400 illetőleg 1600 forintra emelkedik, 300 forint lakbér és öt 100 forintos ötödéves korpótlék. A másutt rendes tanári illetőleg lelkészi minőségben töltött szolgálati évek a korpótlékokba beszámíttatnak. Továbbá a másutt kitűnően bevált pályázóknak, kik szolgálati éveik száma szerint nagyobb fizetési osztályba való besorozásra igényt tarthatnak, az egyházközség a nagyobb fizetést megadja. Azon esetre, ha az állami nyugdíjtörvény nem a teljes utolsó fizetést biztosítaná nyugdíjképen, a hiányt a lyceumi tanárok nyugdíjalapja fogja pótolni. Vallástanár. A magyarhoni ágostai hitvallású evangelikus keresztyén egyház alkotmánya 214. §-ának alapján választott vallástanárnak jogai azonosak a többi lyceumi tanárok jogaival. Teendői: a) a lyceum összes osztályaiban az ágostai hitvallású evangelikus vallástannak tanítása az egyetemes egyház tanterve szerint és az ott megállapítandó óraszámban; b) a lyceumi ágostai hitvallású evangelikus vallású tanuló ifjakkal a vasárnapi istentisztelet tartása; c) az ifjúság vallásos erkölcsi életének lelkipásztori vezetése és egyetértőleg az osztályfőkkel ellenőrzése, e célból a lyceumi ifjaknak rendszeres és gyakori meglátogatása. Olyan vallástanárok, a kiknek az alkotmány fentidézett §-ában megállapított kellékei mellett egyúttal középiskolai oklevelök van, előnyben részesülnek. Ezen állásra csak ágostai hitvallású evangelikus vallásúak, a többi kettőre általában protestáns vallásúak pályázhatnak. Intézetünk az országos tanári nyugdíjintézet tagja. A pályázat határideje f. é. április hó 15-ike. A megválasztott rendes, esetleg helyettes tanár, kinek évi fizetése 800 frt, állását f é. aug. hó 25-én tartozik elfoglalni. A pályázók a pozsonyi ág. hitvallású evangelikus egyházközséghez címzett és kellően felszerelt folyamodványukat a pozsonyi ág. h. evang. lyceum igazgatóságához küldjék be. Pozsony, 1897. március hó 7-én. Dr. Samarjay Emil, Zorkóczy Samu, egyházi és iskolai felügyelő. 2 — 3 lyceumi igazgató. HORNYÁNSZKY VIKTOR KÖNYVNYOMDÁJA BUDAPESTEN.