Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-21 / 12. szám

E korpótlék a 300 frtnál nagyobb fizetésbe be nem számítható. E korpótlék alapját képező szolgálati idő azonban csak a jelen törvény hatályba lépésével veszi kezdetét. Egyes iskolafenntartóknak a korpótlékra vonatkozólag már fennálló, vagy ezután alkotandó szabványai jelen rendelkezés által nem érintetnek, ha azok a tanítókra nézve legalább is ezen §-ban megállapított mérvű kedvezményt biztosítják*. Ne vélje tehát egyetlen egy presbyterium, presbyter sőt egyháztag se, hogy ezen korpótlék alól valahogy mentesülni lehet, vagy azzal, hogy a tanítói fizetés bármenynyivel haladja is a 300 frtot, az eddig érvényben álló nagyobb fizetésbe betudható, vagy abból leszámítható! Ne vélje senki, hogy a tanítói fizetések lejebb szállíthatók az ötödéves korpótlék mellett, vagy bármely ürügy alatt is; mert ezt az 1868. XXXVIIL t.-c. 144-ik §-a nem engedi, világosan kimondván, hogy »a hol a tanítók a 142-ik §-ban kitett összegeknél (rendes tanítóknál 300 frt stb.) nagyobb fizetést húznak: ott annak élvezetében ezentúl is meghagyandók!« Sőt ezen 142-ik §. hatályát az 1893. évi XXVI. törv.-cikk 1-ső §-a a hitfelekezetek által fentartott rendes és segédtanítókra is kiterjeszti. Ne vélje senki, hogy zsinati egyházi törvényeink is másképen intézkednének, mint az országos törvény; mert az 0 Felsége a király által, 1893. december 29-én szentesített egyházi törvény 435-ik §-a ugyanezekkel megegyezik, világosan kimondja: >a hol az eddigi fizetések az itt megállapított (rendes tanítóknál 300 stb., segédtanítóknál 250 frt stb.) minimumnál nagyobbak, ott azok le nem szállíthatók*. JB) Az ötödéves tanítói korpótlékok fedezéséről a a hivatott 1893. XXVI. törv.-cikk 14-ik §-a szól ekképen: »14. §. Ha a jelen törvény 2-ik §-ában megállapított ötödéves korpótlékokat az iskola fent ártók saját erejükből szolgáltatni nem képesek, illetőleg a községi iskolákra nézve az 1868. évi XXXVIII. törv.-cikk 35. §-a alapján kivethető iskolai pótadó ki van merítve a legkisebb tanítói fizetés kiegészítését szabályozó eljárás alkalmazásával az iskolafentartók a korpótlékok fedezése céljából is állami segélyben fognak részesülni, mely esetben, ha a korpótlék címén adott évi segély 90 frtra rug, az előző 13-ik §., az esetben pedig, ha a korpótlékra és a fizetés kiegészítésére igénybe vett segély együttvéve 90 frtig terjed, a 11. és 12. §§. rendelkezései alkalmazandók*. Ezen §§-ok szerint az állami segély igénybe vétele mellett, terjedjen az 60 frtig, vagy feljebb, az állami beavatkozás kikerülhetetlen. A megválasztott tanítót vagy tanítókat állami jóváhagyás végett föl kell terjesztem, a tanítók elleni esetleges fegyelmi eljárást az állam ellenőriziesetleg abban biztosa által részt is veszen! Gondolja meg tehát minden egyházközség, minden presbyterium, hogy az állami segély igénybe vétele — őszintén szólva —• az egyházi önkormányzat némi sérelmével jár! G) Az ötödéves korpótlékok fizetéséről. Az 1893. XXVI. törv.-cikk 2-ik §-a megmondja, hogy ezen korpótlék a hivatott törvény hatályba lépésével veszi kezdetét. Ezt a törvényt 1893. aug. 13-án szentesítette ő Felsége a király; kihirdettetett az »Országos törvénytárban* 1893. szept. 10-én és így az első ötödéves korpótlékot fizetni kell 1893. szept. 10-től számított öt évre vagyis 1898. szept. 10-én, mely időpontot a hivatolt törvény végrehajtása tárgyában kelt vallás- és közoktatásügyi utasítás 1898. október l-ig tolja ki. (24. lap.) A fizetés ideje tehát 1898. október 1-ső napján kezdődik. Nehogy valaki ezen időpont távolsága által elámíttassa magát, mintha az intézkedésre nézve még nagyon is sok idő volna, idézzük a hivatolt miniszteri utasítás következő szavait: »A törvényhatósági közigazgatási bizottságok 1898. április hó végéig figyelmeztessék a községi iskolaszékeket és a felekezeti iskolai hatóságokat, hogy a korpótlékot a tanítók részére biztosítsák, vagy ha erre nem képesek, államsegély engedélyezése végett 1898. évi június hó .végéig a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez forduljanak*. Az egyházmegyei tanügyi bizottság azon nézetben van, hogy az ötödéves korpótlék állami segélylyel való fedezése tárgyában, nem egves gyülekezetenként, nemcsak egyes traktusonként, sőt nem is egyes egyházkerületenként, hanem konventi úton kellene sürgetni és azt eszközölni! Ezen nézetét támogatja a ft. dunamelléki ev. ref. egyházkerület 1896. októberi közgyűlése 36. jegyzőkönyvi számának 13-ik pontja, mely ez ügyet konventi tárgyul tűzte ki. Egyházmegyei gyűlések évente rendesen egyszer tartatnak, ugyanígy a kerületi s konventi gyűlések is: ha tehát az egyetemes föllépésre az előkészületeket idején meg nem teszszük: az időből ki fogunk kopni s gyülekezeteinkben a korpotlékok fedezve nem lesznek s alkalmat adunk a közigazgatási hatóságok föllépésének ellenünk. II. Utasítas. Nem lévén idő az egyházmegyei közgyűlés összehívására, hogy a kebelbeli gyülekezetek tanácstalanul ne maradjanak, a fentebbiek nyomán utasításaink s tanácsaink a következők : 1. Vizsgálja meg minden presbyterium: van-e gyülekezetének valami oly alapja, melyből az ötödéves tanítói korpótlékok fedezhetők lennének ? 2. Ha ily alapja nincs, nézzen utána, igénybe vette — a községi hatóság az 1868. XXXVIII. t.-c. 35. §-ában az állami adók után iskolai célokra szedetni engedett 5%-°s

iskolai pótadót s ha nem vette: vegye igénybe vagy véttesse igénybe ezt. 3. Ha ezen 5°/0

-os pótadót igénybe nem veheti: kisértse meg az 1868: XXXVIII. t.-c. 11. §-ának alkalmazását, mely ekképen szól: »A hitfelekezetek... az általuk felállított tanintézetek fentartására hiveik anyagi hozzájárulását igénybe vehetik a saját képviseletök által meghatározott módon és arányban*. 4. Ha ez sem sikerül, folyamodjanak állami segélyért. Az állami segély megnyeréséhez a folyamodvány mellé a következő okiratok szükségesek: 1. A hitközség (egyházközség), valamint az iskola szabályszerű költségvetésének fölterjesztése annak igazolása végett, hogy a hitközség (egyház) nem rendelkezik fedezettel a tanítói fizetés törvényszerű fedezetének (korpótlékot is érti) kiszolgáltatására. 2. A tanító eddigi díjlevelének eredeti példánya. 3. A tanítói oklevél (hiteles másolat). 4. A községi elöljáróságnak a járási főszolgabíró (rend. tan. város polgármestere) által láttamozott nyilatkozata a hitfelekezet szegénységéről. 5. Az illető iskolába járó gyermekek számának hiteles, a községi elöljáróság által igazolt kimutatása*. (Miniszteri utastíás 17. §. 18. lap.) Ha az iskolafentartók 1898. június hó végéig nem kérik az állami segélyt: akkor a községi elöljáróság az