Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-14 / 11. szám

lyeket az alapítók intentiója szerint philosophiai facultásra, annál kevésbbé egyetemre felhasználni nem lehet. Ilyenek többek közt a következő, az egyetemi tervben nagy ösz­szeggel szereplő alapítványok: Szártóry-alap 50 ezer frt, gr. Dégenfeld Imre örökösei alap 45 ezer frt. Ekként — mint látható — az egyetem alapja mindjobban összezsu­gorodik s a szép eszme mind távolabbi ködben enyészik el. Az alapok kérdésének végleges tisztázása ügyében különben ápril. elején közös gyűlést tart még a szellemi és anyagi ügyeket intéző bizottság, meg a gazdasági ta­nács. (J.). KÜLÖNFÉLÉK. * Erdélyi János szobra Sárospatakon. A sáros­pataki főiskola kebelében fennálló »Magyar Irodalmi Ön­képző Társulat« újabban nagy lelkesedéssel újította meg a kezdeményező lépéseket arra, hogy a főiskolai ifjúság, a nagy közönség jól ismert áldozatkészségét igénybe véve, diszes emlékszobrot létesíthessen Erdélyi Jánosnak, a ki­váló eszthetikusnak, a főiskola egykori nagynevű tanárá­nak, kinek hűlt porai, az utókor kegyeletét meglehetősen nélkülözve, a sárospataki ref. sírkertben pihennek. Alig néhány hónapja annak, hogy a Tompa-szobor, a főiskola parkjában, megérhette a leleplezést s íme, máris egy újabb mozgalom indult meg, hogy a sárospataki főiskola lelkes ifjúsága méltóképen kifejezhesse tiszteletét azon nemes lélek emléke iránt, a kit az oly sok szép időket élt tan­intézetnek nem kevesebb kegyeletben kell részesíteni, a minővel a Virágregék ihletett dalnoka iránt viseltetik. A tervbe vett Erdélyi-szoborra, noha alig egy-két napja, hogy a dicséretet érdemlő eszme újra kipattant, már eddig is csaknem 200 forint gvült össze. A nagyobb, valódinak nevezhető akciót az említett Társulat csak ezután szán­dékozik foganatosítani. Midőn a nagy gondolkozó emlé­kével szemben az utókor hálája ily szép kifejezést óhajt nyerni: ugyanekkor a legnagyobb sajnálattal, sőt lehet mondani, mélyen elszomorodva vagyunk kénytelenek észre­venni, hogy az Erdélyi János megdicsőült hamvait takaró sírhantok, már jó idő óta, a legcsekélyebb ápolásban sem részesülnek. A pataki temető egyik félreeső helyén, senki­től soha fel nem keresve, gazzal fedett, a pusztulás min­den nyomát magán viselő hantok alatt aluszsza örök álmát az, a kinek, ugyanabban a városban, szobrot akar­nak állítani. Hogy a méltán kárhoztatható elhanyagolásért kit illet a felelősség, azt itt, e helyen" nem kutatjuk; de már magában véve az is elszomorító körülmény, hogy a főiskola közelében ilyennek meg lehetett történnie s még eddig a legcsekélyebb jel sem enged következtetni annak beismerésére, hogy e hibát jóvá is kellene tenni. Szinte ijesztő az az érdektelenség, közönyösség, melylyel Sáros­patakon általában az Erdélyi szelleme iránt viseltetnek. Az Erdélyi-szoborra vonatkozólag a »Sp. Lk« legújabb számában Nóvák L. azt mutatja ki, hogy a szobor léte­sítésének gondolata legelsőbben Beöthy Zsolttól, a buda­pesti egyetem nagyhírű tanárától származik, a ki két év­vel ezelőtt nemcsak szellemileg, hanem jelentékenyebb anyagi segélylyel is hozzájárult egy szobor-alap megterem­téséhez s így hálásan ismeri el a sárospataki ifjúság azt, hogy a kezdeményezés dicsősége Beöthy Zsoltot illeti. (i. es. b.) * A stundisták Oroszországban különösen a transkaukázusi tartományban rohamosan szaporodnak. Az új felekezet evangéliumi irányzatú s tagjait azért hívják stundistáknak, mivel bizonyos órákban (Stunde) szoktak áhitatoskodni. Ez a stundista-mozgalom Csernigoff tarto­mányba is eljutott és meglehetős hódításokat tett. A kor­mányzó és az orthodox papok elhatározták a mozgalom elfojtását- A stundisták vezérét elfogták és a község házá­hoz kisérték. Elébb keményen megbotozták, azután kezét, lábát összekötve egy gerendára kötözték. Testét tűkkel szurkálták és égő szivarokkal égették. Ez a kínzás egy óra hosszáig tartott. Miután eszméletét elvesztette, félholtan lakására vitték. Teljes egy hétig igen rosszul volt, de a mint magához kezdett jönni, újra elkezdették az ördögi munkát, a melylyel az orthodox egyházba való vissza­térésre akarták kényszeríteni. Kezeit megkötözték, fejét csiptetőbe szorították és azután a szakállát leégették, tüzes vassal pedig a hátát égették össze. Vagy ötven sebet ej­tettek így rajta. Ezután a kormányzó elzáratta. Feleségét is ez idő alatt megkínozták. De egy éjjel barátjai segé­lyével kiszabadult a börtönből és feleségével együtt el­szökött. Kibeszélhetetlen fáradalmak után Tulcsa városába jutottak, a hol hitsorsosaik melegen fogadták őket és gon­dozzák a szerencsétleneket. (Cs.) * A német gyarmatokban levő missziókról Fabarius, koblenzi lelkész közöl egy kimutatást, mely sze­rint a németeknek összesen 16 evangéliumi és 1890 óta hét r. kath. misszió-telepük van, a melyekben 710 evan­géliumi és 200 r. kath. misszionárius működik. Ezekből német gyarmatokban kilenc evangéliumi és hét róm. kath. misszió működik. Az evangeliumi missziókon 162 európai egyén foglalkozik, 114 belföldi lelkész segélyével. A ró­maiak missziótelepein pedig 195 európai (a kiknek nagyobb része francia) és 34 belföldi. Ugyan a német gyarmato­kon van még az amerikaiaknak is evangeliumi misszió­juk 58 hittérítővel és 98 benszülött prédikátorral. Római ellenmissziók vannak az evangéliumi misszió-vidékeken: Dar-es-Salaamban (Kelet-Afrika), hol az evang. misszió mellé 1893-ban egy róm. missziótelep és két zárda épült, hindiben, az angolok missziótelepén a benediktinusok 1894-ben léptek föl, Tangában pedig 1895 óta van római misszió. Délnyugat-Afrikában is felléptek a pápások és Új-Guineában is, a hol a rajnai evangéliumi misszió 10 évi fáradságának gyümölcseit akarják aratni. — Az iskolák száma a német gyarmatokon 226 (131 német, 95 angol-amerikai) és 53 r. kath. Az evangélikusok iskolái négyes fokozatúak. Az elsőfokúban vallást, írást, olvasást és éneket tanítanak. A másodikban az említetteken kívül még számtant, földrajzot és német nyelvet. A harmadik­ban az úgynevezett »középiskolában* a hazai nyelv mel­lett idegen nyelveket (német, angol, holland és francia). A legfelső fokú iskola pedig lelkész- és tanítóképző semi­narium. A rómaiak nem fordítanak ily nagy gondot az iskolákra. A bagamoyo-i kézműves és földmívelő intéze­tüket mindenfelé úgy dicsérik, mint a missziói tevékeny­ség mintáját. És azoknak, kik azt állítják, hogy a protes­táns hittérítőknek ilyesmire nem terjed ki a figyelmük, fölemlítjük, hogy a baselieknek az aranyparton és Kame­runban kézműipart és földmívelést terjesztő intézetük; a barmerieknek a fokföldön; a bertinieknek szintén a fok­földön és a skótoknak Közép-Afrikában. (Cs.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom