Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-14 / 11. szám

\ ISKOLA. Az idei közoktatási költségvetés tárgyalása noha húzamosabb ideig tartott, se érdekességben, se tartalmasságban nem igen volt magas színvonalú. Wlassics miniszter két nagyobb beszédjén és Berzeviczy Albert felszólalásán kívül a többi hozzászólások kevés értékkel bírtak. Annál több eszmét és tervet pendített meg vagy tett magáévá maga a miniszter, ki, ha a cselekvésben is oly hatalmas lesz, mint a beszédben, a kivitelben is oly termékeny, mint a tervezésben, akkor hazánk közoktatásügye minden fokon egyszerre nagy virágzásra lendülne. Adja Isten, hogy úgy legyen. Mi szeretnénk a legjobban, hogy a nagy eszmékből minél több és hamarabb testet öltsön. Mi is nagyon szeretjük a jó eszméket, de még inkább a belőlök alkotott jó intézményeket. A tanítói fizetések emelése lassan bár, de fokozatosan halad. 1893-ban a fizetés emeléséről szóló törvény meghozatalakor 5270 tanítónak volt 300 frton alól és 10.025 tanítónak 400 frtnál kevesebb fizetése. Most a gör. kel. és a gör. kath. tanítói állásokat kivéve a többiek fizetése mind fölemeltetett 400 frtra s az állami tanítóké a megyei és járási székhelyeken 500 frtra. A jövő 1898-ik évben végrehajtásra kerül az ötödéves korpótlékról szóló törvény, mely mint azt a közoktatásügyi miniszter kiszámíttatta, 7075 tanítónak hoz ismét. 50—50 frt fizetésemelést, a mi összesen mintegy 353,750 frttal fogja terhelni az állam népiskolai budgetjét. Az állam jó példával megy elől e tekintetben. A többi iskolafentartók igyekezzenek követni a jó példát! A népiskolai tanítók korpótléka ügyében intézkedésre van szükség az 1893-ik évi XXVI. t.-c. értelmében. Ez a törvény elrendeli, hogy minden elemi iskolai tanító részére, tekintet nélkül a törzsfizetésre, 50 frt ötödéves korpótlék adandó s ez az összeg 1898 szeptember 1-én folyósítandó. A közoktatásügyi miniszter külön rendeletben felhívta az iskolafenntartó testületeket, nyilatkozzanak, vájjon képesek-e tanítóiknak a korpótlékot megadni? — Mint lapunknak írják, a hódmezővásárhelyi ref. iskolaszék tekintettel tanítóinak nagy számára s az egyház anyagi helyzetére, abban állapodott meg, hogy a korpótlékok fedezése céljából az I-ső cyclusban öt éven át igénybe veszi az államsegélyt. A tiszántúli egyházkerület tanügyi bizottsága f. hó 1-ső napján Kiss Áron püspök és gr. Bégenfeld; József főgondnok elnöklete alatt gyűlést tartott Debrecenben. A vidékről megjelentek: Szabó János, Széli Kálmán, Csernák István esperesek, dr. Farkas Antal egyh.-kerületi főjegyző, Borsos Benő, Dobay Sándor főgimn. igazgatók, a bizottság debreceni tagjai pedig teljes számban. A gyűlésnek legfontosabb tárgya volt a gimn. igazgatótanácsok alapszabályainak revideálása, mit az egyöntetűség szempontja követelt. A bizottság több változást javasol. Nevezetesebbek: 1. hogy az igazgatótanács tagjaiul ezentúl csak középiskolákat vagy azoknak megfelelő tanfolyamokat végzett egyének választassanak, eltérőleg az eddigi gyakorlattal, mely megengedte, hogy félmüveit egyének is ítélkezzenek az iskola és tanári kar fölött; 2. az igazgatótanács tagjainak egyharmadrésze a tanárok közül választassék, tehát a tanács minimális létszámából (9) 3, maximális létszámából (19) 6 hely a tanárok képviselőit illesse; 3. az érettségi vizsgálatokon — elnökön kívül — a tanácsnak még két tagja vegyen részt, kik, mint ilyenek, a vizsgálat mindennemű actusában így az osztályozásnál is szólás- és szavazatjoggal bírjanak. E pont körül hosszabb vita fejlődött ki, miután az osztályozásra való ilyen befolyásban többen veszélyt láttak. Kimondotta továbbá a bizottság, hogy az igazgatótanácsnak ezen alapszabályai a kerületbeli összes gimnáziumra érvényeseknek tekintendők az egy debreceni főgimnáziumot kivéve, miután Debrecenben az egész főiskola minden ágára kiterjedő egységes igazgatótanács szervezését hozza javaslatba a bizottság. E célból egy szükebbkörü bizottságot választott, melynek feladatává tette, hogy már a legközelebbi egyh.ker. gyűlésre adjon véleményt a főiskolai igazgatótanács miként leendő szervezéséről. Örvendetes tudomásul szolgált a mármaros-szigeti ev. ref. főgimn. fenntartó testülete és az állam között kötött újabb szerződés, melynek értelmében az állam a nemzetiségi tekintetből fontos végállomáson a magyarság érdekei felett őrködő emez intézetet évi 18,000 frt segélyben részesíti. Ekként a főgimn. korszerűen berendezkedhetik, s jövőjét biztosítva látja. Ez előnyös szerződéskötésnél, mint legbefolyásosabb tényezők közreműködtek az állam részéről dr. Csiky Kálmán, az egyházkerület részéről Joó István és György Endre. Végül védelmébe vett a bizottság két mezőtúri tanárt, kiket ott a demagógia készült elnyelni, s megerősítésük ellen fölebbezett. A fölebbezést elutasítandónak és a tanárokat hivatalukban megerősítendőknek véleményezi a bizottság. Több apróbb ügy letárgyalása után a gyűlés véget ért. (J.) Sikeres gyűjtés ösztöndíjalapra. Karcagon rendkívül dicséretes mozgalom indult meg azon célból, hogy az ottani gimn. növendékei számára minél nagyobb és több ösztöndíjalapok létesíttessenek. A mozgalom a város minden tehetős polgárát egy nagy jótékony társaságba óhajtja bevonni az ösztöndíjalapra fizetendő évi tagsági illetményekkel. A tagok lehetnek alapító, pártoló és rendes tagok. Ez utóbbiak legalább három évig évi 1 forint fizetésre kötelezik magukat. A mozgalom alig pár hete indult meg s máris szép eredmény nyel 'járt, a mennyiben az ajánlkozó tagok száma idáig meghaladja a háromszázat. Ez mindenesetre szerencsés gondolat s jó volna, ha tartósan — belső kötelékek által — is reálizálódnék a társaság, mert félünk, hogy így csak rövid ideig tartó szalmatűz lesz, s a hitélet egyéb ágaiban gyümölcsöket nem fog teremni. Föl kell különben e helyen említenünk azt is, hogy Karcagon ugyancsak ez évben már egy nőegylet is alakult, mely ottani ref. lelkész s orsz. képviselő, Madarász Imre feleségének elnöklete alatt kezdette meg működését. (J.).