Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-14 / 11. szám

élesen támadja a porosz népiskolai vallástanítás megbízhatatlanságát s arra az eredményre jutott, hogy 1. a népiskola első és legfontosabb feladata a gyermekek vallásos nevelése; 2. a vallásos nevelés nem az állam, hanem kizárólag az egyház dolga; 3. az egyház nevelői feladatának csak akkor tehet eleget, ha korlátlan joga van az egész iskola felügyeletére és vezetésére s 4. az iskolának szükségképenileg felekezetinek kell lénnie. Ezzel szemben Beyschlag »Protestantismus und Volksschule« című iratában, melyre Hoensbroech is utal, történeti alapon kimutatta, hogy a német népiskola sem a r. katholikus, sem a protestáns egyház, hanem igenis a szabad protestáns szellem által ápolt modern állam szüleménye s hogy a modern német népiskola a protestáns Németországban csak a 30 éves háború után, a kath. Németországban pedig csak a mult század végén lépett életbe. így tanítják ezt Heppe, Baumer és Knoke nagyobb paedagogikai műveikben. Beyschlag továbbá kimutatja, hogy a r. kath. vallástanítást Poroszországban r, k. vallástanítók végzik, az egyház felügyeletét egyházi biztosok gyakorolják s a teljes kath. lelkiismereti szabadságot ezenfelül még az állami törvény is biztosítja. Cathreiner jezsuita thesiseivel szemben Beyschlag hangsúlyozza, hogy: 1. a népiskola feladata nevelni az ifjúságot »für Zeit und Ewigkeit* a vallásos-erkölcsi s világi gyakorlati tanítás és nevelés útján, s mivel mindkettő a legszervesebb összefüggésben áll, a népiskolának bizonyos egyoldalú hierarchiai kényuralmi tendenciákkal szemben önállóságra van szüksége. 2. A vallásos nevelés nem kizárólag az egyház, hanem egyúttal a család, az iskola s az egyház dolga. S a menynyiben az iskola dolga, az államnak, mint a nemzeti nevelés legfőbb őrének felügyelete alatt áll, e felügyelet azonban az egyházi hitvallásra s a vallásos lelkiismereti szabadságra való figyelemmel történik, a miért is az egyházaknak a népiskolai vallásos oktatásba való betekintési joga nem korlátozható. 3. Az egyháznak az egész iskolára vonatkozó felügyeletéről szó sem lehet, mivel a népiskolát sem nem alkotta, sem fenn nem tartja. A vallásos nevelésben való része lényegileg az iskolán kívül a katechumének és konfirmándusok oktatásának körébe esik. Az iskola feletti felügyeleti jog nem az egyház jogigényeiből, hanem az állam szabad bizalmából ered. 4. A vallásos oktatásnak felekezetinek kell lennie, de az iskolának, mint olyannak nem. Abból, hogy a különböző vallásfelekezeti gyermekek különböző vallásoktatás mellett is a többi tárgyakban egymás mellett ülnek, a lelkiismereti szabadság megsértésére következtetni még nem lehet. S mégis beszél a jezsuita »iskolakényszerről« és "iskolai monopoliumról* s a ker. népiskolai törvény ultramontán szellemű átalakítására törekszik az egész vonalon. Ez aztán az ultramontán szabadság és paritás elve Németországban ! Sajátszerű helyzete van a szász királyságnak! Csaknem teljesen prot. lakosságnak tudvalevőleg római katholikussá lett királyi háza van, mely ugyan, mint Bank lipcsei general-superintendensnek, a magyarok nagy barátjának személyes információiból tudom, nagy jogokat biztosít az evang. hitvallásnak s lelkiismeretesen is megtartotta az adott reversálisokat, de azért újabban alig tud ellentállani az ultramontán ostromoknak és sok szóbeszédre meg írásra adott alkalmat. A r. katholikus udvar ugyanis abban a hírben áll, hogy királyát, a bölcs Albertet kivéve, proselytáskodó tendentiáknak szolgálatában áll, a mire különösen a pappá lett Miksa hercegnek sokat megvitatott szónoklata a dresdai udvari r. katholikus főtemplomban szolgáltatott okot és alkalmat. Ez alkalommal a prot. sajtó arra emlékeztetett, hogy Ágost Keresztély wettini herceg, ki 1689. a római egyházba tért át, s mint püspök és cardinális évi 200 ezer tallér jövedelemmel bírt, a pápának azt írta : »adjatok nekem infulát és insulát, meg hozzá jövedelmező prelaturákat, s én leszek Szászország megtérítő apostola«. Ő volt az, ki a ledér életű erős Ágostot nemcsak prot. hite elhagyására rábírta, hanem a prot. rendeknek fia prot. neveltetésére vonatkozó igéretét is megszegni segítette. Abból az alkalomból, hogy Miksa herceget pappá szentelték, nemcsak országos és katonai parádét csináltak, hanem a pápa egy emlékérmet is küldött azzal a dolgok sajátságos fordulatát jellemző felirattal: »és lészen egy akol és egy pásztor«, a mi, azt hiszszük, mégis csak vakmerő demonstráció egy egészében véve prot. ország evangéliumi hitvallása ellen. Dresdában pedig a r. kath. udvari főtemplomban a pap-főherceg a 3

/4

részében prot. közönségnek a conversióra való felhívás alakjában azt prédikálta: * Mondaná ki az Isten újból a hephatát, hogy az igazság mindenütt terjedne és elfogadtatnék már t. i. az az egyetlen igazság, mely kizárólag a római egyház tulajdona. Nyitvák az egyház karjai, hogy a megtérőket keblére ölelje, utolsó csepp vérét is szívesen ontaná, s a megtérőt örömmel fogadná sőt lábát csókolná.« Hát mi protestánsok ebből a lábcsókbői nem kérünk, s azt a pápa privilégiumának hagyjuk! A »Kath. Kirchenblatt* sietett is kijelenteni, hogy a szász nép rövid 10 év alatt a wettinek fenséges uralma alatt ismét r. katholikussá lesz! Tehát a szászok résen legyenek, mert újból kisérti őket Bonifác klerikalizáló és romanizáló szelleme! E fejedelmi meghívást követőleg nemsokára összeült az evangelikus tartományzsinat, mely alkalommal annak tagjait maga köré gyűjtötte Albert, a szász király. Bank v. b. t. lanácsoshoz és general-superintendenshez fordulva így nyilatkozott: »Hát nincsen tinektek hozzám egy csepp bizalmatok?* mire Pank kitérőleg válaszolt és királyát a protestáns szászok feltétlen bizalmáról biztosította. Pedig Panknak, mint a protestáns Szászország legfőbb egyházi képviselőjének elég oka és alkalma lett volna a királyt Miksa főherceg prédikációja óta a változott szászországi viszonyokra s a szász prot. nép hangulatára figyelmeztetnie. Jól mondja e jelenetről Beyschlag, hogy »ilyen túlóvatos és szószegény eljárással nem igen fogjuk megvédeni Szászországban az evang. hitvallás ügyét, a melyért Mayer zwikaui superintendens férfiasabban tudott síkra szállani*. Ilyenek a viszonyok a protestáns Németország egyik 22