Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-14 / 11. szám

sára. A testvériség ápolására pedig keresve sem lehetne kedvezőbb alkalmat találni, mint a közös alapul szolgáló Bibliának egy értelemmel magyarázott kiadását. De ha annyira óhajtom én is közös bajainknak egyik leghatalmasabb gyógyszerét, az uniót, mégis miért van az, hogy a Magyarázatos Bibliát az ev ref. egyház kizárólagos tulajdonának ajánlottam ? Azért, mert ismerve viszonyainkat, egyesek dogmai féltékenykedését, nehezen kivihetőnek tartottam azt, hogy mindkét felekezet dogmáit annyira elsimítva vonjuk be a magyarázatba, hogy a magyarázattal az ág. hitv. evangélikusok épúgy meg legyenek elégedve, mint a reformátusok. A dogmák elsimítására most sem gondolok, ilyen közvetítő célt a bibliamagyarázat nem szolgálhat, de igenis abban semmi veszélyt nem látok, ha mindkét prot. felekezet dajkáló gondjaiba veszi ama nagyjövőjü csecsemőt, a Magyarázatos Bibliát. Hadd legyen a közös Irodalmi Társaság védszárnyai alól kikerülő eme nagyjelentőségű vállalat mindkét prot. felekezet közös kincse. Ámde a ki a célt akarja, akarnia kell az eszközöket is. Ez pedig csak úgy lehet, ha a magyarázatban nem dogmáskodunk, nem felekezetieskedünk, hanem csak a szentíró gondolatait világosítjuk meg ; tehát ha lemond a magyarázó felekezeti érdekekről és nem csapong el a szeritíró gondolatköréből egy tapodtat sem más mezőre. Az együttes munka csak úgy sikerülhet, ha nem domborítjuk ki a különbségeket, melyek a két felekezet hitelvei között vannak, ha azt keressük s hangoztatjuk, a mi egyesít, nem pedig azt, a mi szétválaszt. És ez nem is fog nehézségekbe ütközni, a mennyiben a szentírónak gondolatmenete mindenkor ki fogja jelölni a határt is, a meddig a magyarázónak mennie lehet; csak mindig a bibliát s ne a saját elveinket magyarázzuk. Nem akarok én hitelvi iatitudinarismust, sem egy irány nélküli, szerte csapongó Magyarázatos Bibliát, csak azt óhajtom, hogy emeljük a bibliát felibe a dogmáknak, ne érezzék meg egyik könyv magyarázatán sem azt, hogy ág. hitv. evangelikus, vagy ev. református írta-e. És ezen az alapon nem helyeselhetem Mayer Endre nézetét, hogy »a biblia magyarázatában van alkalom az egyes egyházak dogmatikai felfogását megvilágítani s a különböző dogmatikai nézetek dacára egy közös bibliai hitben s vallásban egyesülni*. Nem helyeselhetem ezt azért, mert többet remélek az unióra is abból, ha a dogmai különbségeket fel sem említjük, csak bibliai vallást hirdetünk; de ezenkívül a Magyarázatos Biblia tervezett terjedelme sem engedheti meg azt, hogy széltében-hosszában világosítgassuk »az egyes egyházak dogmatikai felfogását* és még e mellett (persze hosszas megvitatással) egy közös bibliai hitet és vallást állapítsunk meg. Ne lőjjünk túl a célon; a dogmákat épen felekezeties jellegüknél fogva aligha fogja úgy magyarázni az ág. hitv. evangelikus, mint az evangelikus református író, valamelyik felfogáshoz szítania kell s aligha nem az lenne az eredmény, hogy épen kiélesednék a közöttünk levő különbség. Nem célszerűbb lenne-e csak úgy észrevétlenül, a bibliaíró védpaizsa alatt ápolni az uniót, a közös prot. elveket hirdetni inkább, mint az eltérő dogmákat világosítgatni! ? Én nem szaktudósoknak, de az életnek óhajtok Magyarázatos Bibliát, a gyakorlati életet pedig a dogmatikai szőrszálhasogatás vajmi keveset érdekli. Tegyük vonzóvá a művelt emberre nézve a bibliát, de ne száraz fejtegetések által, hanem azon fenséges gondolatok előtárásával, a melyek a szentírót át- meg áthatották; hadd ejtsék e gondolatok foglyul az elméjét és szivét. Evangélium kell a társadalomnak s nem dogma! Ha tehát a dogmatikai érdekeket mellőzzük a Magyarázatos Bibliából, ez alatt a feltétel alatt örömmel csatlakozom Kiss József és Mayer Endre urak vélekedéséhez: vegye fel a közös alapul szolgáló Magyarázatos Biblia gondját a két prot. testvéregyház. Csak egy akadályt látok ennek útjában: a más nyelvű evangélikus testvéreket. Részemről nem tartanám igazságosnak, ha az ág. evangelikus egyetemes egyház az egészen tót, vagy egészen német gyülekezeteket is belevonná a magyar nyelvű mű kiadási költségeibe. Mert azon indítványom helytelenségéről senki sem győzött meg, hogy a kiadási költségeit lélekszám arányában az egyes egyházak viseljék. Sőt inkább az e tárgyban megjelent cikkek arról győztek meg, hogy nincs más biztos alap, a melyre építhetünk. Ideálisnak eléggé szép a Révész Kálmán által felhozott váradi végzés a »subá«ról és bibliáról, de ma más világot élünk. Mikor azt kell látnunk, hogy sok paptársunk megelégszik egy napilappal, de egyéb irodalmi tételek nem szerepelnek évi költségvetésében, mert »nem telik* (igaz-e, ezúttal nem kutatom, ennek megítélése egészen subjectiv dolog); mikor tapasztaljuk, hogy egyházi lapjaink a részvétlenség miatt mind élet-halál közt lebegnek: én nem merném a lelkészek érdeklődésétől feltételezni annak a nagy műnek létrejövetelét s a mi még fontosabb: nem akarnék pénzhiány miatt senkit sem elzárni a Magyarázatos Biblia áldásaitól. Hiszen egy ilyen műre épen a szegényebb papoknak van szüksége, a kik nem áldozhatnak sokat német vagy angol e fajta művekért. Ismétlem, ha azt akarjuk, hogy a Magyarázatos Biblia céljának igazán megfeleljen s minden parokhián meglegyen, viseljék az előállítás költségeit lélekszám arányában az egyházközségek. Ha egyházaink, mint iskolafentartó testületek el tudják látni tanítóinkat, vagy helyesebben iskoláinkat vezérkönyvekkel': nem jogos-e a kívánalom, hogy lássák el kathedráikat is egy segédkönyvvel, a minőnek én a Magyarázatos Bibliát képzelem. Ifj. Zsoldos Benő barátom azért idegenkedik ettől, mert ez »nagyon sok zűrzavarra s még több kificamodott okoskodásra adna alkalmat* s azért úgy vélekedik, hogy »ha nem okvetlenül szükséges, miért keverednénk oly nagy mérvű aprólékoskodásba*. Nem tudom be hibájául ezt az okoskodást, mivel nem ismeri még az életet, de az én nézetem szerint okvetlenül szükséges ez az »aprólékoskodás*. Világi maecenásunk alig akad egy-kettő, én az ő áldozatkészségükét nem merem túlbecsülni. Prot. tan-