Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-14 / 11. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség s IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal : Hornyánszki/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára ftO kr. Az anyaországi magy, reformátusok énekeskönyve és templomi közéneklése. Az anyaországi magyar reformátusok jelenlegi használatában levő »Közönséges Isteni Tiszteletre Rendeltetett Énekes Könyv« tudvalevőleg két főrészből áll. Az első rész szent Dávid királynak és prófétának római folyó számokkal jelölt 150 zsoltárát tartalmazza, a második rész pedig 15 úgynevezett invocatiót, vagyis megnyitó éneket (régi 4 új 11) és arab folyó számokkal jelzett 238 dicséretet (régi 70. új 168) foglal magában. Dávid zsoltárainak fordításai közül legrégibb a francia szövegű, melyet Marót Kelemen és Beza Tódor francia református hittudósok az ótestamentumi szentírás eredetijéből a XVI. évszázad közepe táján készítettek s foglaltak francia versekbe; ezen első zsoltárfordítás melódiáinak vagyis dallamainak legnagyobb részét peclig a hitüldözést szenvedett Gaudimel Kolos, szintén francia ref. zenész szerzette s ebbeli munkájának befejezésében közbejött halála gátolta meg. Á zsoltárok francia szövege szolgált azután alapul minden más nyelvű fordításoknak. Az invocatiók és dicséretek fentebb érintett kisebb része, mely főleg a kathekizmusi, köznapi és úrvacsorai dicséretek közt foglaltatik, a mult XVIII. évszázadbeli vaskos énekeskönyvből vétetett át az újba, a nagyobb részt pedig folyó XIX. évszázadunk elején számos egyházi ós néhány világi hitbuzgó ref. férfiak alkották, s ez utóbbiak művei méltán a legkitűnőbb dicséretek közé sorozandók. Az új illetőleg most is közhasználatban levő ónekeskönyv szövegét az anyaországi négy ref. egyházkerület küldöttségeinek egyetemes értekezlete állapította meg oly értelemben, hogy Dávid zsoltárai Szenczi Molnár Albert régi fordításában érintetlenül maradván, az énekelhető zsoltárok és zsoltárversek csillaggal jelöltessenek meg, a kihagyandóknak vélelmezett régi hymnusok s dicséretek pedig a többiek megtartása mellett, az elfogadott új dicséretekkel helyettesíttessenek. Ezen javaslatot az anyaországi összes református egyházkerületek részéről 1806. évben Pesten tartott tanácskozmány helybenhagyván, az énekelhető zsoltárok ós zsoltárversek csillagos megjelölése ós az új dicséreteknek illető helyeikre besorozása megtörtént, s a jelen cikkünk elején foglalt czím alatt kiadandó új énekeskönyvnek olcsóbb kiállítás s a sajtóhibák kiigazításának nagyobb biztossága tekintetéből Debrecenben leendő kinyomatása, elrendeltetett, sőt 1812. évben a debreceni városi nyomdának az új énekeskönyv nyomására a királyi kizárólagos szabadalom is megszereztetett, fennhagyatván egyébként maguknak a ref. egyházkerületeknek a nyomatás tekintetében máskénti intézkedhetése; s így történt, hogy az elébb kizárólag Debrecenben a tiszántúli egyházkerület kebelében nyomott és ott többször megjelent új énekeskönyvnek további nyomatásával ós kiadásával a többi egyházkerület saját gyülekezetei és hívei számára a pesti Trattner-Károlyi könyvnyomdát bízta meg. Szenczi Molnár Albert az önmaga által eszközölt 1607. évi (Hernborn, Ilessen) legelső s az ezt követett, a Káróli Gáspár bibliájával függelékkóp 1612-ben megjelent (Oppenheim) kiadások címlapján úgy nyilatkozik, hogy szent Dávid királynak és prófétának zsoltárait »az franciai notaknac és verseknec modgyokra fordította magyar versekrecc, miből szerintem alaposan következtethető, hogy dolgozatánál is Marót ós Beza francia szövegét vette és használta alapul, mint ezt kitűnő tudósunk, például maga Toldy Ferencz s a dunamellóki ref. egyházkerület ónekügyi véleményezői is irják, mit azonban Révész Imre az általa szerkesztett ós kiadott Figyelmezőben tévedésnek tart, azt állítván, hogy Molnárunk a a francia zsoltárszöveget épen nem vette figyelembe, hanem egyedül Lobwasser Ambrus kö-