Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-07 / 10. szám

nak Posenben is a lengyel érsek Stablewsky, s Trierben az ismeretes Korúm püspök görbe uralma alatt! Ez ultramontanismus élesre fent sajtójának egyik sokat szenvedett bűnbakja, Hoensbroech gróf, a convertita jezsuita. Abból az alkalomból ugyanis, hogy a fenkölt gondolkozású weimári nagyherceg a grófnak az ultrarrontanismussal szemben tanúsított sokoldalú férfias föllépését »a haza és a vallási béke igaz érdekeivel egyezőnek« mondotta, a tanult grófot »a sociáldemokratia barátjának* mondja, s azt állítja róla, »hogy meggyőződését léptennyomon változtatja«, mert »először katholikus*, aztán »hithű protestáns* s ma »kacérkodik a sociáldemokratákkal.« Hát annyi bizonyos, hogy Hoensbroech szerint »veszedelmesebb Németországra nézve az ultramontanismus mint a sociáldemokratia, mert veszedelmesebb az államra nézve, mint Bebel vagy Liebknecht.* Azt hiszem, hogy Hoensbroech ezt saját jezsuita korából is ismeri. S ugyancsak szidalmazza Hoensbroech grófot egyik előadásának ama passusáért, hogy »a következetes római egyházi tan szerint az eretnekgyilkosság s egy hitehagyottnak megölése nem is ölés vagy gyilkosság*. Az ultramontán sajtó kérdezősködésére a nemes gróf megnevezte azt a II. Urbán pápát, a ki a »decretum Gratiani« című kánonkönyvgyűjteményben található kijelentése szerint szórói-szóra azt mondotta: »a ki az egyház iránti buzgóságból megöl egy excommunikált hívőt, gyilkosnak nem tekinthető.« Még megéljük, hogy e pápás aranymondásokat egyszerűen »protestáns ráfogásnak«, vagy »történeti hazugságnak* deklarálja az ultramontanismus! Más képet mutat az ókatholicismus, ez az evangéliumi szellemű s irénikus hazafias irányú reformmozgalom, a melynek lapunkban éveken át folytatott ismertetését a következőkben folytatjuk: »Sell bonni tanárnak az ókath. reformmozgalomról a »Christl. Welt« hasábjain (26—28. szám) közölt ismertetése helyesen utal arra, hogy Weber püspök szentelésével a boldogult Reilcens méltó utódjaként újabb stádiumba lépett az ókatholicismus, a melynek egyházias életében és irodalmában mindenfelé örvendetes haladás észlelhető. Sorra látogatja gyülekezeteit a legtávolabb eső vidékeken s megalkotja az ókath. gyülekezeteket és egyesületeket. Az ókatholikusok áldozatkészsége a mult évben is példányképül szolgálhat a többi ker. egyházfelekezetek tagjainak. A Reinkens-alap meghaladja a 18 ezer márkát, az egyházépítés munkája Karlsruhéban s más helyeken a befejezés stádiumában van, a bonni theol. fakultásra egy ókath. hivő ezer márkát ajándékozott s annak előadását már egy ókath. lelkész fia is hallgatja. Még örvendetesebb munkásságot fejtett ki a mult évben az ókatholicismus az egyházi irodalom terén, a hol neki a pápás irodalom ismertetése körül mi protestánsok is igen sokat köszönhetünk. így Watterich lelkész írt »a consecratio momentumáról az úrvacsorában* s kimutatja, hogy az őskeresztyén úrvacsora eszméje messze távol áll a későbbi római mechanisáló praxistól; Lauchert dr. kitűnő monographiát írt Athanasiusról s a régi egyetemes zsinatok kánonairól; Tangermann lelkész, az ókath. űgy egyik legrégibb és leglelkesebb harcosa »Morgen und Abend* cím alatt elmélkedéseket, életképeket és vallomásokat ád ki; Schirmer düsseldorfi lelkész >Um Volksthum und Glauben* c. alatt egy legújabbkori vallásos martyriumot ismertet; Melzer, az »Altkath. Volksblatt* lelkes kiadója »a lélek halhatatlanságáról* értekezett és Lic. Götz »az ókatholicismus történeti állásáról s jelenkori feladatáról« adott ki egy munkát stb. Az ókatholikusok organumai: a müncheni »Deutscher Merkúr*, a bonni »Altkath. Volksblatt*, s ugyancsak bonni »Altkath. Frauenblatt*. Belmissziója tehát élénk az egyházi élet egész vonalán, a melyből a mi speciális viszonyainkra alkalmazva mi magyar protestánsok is tanulhatunk. De Németországon túl is örvendetesen halad az ókath. reform-mozgalom ügye. A csehországi warnsdorfi gyülekezet ma már 12 ezer tagot számlál, s 1500 tanköteles gyermekkel bír. Solothurnban 15 ezer frank hagyományt tett egy ókath. hivő a berni theol. fakultásra, Ceylon szigetén pláne egy ókath. érsekről tudósít a mi forrásunk, kit maga a portugáliai király védett meg a római fanatismussal szemben. Olaszországból is örvendetes hírek érkeznek. CampeVó gróf ugyancsak buzgólkodik az ókath. gyülekezetek létesítésében és szervezésében. így nagyobbakat szervezett Angelóban és umbriai Polinóban. Miraglia reformkath. mozgalma stagnál, mert e kitűnő flórenci pap még mindig csüng az ideális csalatkozhatatlan pápaságon, a melylyel pedig antipápás munkássága teljesen ellenkezik. *Savanarola« c. orgánumából arról értesülünk, hogy a nemzeti-egyházi mozgalom Piacenzában nagyon aggasztja a pápát, ki a vallásszabadság eltörlése s e nemzeti egyházi reformmozgalom elfojtása után a »do ut des* alapján még az olasz királyi házzal kibékülni is volna hajlandó. Valóban lehetetlen itt Krisztus és az evangéliumának nyomaira nem akadni! Eperjes. Dr. Szldvik Mátyás. IRODALOM. ** Az Úr Siona vagy a keresztyén egyház 19 száz éves történelme. A calvi kiadás nyomán írta Farkas József ref. theologiai tanár. Kiadja a »vallásos iratokat terjesztő társaság« és Hornyánszky Viktor könyvkiadó közös vállalata. Budapest, 1896. Hornyánszky V. könyvnyomdája, nagy nyolcadrétű 207 lap, képekkel illusztrálva, ára csinos vászonkötésben 1 forint. — Népszerű egyháztörténelmi munka, evangéliumi szellemben és építő irányban tartva, s mivel ilyen fajta egyháztörténelmünk még nincs, elmondhatjuk róla, hogy hazai irodalmunkban hézagpótló is. A keresztyén egyház fontosabb eseményeit időszakra osztva beszéli el. I. Nagy Konstantinig. II. Nagy Károlyig. III. Gergely pápáig. IV. a reformációig. V. a legújabb időkig. Felfogása, szelleme tiszta és nemes evangéliumi protestáns. Kerüli úgy a felekezetesség, mint a hitközönyösség szélsőségeit. A tanulságos, az építő eszmeirányok