Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-07 / 10. szám

Azonkívül milyen fényes sora a történetírás lángelméinek : Gibbon, Gregorovius (Róma történetével), Ernest, Hovet, Mignet, Leopold Ranlce, Boscoe, (különösen X. Leó pápáról írt művével), a nyelvtudósok közt Lipsius, Scaliger, a természettudományban Darwin, Louis Figuier (»A halál után» c. művéért) a hírneves utazók sorából az orientálista Jacolliot s az olaszországi útleírásról ismert lady Morgan. De nézzük, kik azok a tulajdonképeni szépirodalomból, a kiket nem szabad immár kezébe venni örök elkárhozás terhe alatt jó keresztyén katholikusnak, habár eszméik kincsein nemzedékek táplálkoztak is. A társaság nem lehet rossz, mert mindjárt élén ott áll Dante halovány arcával, kit a monarchiáról írt műve juttatott e listára, s utána egyre-másra következnek a vígjátékíró Alfieri, Ariosto, Bahae, Boccaccio, Beranger, Dumas és pedig: Páter et filius, scripta omnia comanensia*, azaz apa és fiú minden regényükkel, bármely név alatt és nyelven láttak napvilágot — továbbá Ernest Feydeau, Flaubert Gusztáv (Madame Bonary és Salammbó regényeivel) Lafontaine ártatlan meséivel, George Sand (az index hozzáteszi; »opera omnia, hujusque 1863 — edita* — addig megjelent minden müve), Heine Hugó Viktor (»Notredame-ja és a nyomorultak«), Lamartine, sőt a Lare üsse-féle nagy lexicon is; Lenau (»Die Albigenser« költeményei) Leop'irdi, a régi francia troubadour Clement Marót, a lengyel poéta Miczkievitz Ádám, Milton »Elveszett paradicsoma*, az aranyos kedélyű Henry Murger (»Scénes de la vie bohémé*), Ovidius (De arte amandi), Babelais, Saint Beuve, a pikáns tollú Aurelien Scholl »Jézus Krisztus pöre« című dolgozatáért, Sue Jenő, Fréderic Saulié, Stendhal, Swift és végre Zola Emil. Különös, Zola neve nem először fordul meg a pápaság indexén; még egy Zolát találunk 1780-ból, csakhogy az József nevű és theologus volt; de ki tudja, a geneologia nem fedezhetne-e föl valami távoli kapcsot közte és a »Lourdes* hírneves szerzője közt. Magyar nevet, a legszorgosabb kutatás dacára csak kettőt fedezhettünk fel a congregatio listáján, mindkettő már rég az irodalomtörténeté; egyik Kollár Ádám, a magyar királyok valláskörüli jogainak tudós kommentálója, a másik Szegedi Kiss István. Pedig hát mit vétett Toldy István meg Szokolv Viktor. Úgy látszik, a szent atyák figyelme sem terjed ki mindenre. De hát akkor nem volna sokkal kényelmesebb egyszerűen a betűt és nyomdafestéket bélyegezni a sátán müvének s egyházi átok alá fogni magát a könyvnyomtatást. V. S. KÖNYVISMERTETÉS. Realencyklopaedie für protestantiselie Theologie und Kirelie. Begründet von J. J. Hersog. Unter Mitwirkung vieler Theologen und Gelehrten in dritter verbesserter und vermehrter Auftage herausgegeben von dr. Albert Hauck Professor in Leipzig. Erster Band: AÍ2 — Aretas. Leipzig, 1896. (IV. és 800 old.) Ára 10 mk. kötve 12 mk. Még a mult évben hagyta el a sajtót a prot. theologia ezen ismert és jó hírnévnek örvendő encyklopaediájának első kötete. Ezen nagyszabású mű már két kiadásban elfogyott és ez most a harmadik, melyet a régi alapelvekhez ragaszkodva kiad Hauck, az ismert lipcsei theol. tanár. A mű álláspontjára vonatkozólag maga a kiadó előszavában azt mondja, hogy »ugyanaz marad, mint előbb«. Egyházi tekintetben most is, mint előbb, az encyklopaedia arra van hivatva, hogy az egyetemes prot. keresztyénségnek és nem csak egyik prot. egyháznak vagy theologiai iránynak szolgáljon. Ezért jutottak benne szóhoz férfiak, kik a különböző prot. egyházakhoz tartoznak. Theologiai tekintetben álláspontja most sem kizárólagos. Nem valamely theol. iskolának nézeteit, hanem a theol. tudományok közös érdekeit szolgálja, azokat keresvén, melyek bennünket egyesítenek és nem azokat, melyek elválasztanak. Minden cikk szívesen fogadtatik, a mely jól megfontolt tudományos meggyőződés eredménye. A legtöbb munkatárs, mint maga a kiadó is, a positiv theologia híve. De nem csekély a liberális, különösen Ritschl-féle irányú munkatársak száma sem. Bármily állást is foglaljon el valaki az encyklopaedia fent vázolt álláspontjával szemben, az nélkülözhetetlen mindenkinek könyvtárában, a ki a theol. tudomány mai állását megismerni akarja és annak színvonalán megmaradni törekszik. Mert ennek a műnek a jelentősége főleg abban áll, hogy a theol. tudományos kutatás eredményeit és nézeteit elsőrangú tudósok cikkeiben teljesen megbízhatóan összefoglalja, a jelenkori tudományos kutatás állása szerint. Éppen ezért legkevésbbé hiányozhatik ezen encyklopaedia intézeteink, nevezetesen theologiáink könyvtáraiban. Ezen új kiadás következtében a II. kiadás legtöbb cikke el fog avulni; csak történeti értékük marad meg. És ez, ha tekintetbe veszszük az utolsó 20 év lázas munkásságát a theologia terén is, igen természetes. Sőt ennek következtében egy új kiadás, mely ezen tevékenység eredménye felől tájékoztatna, szinte már szükség dolga volt. Az előttünk fekvő első kötet magában foglalja az A-val kezdődő cikkeket Aretas-ig. Ezen 308 cikk közül 174 egészen űjonnan íratott meg, 112 teljes átdolgozásban jelent meg és csak 22 cikk ment át változatlanul a II. kiadásból a harmadikba. Ezek is csupa rövid cikkecskék, melyek együttesen csak 11 oldalt tesznek ki. A cikkek közt a legtöbb egyháztörténeti. A munkatársak különösen az egyháztörténet terén nemcsak theologusok, hanem más tudósok is. így nevezetesen sok a