Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-21 / 8. szám

követeljünk valakitől vallásváltoztatását. Mert ha valaki az evangeliumi és református igazságokat elfogadja lelke mélyén, a pápista vagy görög vagy zsidó tanokat elveti, akkor ezért lesz kötelessége az evangelium szerint reformált egyház tagjává lenni. És tudják meg Önök, hogy sohasem fogunk felülni az Önök fallaciáinak és alkalom adtán ki fogjuk mutatni, hogy Önök csak azért bújnak a hazafiság leple mögé, hogy azzal az evangeliumi keresztyén élet fellendítése terén való mulasztásaikat palástolják. Önök mernek beszélni evangéliumról és hazafiságról? Hát nem tudják Önök, hogy az egész magyar protestáns világ nevetne, ha sírni nem volna oka afelett, hogy Önök tavai, a magyar nemzet nagy esztendejét azzal ünnepelték meg, hogy egyházi értekezletöket, mert az elnökök kidőltek, meg nem tartották ? Hát kinek lett volna kötelessége kiállani a síkra, hogy épen a millennáris évben nagy fénynyel tartassék meg az értekezlet, — mint az elnökök kidőlte után a kerület közlönyének. Hát tudja meg a Szerkesztő ur, hogy ha a hazafiság nem frázis és ha a hazafisághoz nem az kell, hogy a reformált egyházat elaltassuk és agyonkormányozzuk, hanem az, hogy feléleszszük: hát akkor ő már tavai eljátszotta gyermekjátékait. Tudja meg, hogy a tiszántúli egyházkerületből is mind többen csatlakoznak hozzánk, a kik a chablonokkal meg nem elégesznek, hanem új útakat igyekeznek törni. Alaptalan támadásai tehát meg nem rémítenek s ha elvégre kényszerítve voltunk, hogy azokat keményebben, mint szoktuk, visszautasítsuk, annak magyarázatát lelje abban, hogy utóvégre a közvéleményt teljesen megtéveszteni nem engedhettük. Mi már eddig is sok jóravaló munkát indítottunk meg s bizonyára üres frázisok helyett többre becsüljük azt, hogy a magyar hazafiságot igaz tartalommal töltsük meg. Hallgattunk, tűrtünk soká és szenvedtünk sokat, de a gyanúsításokat elvégre is az ügy érdekében vissza kellett vetnünk. S ha a szerkesztő munkatársával együtt alaptalan vádjait vissza nem vonja, hát mindkettőjöket (Ferenczy Gyulát, a ki egy darabig velünk együtt haladt s nagy rokonszenvét az általunk kezdeményezett mozgalom iránt szóval s az Új Óramutatóban cikkel is kifejezte: különös sajnálattal) meghalt embernek tekintjük. Végzem — némi módosítással és alkalmazással — azokkal a szavakkal, a melyekkel Macaulay, a nagy történetíró, Barére-nek, eme nagy hazudozónak, jellemrajzát végezte: nem tudom, hogy fog-s még valaki valaha a »Debreceni Prot. Lap«-pal foglalkozni, de merjük állítani, hogy a gyalázat ama polcáról, melyre mi most felhelyeztük, nem egyhamar veszi le valaki. Szabó Aladár. IRODALOM. ** Melanchton Fülöp levele, melyet 1553. október 12-én Körmöcbánya szab. kir. városához intézett. Fölfedezte és közli Krizskó Pál, Körmöcbánya városi levéltárnok. A Luther-társaság XXVII. kiadványa. Budapest, 1897. 23. lap, ára 10 kr. Hornyánszky V. nyomdája. A Luther-társaság valóban elismerésre méltólag cselekedett, mikor e kiadványban a hazánk iránt oly melegen érző reformátornak, Melanchton Fülöpnek születése 400-dos emléke alkalmából egy eddig sehol sem közölt sajátkezű levelét hasonmásos kiadásban közzétette. A becses történelmi ereklyét Krizskó Pál körmöcbánvai levéltárnok fedezte fel s látta el magyarázó jegyzetekkel. A levél egy 32

/4

2

centiméternyi terjedelmű papir-ívre van írva s eléggé ép állapotban maradt ránk s a mult év óta erős fakeretbe foglalt két üvegtábla között őriztetik a körmöcbányai levéltárban. A levél német nyelven van írva s szövege magyarra fordítva a következő: ^Tekintetes Körmöcbánya városa tisztelt, okos és nemes birájának és tanácsának, kegyes uraimnak. Isten kegyelme nektek, az ő egyszülött fia, a Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk és igazi segítőnk által] mindenek előtt! Tisztelt okos, nemes, kedvelt urak! Kegyelmetek tudják, hogy az Isten bölcsessége maga mind a kettőt kijelentette, t. i. azt, hogy a világ ezen utolsó idejében az államok romlása sokkal nagyobb lesz, mint azelőtt volt, és hogy Jézus Krisztus az Úr Isten mindenható fia mégis folytonosan a holtak feltámadásáig egy örök egyházat akár magának az evangélium által gyűjteni és e végett egy néhány menedékhelyet és hatóságot csudálatosan fenn akar tartani. Erre a szükséges vigasztalásra kell gyakran gondolnunk és magunkat azzal erősítenünk és az örvendetes keresztyén tudományt plántálnunk és tudnunk, hogy ez a munka nem lesz hiábavaló. Miután a namszlavi Niceus Pál, ezen írás bemutatója, a ti egyházatoknak szolgálni meghivatott és ezért itt keresztyén rendtartás szerint nyilvánosan felszenteltetett: kérem kegyelmeteket, hogy őt kegyes pártfogásukba vegyék, mert szorgalmasan tanult és jó erkölcsű, úgy hogy remélem, hogy illendőképen fogja magát viselni. A mindenható Isten Jézus Krisztusnak, a mi Üdvözítőnknek atyja, adjon az ő szent fia kedveért Magyarország királyságának békességet, tartsa meg kegyelmesen várostokat és egyházatokat és kegyelmeteket és a tiéiteket. Kelt Wittenbergában 1563. évi október hó 12-én Kegyelmetek jóakarója Melanchton Fülöp*. — Az itt ajánlott Niceus Pál rövid ideig működött s kiválóbb szerepet nem játszott Körmöcbányán, de emlékezetre méltóvá lett az által, hogy ő bírta rá Melanchtont ez érdekes ajánló levél megírására s ő is hozta el azt Körmöcbányára. A füzethez csatolt levél facsimile-je eléggé sikerült, Krizskó magyarázata gondosan van szerkesztve.