Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1897-02-14 / 7. szám
dalon 1645 frt 10 kr., összesen tehát 9304 forint 40 kr. 1896-ban az adókezelő II. lelkész által a takarékpénztárba beszolgáltatott összegek 9396 frt. Ily eredmények után 9000 írtnál többet, szolid és biztos tételül felvenni nem lehet. 2. A gimnázium tandíj-bevételének előirányzata 20,000 forint, a cikkíró szerint 23,000 frt. A tényállás ez. Tandíj cimén, az ezt kezelő gimnáziumi igazgató által a Takarékpénztárba beszolgáltatott 1895-ben 20,964, 1896-ban 20,623, összesen 41,587 forint. De ebben az összegben volt a tanítványoknak az Országos tanári nyugdíjintézetbe fejenként befizetett 3 frt, összesen 1770 frt, mely a fentebbi összegből levonatván, az egyházat (illetőleg a gimnáziumot) illető tandíjul, a két évre 39,817 frt maradt, mely összeg az előirányzatot sem érte el egészen. 3. A cikkíró, mint a költségvetésben elhallgatottakat említi az egyháznak némely birtokait: a kápolnásnvéki. iváncsai, martonvásári és Jász-Nagy-Kún-Szolnok vármegyei birtokokat. Ezek közül a kápolnásnvéki fel van véve Balassa-alapítványi birtok címén; az iváncsai és martonvásári Roboz-alapítványi birtokok fele jövedelme (másik fele a theologiát illetvén s az egész birtok az egyházkerület által kezeltetvén) fél van véve Roboz-alapítvány féljövedelme cimén ; a Jász-Nagy-Kún-Szolnok vármegyei birtokok pedig az összes 11 protestáns egyházkerületeket illető Baldácsi-alapítványhoz tartoznak s a pesti egyháznak azokban semmi része. így az a vád, hogy annyi sok birtoknak oly kevés jövedelme szerepel a költségvetésben, magától elesik. 4. A gimnáziumi tanárok létszámában a költségvetés három r. tanárt mutat 1200 frt fizetés és 400 frt lakbérrel, két helyettes tanart 1200 frttal. A cikkíró szerint csak egy helyettes tanár van (Szekeres), pedig tényleg kettő van; Bélteki — kit ő rendesnek állít, holott, három évi szolgálat után rendessé előléptetéssel, most még helyettes tanári fizetésen van — és Szekeres; szerinte 1200 és 400 frttal két rendes tanár volna (Béltekit is számítva), holott ez idő szerint csak egy van, dr. Vargha; s költségvetésbe véve három — de az újonnan választandó két új tanárnak a fizetése csak szeptembertől számítva, az év addig lejáró 3 /i részére pedig a bevételi oldalon van a megfelelő összeg. 5. A dologi kiadások közt sokalja cikkíró, hogy a gimnázium aránylag új épületének fentartására, tisztogatás s helyreállítás címen 1600 forint van felvéve. Mert nem tudja, hogy az épület összes, több mint 20 termeit ez évben újra kell festetni, a mi magában 1000 forintot vesz igénybe s oly nagy épületben hova 560-nál több tanuló jár. kisebb helyreállítás és nagyobb tisztogatás is csak szükséges. 6. A tanárok fizetésemeléséről közlött hamis és rosszakaratú adatok cáfolatául szolgáljanak a költségvetésben fölvett adatok, melyek szerint a három legidősb tanár törzsfizetése 200—200 forinttal, a következő két tanáré 100—000 forinttal, s úgy ezeknek, mint a többi 300 frtot élvező tanárok lakbére 100—100 frttal emeltetett, úgyhogy a tanári fizetésemelés összesen 1700 forintra megy; az a »millenniumi borravalónak« neveze't ajándék pedig, mely a tanároknak a mult 1896. évben adatott 3000 frt volt, az Országos Tanári nyugdíjintézetbe belépési összegek befizetésére — a mellett, hogy évi 5% járulékuk terhét az egyház egyszer s mindenkorra magára vállalta, a mi az ez évi költségvetésben is 890 frttal van felvéve, a mult évben pedig ugyanez összeg mellett még az 1894/95. tanév kezdetétől iys évre számítva, 1186 frt és 66 kr. is volt fizetendő. Mindent összefoglalva pedig, a gimnázium szükséglete ez évre 31.732 frt 70 kr., fedezete pedig az állami és egyházkerületi segélyekkel együtt 37,329 frt 62 kr. és az így felmerülő 4404 frt 8 kr. hiányt az egyház saját jövedelmeiből s az egyházi szükségei rovására fedezi. I. 1. Különös súlyt fektet a cikkíró az úgynevezett stóla-megváltás kérdésére, melyre ismételve visszatér, melynél az I. és II. lelkész ellen, kiket ^kálvinista üzletemberek névvel pellengérez s kikre dühe egész mérgét kiönti. Úgy adja elő, mintha a lelkészek stóla-kárpótlást követeltek volna az új házassági és anyakönyvi törvények folytán bekövetkezett stóla-veszteségökért, melyet szerinte a valódinál négyszerte, máskor ismét nyolcszorta többre számítottak fel a valódinál — s a presbyterium meg sem vizsgálta volna a veszteség valódi mértékét. Ez előadás minden pontjában hamis, ferdített és túlzott. A kérdés eredete a legfelsőbb egyházi hatóságok: Egyetemes konvent és Egyházkerület végzéseiben van s nem a lelkészek kezdeményezésén alapul. Az Egyetemes Konvent 1895. novemberben tartott közgyűlésében megállapított Utasításában annak Stóla címen VI. fej. 26. §-ában rendeli, hogy a kerületek hívják fel az egyes egyházakat, hogy az új törvények folytán előreláthatólag bekövetkező tetemes stóla-veszteség kárpótlása iránt igyekezzenek a lelkészekkel kölcsönösen méltányos egyezségre lépni. A Dunamelléki Egyházkerület 1896. októberi közgyűlésében 91. sz. a. »a megváltás kérdésének fontolóra vételére s annak lehetőleg méltányos és barátságos úton elintézésére* utasította az egyházakat. A presbyterium a felsőbb egyházhatósági intézkedések folytán nyilatkozásra hívta fel a tapasztalt stóla-veszteség mennyisége iránt az I. és II. lelkészt (az újonnan szervezett III. lelkészi állomásról szó sem lehetvén), kik azt, hozzávetőleg, egyenként 1500 — Í500 frtra becsülték. A presbyterium a pénzügyi bizottságot bízta meg ez ügynek szoros megvizsgálásával. A pénzügyi bizottság előszedvén az évek hosszú során át hónapról-hónapra s tételről-tételre vezetett stóla-jövedelmeket, azokat átvizsgáltatván, meggyőződött, hogy a megelőző évek s az új törvények életbeléptetését (1895 okt. 1-je után) követő év stóla-jövedelme közti különbség a a lelkészek által bejelentett egyenkénti 1500 forintot is is tetemesen meghaladja. Ennek alapján kölcsönösen méltányos megegyezéssel állapíttatott meg, nem stóla-megváltás címén, nem is állandóan és véglegesen, hanem ez (1897) évre, a tényleges hiánynak felénél is kisebb összegben egyenként 750 frt oly kijelentéssel, hogy ez, a változó viszonyokhoz képest, évről-évre fog megállapíttatni, és a jelenleg működő (s díjlevéllel e stóla iránt is biztosított) lelkészek szolgálatán túl nem terjed, mikor módjában lesz az egyháznak esetleg új díjlevélről gondoskodnia. A harmadik lelkész részére a költségvetésbe ideiglenes segély címén fölvett 350 frt a stóla-kérdéssel nincs összefüggésben. 2. A stóla-kárpótlás kérdésével összeköti a cikkíró (bár azzal nincs tulajdonkép összeköttetésben) a székesfővárosi segély kérését, úgy adva elő, hogy a presbyterium előbb csak 13,000 forintot akart kérni, úgy gondolkozva, hogy ha a főváros ebből 3000 forintot levon, 10,000 is elég lesz, aztán 20,000 forintot kérve s azt minden várakozás felett meg is nyerve, nem is tudják, hová tegyék a sok pénzt, azért szórják oly könnyen — a lelkészeknek hiába, szükség nélkül. A cikkíró e kérdésben ép oly tájékozatlan s ép úgy U*
