Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1897 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1897-02-14 / 7. szám

tett elő egy igen áldásos intézményt a pusztai, tanyai konfirmándusok asylumát, midőn 25 frtig terjedhető, évi segélyét és tagjainak a kivitel részleteiben való teljes buzgólkodását ajánlta fel a végre, hogy nagy határunk 24 uradalmi telepén a nagyrészt katholikus jellegű vagy szellemű, nyolc, uradalmi egy, katholikus vezetés alatti, társulati iskola területén és külső, három felekezeti jellegű iskolánktól távol, tanyai zugiskolákhoz közel élő, vallásos oktatásban nem részesült, ev. ref. vallású, szánalomra méltó nagyszámú növendékeink közül azokból, kik már a 12 évet betöltötték, évente legalább 15 — 17 télen itt bent a városban egyes, szegény, de tisztességes családoknál — részben az egyesület szeretetházában — ötheti szállásra s kosztra gyülekezeti költségen elhelyeztetvén, reggelenként isteni tiszteletre, naponta kétszer a presbyteri teremben lelkészi oktatásra járván, e mellett egyes buzgóbb, idős egyháztagok részéről a lelkész megjelenéséig felvigyázás és biblia szellemű beszélgetés jó hatásában részesülvén, öt hét múlva konfirmáltassanak s a gyülekezettel úrvacsorázván, egy-egy új testamentummal megajándékozva bocsátassanak vissza — ki némileg felvértezve a felekezet-változtatásra, avagy szocialista felekezetietlenségre hívogató, jövőbeli csábítások ellen. A presbyterium szinte egyhangú határozattal s évi 45 frtnyi segélylyel járult e szent cél valósításához és mert a községi elöljáróság tájékozása szerint egyedül alkalmas a télnek a dohánycsomózások utáni szaka, mikor már napszámos-munka nincs, tehát csak február 7-től március 18-ig böjti úrvacsora előtt fog az említett, ötheti tanfolyam első ízben tartatni. Tényleg a szülők felhívására az előszón kívül is minden más módot érvényesítettem, s dacára a cselédviszonyok miseriái által eredményezett fásultságnak, a szeretet buzgólkodásai iránt nyilvánuló bizalmatlanságnak, dacára egyes, illetékes tényezők ellenműködésének s magatartásában rejlő pressiónak: előre nem sejtett sok akadály után az intézmény életre kél. Vannak már bejelentve, kikért ellátás-díjat nem kell fizetnünk, vannak oly szülők is, kik önként hozzájárulnak a költséghez, s vannak városi hitsorsosok ingyen ellátást ajánlva fel. A bejelentések még folyamatban vannak, de egyes uradalmakból hármával is jöttek már. A másik intézmény az egyesület szeretetháza. Ez évi márciusban u. i. Botlik Bálint presbyter és neje Sajtos Zsófia asszony azon magasztos áldozatot ajánlták fel a szeretet oltárára, hogy mintegy 550 forint értékű, külön telkes, két szobás, kisebb házukat az egyesület céljaira okiratilag egyszer s mindenkorra átengedték szeretetház gyanánt. Egyesületünk magára hagyatva természetesen nem lett volna képes e szeretetházba megfelelő jövedelemmel gondozónőt beállítani s a felajánlott épületet csak az év utószakában kezdhette volna használni esetleg tanyai iskolakötelesek menhelyéül, honnan belső iskoláinkba járhattak volna: azonban a budapesti Lorántffy Zsuzsánnaegylettel való élénk összeköttetésünk folytán azon kedvező ajánlatot vettük, hogy nevezett testvéregylet költségére vegyünk át egy árva kis leányt, később egy árva kis fiút vallásos nevelés céljából s így vált lehetővé az, hogy alkalmas, férjes gondozónőt állithatunk be s aztán a gyülekezetből is felvehettünk már egy hülye, árva fiút költségünkre. Szerény kis intézetünk a gyermekek számára beállított külön ágyakkal, egyesületünk szoros felügyelete alatt várja jövőbeli, fokozatos fejlődését. Most két árvát járat be iskoláinkba s bármely percben készen állna valamely más elhagyatott, szegény árva befogadására. A harmadik intézmény a református ifjúsági egylet. Közgyűlésünk u. i. már aug. 29-én nagy örömmel s határozatilag elkötelezte tagjait, hogy ennek előkészítésére, a gyülekezeti kedvező közvélemény felköltésére s az ifjak buzdítására szeretetmunkájukat érvényesítsék; hogy továbbá 15 forintnyi évi segélyt szavaz meg és elnöke útján az 1-ső Földmívek) Kört évi segélyadásra, főként pedig a presbyteriumot erkölcsi és anyagi támogatásra hívja fel. Az eredmény hál' Istennek eddig felettébb kedvező. Az említett kör évi 12 frt segélyt szavazott meg, a presbyterium pedig novemberi gyűlésén lelkes örömmel határozta el, hogy a kiadások azon részét, mely egyéb forrásokon kívül az egyleti helyiségbeli perselypénzből, továbbá özv. B. Pap Péterné és azóta már néhaivá lett özv. Cs. Szabó Istvánné e célra tett 50 — 50 frtos alapítványaínak kamatából ki nem telik, fedezni fogja. így az egylet a város külsőbb részein lakó ifjakra való tekintetből a Prémen bérlett helyiségben dec. 2-án 72 taggal ünnepélyesen megnyílhatott s már dec. 18-án II. helyiségül a presbyteri termet kellett berendezni s ma a tagok száma túl van a megkétszereződésen. Mindkét helyiségbe hat-hatféle vallásos újság 1—2, sőt az olcsóbbak 7—7 példányban s egyegy földmíves lap jár. Mindkét helyen vallásos könyvtár áll rendelkezésre s a téli hónapokban hetenként négyszer este 5—8-ig tartó összejöveteleken helyiségenként a presbyterek és más, buzgóbb egyháztagok közül választott 8 — 8 felügyelő őrködik felváltva a jó rend felett s vezeti 6—7 óra közt az ifjak vallásos, közös foglalkozását, szerdán pedig elébb az I-ső, aztán a 11-ik helyiségben lelkész tart biblia-órát. Tekintve, hogy gyülekezetünkben a baptismus 16 év óta próbálgatja az elhódítást; tekintve, hogy az agrárszocialismus eszméivel együtt romboló felekezetietlenséget hirdető iratok is többféle úton beszivárogtak: felettébb áldásos ez intézmény jó hatásaiban, melyek a legszegényebb ifjúra is kiáradhatnak, mivel tagdíj nincsen. Más munkamezőkön — az előző évekhez hasonlóan sok esetben gyakorolta egyletünk a szeretetet. A »Segélyezési könvv«-ben névszerint a testi, lelki nyomor ezernyiezer változataiból annyi különböző válfajokat jelző viszonyaikkal és a segélyezés mikéntjével együtt feljegyzett egyes, valóban szegény egyének, családok, betegek, nyomorékok, avagy világtalanok nyomorán minden előfordult alkalommal élelmiszerrel, orvossággal, ruhafélével, avagy pénzzel lehetőleg úgy segített egyletünk, hogy mindég két megbízott tag járt el az illetőnek segélyezési ügyében s adományainkhoz a vigasztaló s fölemelő szeretet szóza-U