Protestáns egyházi és iskolai lapok – 40. évfolyam – 1897.

1897-02-14 / 7. szám

érdemére ezúttal nem terjeszkedhetem ki; azt azonban végeredményül mindenkoron konstatálnunk kell, hogy a tudományos továbbképzés tekintetében papságunk nagy részénél nagyon is sok a kivánni való ; ilyen viszonyok közt a most tervbe vett vállalat kiadásának szinte kiszá­míthatatlan haszna és fontossága lehet. A mi meg lelkészeink tudományos irodalom-pártolá­sát illeti: ennek jellemzésére teljesen elégnek tartom ezt az immár csaknem szálló ige gyanánt használatos két szót ideírnom: protestáns közönyösség. Cseppet sem óhajtandó, hogy ez a sajnálatos jellem­vonás a Magyarázatos Bibliával szemben is megnyilat­kozzék s ezáltal egy maradandó becsű alkotás létezhetése elé elháríthatatlan akadályok gördíttessenek. A Révész Kálmán által találóan felhozott suba-históriában fölötte nagymennyiségű igazság lakozik. Az a lelkész, a kinek nem képezi főtörekvését az, hogy azt az igazán »igazságra vezérlő kalauz«-t a maga számára megszerezze, az telje­sen érdemetlenné teszi magát arra, hogy subája is legyen. Azt tartom, hogy miként általában az egyházi iro­dalom pártolásának szempontjából, úgy most, különösen a Magyarázatos Biblia életkérdése tekintetéből, a lelkészek­nek egyházuk tehetősebb világi tagjaival karöltve kellene munkálkoclniok. Egy-egy lelkész ily fontosabb terv fel­karolására sokat megnyerhet hívei közül, föltéve, ha ré­széről a szükséges akarat és igyekezet nem hiányzik. Részemről nem nagy barátja vagyok Lic. Rácz Kál­mán Lapunk 5-ik számában kifejtett indítványának. Az a lélekszám arányában történendő »teherviselés* nagyon sok zűrzavarra s még több kificamodott okoskodásra adna alkalmat. Ha nem okvetlenül szükséges: miért kevered­jünk oly nagymérvű aprolékoskodásba s most, a mikor az események gyors kifejlődésére van szükségünk, miért folyamodjunk mi oly sok huza-vonával járó müveletek­hez, a melyek nem hogy elősegítenék, sőt Isten tudja meddig csak hátráltatnák a tervnek az óhajtott időben való létrejövetelét. Bátorkodom indítványozni, hogy az Irodalmi Tár­saság keresse föl valamennyi hazai protestáns tanintéze­tünket, melyek eme felhívás folytán bizonyára halaszthat tatlan teendőjüknek fogják elismerni azt, hogy a Magyaráza­tos Bibliát az intézeti könyvtárak számára megszerezzék. Intézzünk lelkes fölhívást a nagy eszme érdekében, tehetős prot. világi urainkhoz, hogy áldozatkészségüket ne tagad­jak meg a nagy vállalattól. Félre kell tennünk egy kicsit a túlságos szerénységet, hacsak ama jól ismert szemérmes egyéniségről szóló közmondást a saját esetünkkel nem akarjuk beigazolni. A prot. lelkészi karról pedig teljes jogunkban áll feltételezni, hogy eme szent feladat alól egy tagja sem fogja magát kivonni. Ha teljes erőnkből e célhoz vezető utakat követjük, a sikernek nem szabad elmaradnia. S ez esetben a Magya­rázatos Riblia nem kizárólagos papi tulajdon lesz, hanem közkincsévé fog válni a művelt magyar prot. világnak ! Ifj. Zsoldos Benő. TÁRCA. Az episeopalismus és eurialismus harea. II. A mit a jezsuiták elmélete tanított, ugyanők gya­korlatilag meg is valósították. Rövid idő múlva egész Európa szenvedett a jezsuita uralom alatt. Egyház, iskola, iroda­lom, politika sőt egvideig még a kereskedelem terén is ők vitték a főszerepet. A régi idők emlékezete mégis sokkal élénkebb volt, semhogy az episcopalismust már most megsemmisíthették volna. A francia püspökök föleszméltek s midőn XI. Ince pápa XIV. Lajos királylyal szembe szállt, a ki a korona régi jogait érvényesítő, a francia klérus 1682-ben felállítá négy tételét, melyek egyrészt a pápának világi dolgokban való jogát tagadjak, másrészt kimondják, hogy lelki ha­talma is az egyetemes zsinatok tekintélye alatt áll és hogy a pápa hithatározatai sem megmásíthatatlanok az egyetemes zsinat hozzájárulása nélkül. A francia egyház sokáig meg­őrizte e szabadságát, de végre itt is győztek a jezsuiták, kiket csak azon feltétel alatt bocsájtottak be Franciaországba, ha ama négy pontot elismerik és tanítják. Készségesen aláírták a kötelezvényt. Mondják, hogy egy jezsuita az aláírás után kérdezé: Nincs még aláírni való ? mire azt válaszolta neki a tisztviselő: Igen, még a Korán, de most nincs épen kezemnél. Németországon a XVIII. század második felében indult meg erősebb anticurialistikus mozgalom. A trieri pijspök Hontheim Miklós Febronius álnév alatt bocsájtotta ki szokatlan feltűnést keltő munkáját, mely a zsinatokat és püspököket védi a pápa ellenében. Hontheim kénytelen volt ugyan visszavonni tanát, de a febronianismus még évtizedeken át élt, sőt úgy látszott, hogy a kúria törek­véseinek egyszersmindenkorra határt fog szabni. 1786-ban a mainzi, kölni, trieri és salzburgi érsek Emsben megegyez­tek, hogy független német-katholikus egyházat alapítanak meg. De a püspökök, mint egykor a pseudo-lzidor-féle püspökök, a pápával szövetkeztek és meghiúsították az emsi-punctatio megvalósítását. Tehát ismét a püspökök növelik saját ellenségük erejét. Sokkal mélyebb sebet ütöt­tek a curialismuson II. József reformjai, a ki állami szem­pontból minél függetlenebbé tette országainak katholikus egyházait ép az episeopalismus alapján, melynek egyik faját azért josephinismusnak szokás nevezni. De II. József elhamarkodott intézkedései nem maradhattak meg soká; halála után a rectio mindent a régi mederbe sodort visz­sza, s a eurialismus a XVIII. század végén nem ugyan minden ellenmondás nélkül, de azonosnak vétetett a valódi katholicismussal. A francia forradalom látszólag mindent halomra döntött, de ép a szélsőség ismét hasznára vált a curialis­musnak. A francia egyházat az első konzul az 1801-ki konkordátummal a pápa hűbérévé tette. Bonaparte Napo­leon az egyházat is eszköznek akarván felhasználni, a püs­pökök kinevezését magának tartotta fenn s a püspöki megyéket egészen újonnan osztotta fel. VII. Pius és a kon­zul a püspökök teljes mellőzésével kötötték a szerződést; a pápa csak azért, hogy a hatalmas frigytársra támasz­kodva ép abban az országban valósítsa meg először Be'­larmin rendszerét, mely legtovább ellentállt. A gallikán szabadsághoz ragaszkodókat megsemmisítette, érsekeket, püspököket letett s másokat nevezett ki. Napoleon oly ultramontán egyházat hozott létre országában, hogy később elég oka volt a méltatlankodásra. Később elsőrangú nép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom